A következő Metró könyvem, rendhagyóan nem egy összefüggő történetet mesél el, hanem szerkezetileg több kisebb elbeszélésből, novellából áll.  Ezek többségét a metro2033.ru oldal közösségének munkáját dicsérik (mondjuk ki: ezek fanfictionök), azonban feltűnik a sorozatban már nagyobbat alkotó író is mint Adrej Gyjakov, Simun Vrocsek, vagy maga Dimitry Glukhovsky is...

Nyitva állt előttem a kapu hogy megismerjem a Metró Univerzum olyan szegletét is, ahova az eddigi elbeszélések nem kalauzoltak el... A könyvet elolvasva már tudom, hogy az a bizonyos kapu valójában soha nem létezett. Nagyjából két-három írás kivételével az összes a moszkvai metróban játszódik. Oké egy orosz oldal, orosz közösségének munkáiról beszélünk, de mégis csak jó lett volna a világ más tájait is megismerni az atomháború után.

Elég nehezen adta magát a könyv, de ez nem tudom hogy maga a tény miatt, hogy nem egy konzisztens sztorit olvasok vagy pedig a novellák minősége a ludas. Mindenesetre beszédes, a tény, hogy még valahol karácsony környékén kezdtem olvasni és múlthéten fejeztem be. Rossz kimondani, de több mint húsz történetből úgy kb. ötre ha emlékszem teljes egészében hogy miről szóltak, ezért konkrétan vissza kellett néznem neten miről is szóltak ezek az írások többnyire.

No de azért nem hiába vettem meg a könyvet. Akadnak jó és kiemelkedő írások is. Ilyen például a "Hajnalhasadás" című mű, ami egy poszt-apokaliptikus/romantikus történet, de az ex-katasztrófavédelmis sztalker tanítóról szóló "Az oktató", vagy a "Remény ajándékba" novellák is kellemes olvasmányok. A többi egyszerűen nem maradt meg, de többnyire nem azt kaptam amit vártam. Elmaradtak a hatalmas csattanók, a történet végén és csak összecsapott befejezéseket kaptam többnyire semmilyen karakterekkel és történettel. Arról nem is beszélve, hogy legalább három sztorinak is az a vége hogy az eddig külvilágban élő főszereplők megtalálják a Metrót!!!

Az ismertebb nevek már hozták a kötelezőt. Gyjakov az "A sztalker becsületszavá"-ban elmesél egy sztorit, aminek újfent egy sztalker és egy gyerek áll a középpontjában. Vrocsek, saját könyvének "A Pétervári Háború"-nak az egyik mellékszereplőjének, Übernek a történetét meséli tovább az "Über és a Forradalom"-ban. Ez a szösszenet azért is tetszik, mivel egybefonja magát a Gyjakov trilógiájával. Elmagyarázza miért illetik két különféle néven a felderítőket ("digger" és "sztalker") a pétervári metróban és megemlíti benne Gyjakov főhősét Dárdát is. A könyv legvégén bújik meg az univerzum megálmodójának Glukhovskynak az elbeszélése "Artyom Evangéliuma" címen. Itt a "Metró 2033" eseményei után nyerhetünk bepillantást a könyv főszereplőének Artyomnak a gondolataiba, egyesszám első személyben. Megtudhatjuk milyen lelki sérüléssel kell Artyomnak fizetnie a feketék elleni harcban elkövetett tetteiért és hogyan próbálkozik vezekelni értük. Aki játszott már a "Metro: Last Light"-tal  és tudja hogy a "Metró 2035"-nek is az a játék adja az alapot, annak nem biztos hogy meglepetés lesz a vége, de a mester megtudta úgy írni, hogy ez a pár oldal így is csordultig legyen érzelemmel.

Az utolsó menedék, elbukott a sorozat eddig megismert részeihez képest. Sajnos nem éri meg az árát hiába vannak köztük megfelelően színvonalas írások is.