A nyáron, derült égből ért mindenkit, hogy az E3-on nem csak megmutatták, de bejelentették, hogy még idén kijön a negyedik rész. A megjelenést legalább akkora hype övezte mint az előző Falloutot.

Rendhagyó módon a történet, a Nagy Háború ELŐTT kezdődik. Pontosabban úgy kb. félórával, de ezalatt bőven lesz időnk megalkotni karakterünket és megismerkedni a játék alapirányításával. Szemtanúi leszünk a mindent elpusztító atomkatasztrófának és még épphogy bejutunk a közeli Menedékbe. Valamennyivel később, egy kisebb közjáték után rádöbbenünk, hogy a menedékünkben mindenki meghalt rajtunk kívül!Több választásunk nem lévén elindulunk a pusztaságba, megkeresni az utolsó dolgot, ami még régi életünkből megmaradt. Kint meglepetésként ér hogy 210 év telt el a háború óta és miközben a pusztaságban vándorlunk a 111-es menedék Egyetlen Túlélőjeként, meg kell tanulnunk alkalmazkodni a megváltozott világhoz.

A főküldetés története, habár csak egy keretet szolgál a játék köré, véleményem szerint remekül van tálalva. Eredetileg először csak a mellékküldetésekre akartam koncentrálni, de a fősztori rejtélye annyira nem hagyott nyugodni, hogy aztán, csak előbb álltam neki a főküldetésnek. Meglep, valamennyire fordulatos is és van annyira jó mint az előző rész története. A játék gerincét azonban, a mellékküldetések adják, amikből nem csak menyiségükben de fajtájukban is rengeteget találunk. Vannak a sima egyszerű küldetések, amit bizonyos emberektől kaphatunk. Változatosak és mind tesznek valami pluszt a Fallout világához. Egyes missziókat frakciók adnak nekünk ezzel növelhetjük befolyásunkat és rangunkat az adott csoporton belül. Szintén a frakciók adnak ismétlődő küldetéseket, amiket a végtelenségig csinálhatunk. Ezek többnyire a " X hely kérésére szüntess meg Y veszélyt Z helyszínen" mintát követik, ami egy idő után egyhangú lehet, de remek xp forrásnak számítanak.

A fentiből kitalálható, hogy a New Vegashoz hasonlóan itt is megtalálhatók a különböző érdekcsoportok, akik mellé- vagy ellenszegülve eldönthetjük a bostoni pusztaság sorsát. A legismertebb továbbra is az Acél Testvérisége, de csatlakozhatunk a Minutemen nevű szervezethez, akik a pusztaság egyszerű dolgos népeiért harcolnak. Beállhatunk továbbá a rejtélyes illuminati-szerű Institution sorai közé, vagy az ellene szerveződött földalatti mozgalom, a Railroad oszlopos tagjai is lehetünk. Jól megoldották, hogy a különböző frakciók megfelelően vannak árnyalva. Épp a főküldetés utolsó negyedét vittem, amikor olyan morálisan megkérdőjelezhető küldetéseket kaptam az általam választott csoporttól, hogy komolyan gondolkodóba estem, hogy elárulom őket. E tapasztalatom alapján ki merem jelenteni hogy a Fallout 4-ben nincs egyértelműen jó vagy gonosz frakció.

Új funkcióként került a játékba az építkezés. Ki nem akar egy szerepjátékba saját bázist összetákolni, ahova lerakhatja társait és épp felesleges cuccait? Hát ez itt most megvalósult, még ha nem is a legkiforrottabb formájában. Készíthetünk előre összerakott házat de akár falanként is összerakhatjuk mi magunk is. Jópofa és kreatív dolog ez, bár néha az istennek sem akaródzik úgy letenni néhány falat ahogy szeretném, (akadály elvileg sehol persze). Ezzel a technikával, néhány ember lakosú kis farmokat varázsolhatunk igazi metropolisszá. Ez ugyan nem kötelező, mégis zavaró mikor kapjuk a folyamatos értesítőt hogy egy települést meg kell védeni. A legbosszantóbb pedig, mikor ezt egy olyan helységnél kapom, amit 50 őrposzt és 666 automata gépágyú véd.

Hogy milyen alapanyagból építhetjük fel bázisunkat? Bármilyenből. Pontosabban megvan határozva hogy milyen nyersanyagot (pl. fa, acél, kerámia stb.) milyen építőelemnél tudunk felhasználni, de végre értelmet nyer az összes lényegtelen kacat összeszedése, ami az előző részben céltalanul hevert mindenfelé.

