A következő AVP játék 2001-ben jelent meg és azt kell hogy mondjam méltó folytatása lett az előző résznek. Személy szerint a három AvP játék közül nekem ez a kedvencem. Ez leginkább egy számomra fontos elem miatt van mégpedig a történet és annak hangulata. 51 évvel járunk az Alien 3 után. A Weyland Yutani (a gonosz cég aki kísérletezgetni szeret az alienekkel ami aztán rendszerint katasztrófába torkollik) a filmből ismert LV-426-on lévő elhagyatott űrhajóban (az első filmben itt találják meg az Alien tojásokat) a vállalat tudósai olyan adatokat találnak, ami egy másik bolygóra vezeti őket ahol egy újabb ilyen rejtélyes hajót találnak, na meg persze egy halom alient... A Társaság itt építi fel megfigyelő központjait, amiket zsoldosokkal védenek. Természetesen ahogy az lenni szokott egy incidens keretén belül, az Alienek betörnek a komplexumokba, ami miatt megjelenik a Gyarmati Tengerészgyalogság is és a Predatorok is épp ekkor tartják vadászatukat a bolygón...
A történet egybefüggő és kapcsolódik egymáshoz. A történések közben előfordul hogy össze is fut a játékos által irányított ember a játékos Predatorral. Itt ott ugyan ugrál az időben, de ezeket
mindig kiírja a HUD a képernyőre.
Természetesen továbbr
a is választhatunk a három faj közül, de most végre nem egyszerű vezérelt pixelhalmazokat irányítunk, hanem karaktereket. Vegyük sorra az újdonságokkal együtt a karaktereket. Az Alien kampányban "a Harcos"-t irányíthatjuk, aki fajtársaitól eltérően nem csupán agresszív, hanem intelligens is. Őt irányítva, mi okozzuk a fentebb említett incidenst, mialatt az egyik
komplexumból igyekszünk visszaszökni a Kaptárba. Az Alien irányítása nagyrészt maradt az előző részből. Tudunk falra mászni és az ellenfél koponyájának elfogyasztásával vagy egyéb maradványainak szétkaszabolásával tölthetjük újra életünket. Lett azonban egy fontos újítás, ami nekem nagyon bejött, mégpedig hogy az Alien életciklus elején kezdjük a játékot, tehát arctámadóként kapjuk meg az irányítást. Ez azért ad egy pluszt az Alien amúgy nem valami ütős játékmenetéhez. Izgalmas, ahogy az arctámadóval egy olyan embert kell keresnünk, akit nem lőnek cafatokká a többiek. Ha sikerül és belerakjuk az emberiót, kikelünk, mint mellkasrobbantó és gyorsan táplálék után kell néznünk (csóri macskák). A Tengerészgyalogos küldetésekben Andrew Harrison (becenevén Frosty) bőrébe bújunk. Frostyt, csapatával azért küldik a bolygóra, hogy kiderítse mi történt azokkal az állomásokkal, amik
kel megszakadt a kapcsolata a Társaságnak. Itt a fegyverek nagy része maradt, habár vannak újak is, de a két kedvenc új "eszközöm" a kis hordozható hackelő terminál, amivel mindenféle ajtót fogunk kinyitni és a játék vége felé használt Exosuit, ami a katonai változata a Bolygó Neve: Halál-ban látott rakodógépnek, azzal az eltéréssel, hogy itt nem villák vannak a jármű "kezén", hanem golyó és lángszóró valamint lézersugár és
rakétavető. A játékmenet még mindig félelmetes, bár érezhetően vesztett valamit a parafaktorból, de lehet hogy ez csak nehézségi szint kérdése. A közepe felé, mikor kitörünk a komplexumból, kicsit leül a történet, de ezt leszámítva engem végig lekötött Frosty kalandja.
A Predator pályákat egy magas rangú vadásszal visszük végig, akire a játékban csak "a Herceg"-ként hivatkoznak. Főszereplőnk klánja egy fajtársuk üzenetét követve érkezik a bolygóra, ahol később aztán Herceg szembesül egy emberrel (aki itt a zsoldosok tábornoka), akit egy 20 évvel ezelőtti vadászaton önhibájából életben hagyott, így most va
dászunk nekilát hogy befejezze az akkor félbehagyott munkáját és visszaszerezze becsületét. Egy-két új fegyvertől eltekintve a játékmenet maradt ugyanaz, ami eddig. Eleinte embereket , majd ahogy haladunk előre Alieneket is alázhatunk. Komolyabb para csak az utolsó pályán ért engem, de egyébként teljes magabiztossággal nyomtam végig. A történet itt is csak a komplexumból való szökés (amit Frostynak köszönhetünk), ami kicsit kizökkent de ennek ellenére élvezhető ez is.
Kontra: Lehet én vagyok a béna, de a Predator diszk valahogy elvesztette dinamikáját. A játék vesztett kicsit az előző rész hangulatából, de így is hasonló szinten teljesít elődjével.
Összességében mondható tehát hogy a második AvP játék kijavította az előző rész hibáit (mentési rendszer, történet) ám kissé átalakította a hangulatot ha nem is maradéktalanul pozitívan.
2002-ben készült a játékhoz egy kiegészítő Primal Hunt alcímmel, ami nekem nem jött át.: A történet egy rejtélyes lelet körül forog, amit mind a predatorok mind az emberek megakarnak szerezni. Két idősíkot is felölel a sztori az egyik 500 évvel a másik pedig 5 héttel az alapjáték eseményei előtt játszódik. Pár ismerős karakter is visszaköszön. Az emberi kampányban is az AVP2-ből megismert zsoldost, Dunyát irányíthatjuk, a Predator oldalon egy Ősi Predatort, aki 500 évvel az incidens előtt lehibernálta magát és a Weyland Yutani ébreszti fel, Alien vonalon pedig nem mást irányíthatunk mint egy Predalient. Talán ez az utóbbi újítás ami érdekes lehet. Azt tudom hogy emberi kampányt sosem vittem végig mert valahol az elején meguntam mikor több tíz tojás volt előttem egy teremben és hiába álltam méterekkel az egyik ilyen előtt, az azonnal kinyílt. Ezzel nem is lenne gond, de ezeket az arctámadókat baromi nehéz megölni, így aztán eléggé eltudja venni az ember kedvét a játéktól, mikor 3-4 ilyen kis sunyi rohadék futkározik utánad, amiket még Smartgunnal sem találsz el, ráadásul egyből képesek kinyírni.
Valami történhetett a Fox háza tálján (lehet hogy az akkoriban megjelent borzalmasan rossz AvP filmek miatt), mert nem jelent meg az újabb Avp játék csak a kiegészítőtől számolva összesen 8 év múlva.
Legközelebb 2010-ben vált a galaxis újra csatatérré...
Aliens Versus Predator (1999)
Az 1990-ben megjelent
Ragadozó 2 (Predator 2) végén lévő jelenetben megjelenő Alien koponya visszavonhatatlanul összeforrasztotta a két lény nevét. A szóbanforgó jelenetet számtalan képregény és könyv követte, így természetesen a játékok sem maradhattak ki a sorból. Volt két konzolos megjelenésük a két fenevad harcának, de ezek annyira feledésbe merültek (és nem is ismerem őket igazán) hogy nem térnék ki rájuk. Az első emlékezetes program 1999-ben látott napvilágot, ami
Ragadozó 2 (Predator 2) végén lévő jelenetben megjelenő Alien koponya visszavonhatatlanul összeforrasztotta a két lény nevét. A szóbanforgó jelenetet számtalan képregény és könyv követte, így természetesen a játékok sem maradhattak ki a sorból. Volt két konzolos megjelenésük a két fenevad harcának, de ezek annyira feledésbe merültek (és nem is ismerem őket igazán) hogy nem térnék ki rájuk. Az első emlékezetes program 1999-ben látott napvilágot, ami"meglepő" módon az Aliens Versus Predator nevet kapta.
A játékban három karakter közül választhatunk. Egy tengerészgyalogos, egy ragadozó vagy egy idegen bőrébe bújhatunk bele. Mindhárom kasztnak egyedi fegyverei és képességei vannak, mint például a
Predator csuklópengéje, hőlátása, a Tengerészgyalogos klasszikus M41A gépfegyvere és mozgásérzékelője vagy az Alien falmászása.Hosszát tekintve két 6 (ember, predator) és egy 5 (alien) pályás kampány érhető el. A kiegészítővel plusz pályákat kaphatunk. Ezek mennyisége attól függ hogy milyen nehézségi fokozaton vittük végig az alap küldetéseket.
Ami a játékot igazán élvezhetővé
teszi az a nagybetűs HANGULAT. Mindegyik fajnak megvan a maga kiváló atmoszférája.
teszi az a nagybetűs HANGULAT. Mindegyik fajnak megvan a maga kiváló atmoszférája.A Tengerészgyalogossal őszintén bevallom még mai napig nehezen viszek végig egy-két pályát mert össze f*som magam, ha messze meghallok egy Alien vonyítást vagy egy arctámadó mászását ahogy a földet kaparja. Az AvP-ben emberként, játék közben olyan szinten védtelennek érzem magam, hogy másodpercenként 10szer tudatosul bennem, itt bizony én vagyok a tápláléklánc legalján. Jó öreg Predatorunknál viszont felemás a helyzet. A játék elején még vígan öldöklöm a tengerészgyalogosokat, szívatom őket a láthatatlansággal, leszedem a fejüket trófea gyanánt, aztán a harmadik pályán kikapcsolom a biztonsági rendereket, szabadjára engedem az Alieneket és ekkor rám tör a para. Lehet velem van a baj és beszari vagyok, de még a galaxis legkegyetlenebb vadászával is félpercenként nézek a hátam mögé egy-egy folyosón. Az Alien kampány a legnyugisabb a három közül. A játékidő nagyrészét labirintusszerű pályák teszik ki és főként embereken kell átkaszabolni magunkat. Predatorral csak az utolsó pályán futunk össze.