Ezeket az anyagokat nem csupán építkezésre fordíthatjuk, hanem tárgyak készítésére és fejlesztésére is. Kaját, gyógyeszközöket is létrehozhatunk fegyvereinket és páncéljainkat a megfelelő mod-ok segítségével, pedig felturbózhatjuk különféle képességekkel. A a legjobban kidolgozott tunningolási rendszerrel azonban az erőpáncélok rendelkeznek, amik jócskán megváltoztak az előző részekhez képest.

Itt már erőpáncélunk nem csupán egy "hétköznapi" öltözet, amit felveszünk. Ez egy jármű, egy tank, amit használója a saját testével irányít. Szerkezetét tekintve, az erőpáncél áll egy keretből, amiben ugyan lassan sétálni tudunk és használható, üzemanyag nélkül is, de igazán fusion core-ral van értelme belebújni. A hajtóenergia, a páncél használatával, sebződésével csökken, de a futás és a jetpack (igen itt már ilyen is van!) használat szintén, drasztikusan hamar elfogyasztja az üzemanyagunkat. Ennek bevezetésével a készítők rákényszerítik a játékost, hogy olykor páncél nélkül vessék magukat a pusztaságba és ez igazán ad egy taktikai pluszt a játéknak. A védőöltözet keretére páncélokat erősíthetünk a karoknál, lábaknál, mellkason és sisakot is hordhatunk. A lemezeket javítanunk is kell időnként és majdhogynem ez az egyetlen dolog, amit karban kell tartani a játékban, de ezt nagyon.

Ugyan döntéseink még mindig változatosak lehetnek, a karma rendszert immár nem használja a játék. Helyette a kísérő társainknak vannak morális észrevételei, amivel kommentálják tetteinket, miszerint tetszik nekik vagy sem. A morális szisztémán kívül, a fejlődési rendszer is leegyszerűsödött. A SPECIAL tulajdonságaink és a szintenként kapott Perkek egybeolvadtak. Minden szintél kapunk egy pontot, amit elkölthetünk a SPECIAL pontokra, vagy az azokhoz tartozó képességeket fejleszthetjük vele. Erre lesz bőven lehetőségünk ugyanis a karakterünknek nincsen szintkorlátja. 

Dacára annak hogy ugyanazt a motor továbbfejlesztett változata felelős a játék kinézetéért, mint a harmadik résznél, a látvány köröket ver annak grafikájára. Nem is beszélve hogy sokkal élénkebb színekkel játszik mint a Fallout 3 vagy a New Vegas.

Az irányíthatóság többnyire maradt a régi, leszámítva, a másodlagos tüzelési módot. Ezt használva lőfegyvereinket a közelharcban hasznosíthatjuk, ha pedig a tárgylistában kiválasztunk egy aknát vagy gránátot, azokat vethetjük be ellenfeleinkkel szemben. A VATS célzórendszer szintén megmaradt, azzal a változással, hogy használat közben, míg becélozzuk célpontunk valamely végtagját vagy fejét, az idő nem á megll, mint a eddig hanem csupán belassul. A harcelemek fejlesztése itt még nem ér véget, mert ellenségeink végre sokkal taktikusabbak mint eddig. Fedezéket keresnek, bekerítenek és még sorolhatnám.

A történetet immár nem Ron Perlman narrálja, hanem a főhős, akinek immár hangja(!) is van. Ez egy remek
plusz dolog a játékban és ettől még Perlman hangja is "feltűnik" egy cameo erejéig. A többi szinkronhang is igényesen lett összeválogatva. A minőség már-már a Mass Effectet idéző. A dialóguskezelő kerék pedig egy az egyben az űr rpg-ből lett átemelve. A zenéért továbbra is Inon Zur felel, aki továbbgondolta a harmadik rész dallamait és fantasztikusan tálalja azokat, ez leginkább a főtémára vonatkozik, ami igazán epikusnak hat.

Az építkezés kiforratlanságán kívül, azért még  akadnak hibák a játékban. A hiányzó textúrák és a hülye fénykezelés itt-ott problémás. A neten is olvastam így egy-két alkalommal előforduló probléma, hogy néha sokat tölt. A legnagyobb fail a Minutemen ismétlődő, random küldetéseinél ért. Itt egy küldetés után egyből dobta be a következőt nekem meg sem kérdezve akarom e elvégezni vagy sem. A huszadik ilyen után egy modot kellett leszednem, ami meggátolta ezt. Ezek persze mind olyan hibák, amiket egy patch orvosolhat majd később.

Lassan két hónapja játszom a Fallout 4-el és még mindig van felfedezni való dolog, terület és küldetés, márpedig egy játék akkor igazán jó, ha hosszú időre, minőségi órákra képes lefoglalni az embert nem?

 Még egy plusz trailer, mert rohadt jó.:)