Negatívumként elsőnek a történetet emelném ki. A 3 szál három egymástól teljesen független sztorit vonultat fel. Az Alien története konkrétan egy road movienak is elmehetne, ami egy ősi templomból indulva megfordul a galaxis egyéb részein egészen a Földig. A tengerészgyalogos sztorija az LV-426-on (ahol az első két film játszódik) kezdődik, az innen való kijutással és az űrbéli kalandjainkkal folytatódik, majd az Alien Királynő légzsilipen keresztül való kidobásával végződik, a Bolygó Neve: Halál után szabadon.
A Predator pályákon egy emberi bázisra kell beszivárogni, ott meg kell ölni egy Predalient, majd ezután meglátogatjuk Fiorina "Fury" 161-et (az Alien 3 helyszínét), ahol végül szembe találjuk magunkat az Alien Királynővel. A narratívákhoz a játék vagy kiírja a képernyőn mi történik vagy mindenféle LCD képernyőn megjelenő balekot használ. Egy katonát, aki épp parancsot ad, egy katonát, aki épp riadót fúj, egy tudóst, aki utasít minket vagy Alien esetében ők figyelmeztetik ránk a leendő áldozatainkat. Nem jobb a története, mint az Alien Trilogy-é, ráadásul '99-ben már volt ennél sokkal jobb játék, ahol a történet is izgalmasabb volt.
A második fekete pontot a bónusz pályák miatt kapja meg a játék, ugyanis lényegében a ,,bónusz" pálya csak egy újrahasznosított pálya, hiszen a másik két faj útján játszhatunk. Nyilván király új fegyverekkel és jetpackkel randalírozni tengerészgyalogosként az alien, vagy predator pályán, de lehettek volna kicsit kreatívabbak a készítők.
Az utolsó fájó pont, amit megemlítenék, az a mentések korlátozottsága. Van akinek biztos bejön, de én személy szerint rühellem, ha megszabja egy játék hogy mennyit menthetek. Erre rátesz egy lapáttal hogy nehezebb fokozaton ez a szám csökken. Míg a legkönnyebb fokozaton hatszor lehet menteni, úgy a legnehezebb fokozaton már csak háromszor. Oké, értem hogy ez is egy eszköz a nehézségi szint növelésére, de én ezt inkább szívatásnak éltem meg.
Összességében, a '99es Aliens Versus Predator egy jól sikerült játék, megkérdőjelezhetetlenül fantasztikus hangulattal. Az univerzum kedvelőinek bátran ajánlom, de azoknak is akik szeretik az évezred eleji f*satós FPSeket.
A játék persze hatalmas siker lett, így nem maradhatott el a folytatás sem. Két év múlva újra szemlélői lehettünk a Xenomorfok és a Vadászok harcának.
Alien Trilogy (1996)
Az a trükkös az els
ő sorozatban, amit kitárgyalnék, hogy nem is játék. Pontosabban csak egy franchise része. Ez
pedig nem más mint az Alien univerzum. Nyílván legtöbbünk már látott legalább egy képet a vérszomjas savvérű
Idegenről, akit még az is ismer akit teljesen hidegen hagy ez az egész scifi horror filmsorozat. Szerintem anno Ridley Scott
sem gondolta hogy ekkora durranás lesz a '79-es "Nyolcadik Utas: A halál" (Alien).
Próbálkozás volt játék adaptációkra a
80as évek második felében, ám ami sokak emlékezetében megragadhatott, az a 1996-os Alien Trilogy. Játékmenetileg és
grafikailag egyaránt egy sima Doom klónnak tekinteném. Semmi megváltó, de abban az időben m
enő volt Alienekre vadászni Ripleyvel.
A kor szellemében történet sem nagyon volt. Akadt valami, ami homályosan kötődik az első 3 filmhez, de az is csak alibinek. Mindenesetre,
ha valaki szereti és ma is előveszi az old school fpseket (Doom, Heretic, Duke Nukem 3D) és az Alien univerzumot annak remek nosztalgikus
élményt nyújthat a játék.
Az "Alien" univerzum egy olyan játékkal debütált a gépemen 1999-ben, ahol már nem csak az Idegenektől kellett félnünk, ugyanis a játékban már más is vadászott ránk..
Hey-Ho Let's Go
Fiatalként
, mint sokan mások, én is szeretek kiszakadni a zord, munkás hétköznapok monotonitásából. Ennek rengeteg kiváló módja van. Van aki filmeket vagy sorozatokat néz, van, aki olvas vagy akár videó játékokkal játszik. Én mindnek hódolok, ha időm engedi. Az írás is egy ilyen hobbi amit eme blog készítésével próbálok majd kiélni. :) Mivel épp most kezdtem bele régi kedvenc játék sorozataim végigjátszásába, a fő témát egyelőre a videó játékok fogják jelenteni. Hangsúlyoznám hogy írásaim pusztán "egyszerű elborulások" és nélkülöz mindennemű profizmust. Ezek csak az én külön véleményeim.