"Leon S. Kennedy, amerikai titkos ügynök, akit most egy kelet-európai országba szólít hivatása, azt kell kiderítenie, kifejlesztettek-e tömegpusztító bioorganikus fegyvereket az európaiak. Amikor már épp rájönne az igazságra, felettesei lefújják a küldetést. Leonnak ez egyrészt nem tetszik, másrészt rendkívül gyanús is, épp ezért úgy dönt, végére jár az ügynek."

Mint ahogy azt már egy korábbi cikkemben említettem, a Resident Evil pályafutása az élőszereplős mozgóképek világában eléggé lefelé görbülő pályaívet rajzol fel a külön kis történetbeli újraértelmezéseivel és a blockbustereket idéző "a látvány majd úgyis elviszi a történetet a hátán" mentalitással. 2008-ban ezért maguk a japánok készítettek saját játéksorozatukhoz egy méltóbb, a játékokkal konzisztensebb filmanyagot méghacsak egy animációs film formájában is. A Degeneration mindennek megfelelt, amit egy rajongó elvárhat egy ilyen alkotástól, azonban az egyszeri néző nem biztos hogy sok élvezetet talál benne, hisz a temérdek utalás és kikacsintás csupán elhalad mellettük, mint a Sinkanszen, max sebességgel.

Most azonban itt az újabb darab, a Damnation, amiről azt írják sok helyen, hogy összeköti az 5. és a 6. részt, bár ennek, pár elenyésző dolgon kívül, nem sok nyomát láttam. A helyszín ezúttal a Kelet Szláv Köztársaság, ami kissé elmaradott, volt szocialista országként meglehetősen ismerős lehet kis hazánk lakóinak és az ábrázolás hű is marad ehhez.

A történet fővonalát a lázadók és a hatalmon lévő kormány közötti katonai konfliktus és a közben felhasznált bioorganikus fegyverek (vírusok, szörnyek) adják. Nem csak a helyszín, de az egész animáció életszerűnek fog hatni, mert ha elméletben a szörnyeket bombázó drónra cseréljük, akár egy hétköznapi tv híradót is nézhetnénk. Minden adott tehát, hogy egy remek és sokatmondó Resident Evil filmet kapjunk...

A film mégis ugyanabba a hibába esik, mint elődje. A történet helyenkén túl vontatott és lassú. A Damnation is azt a hatást kelti, mintha egy játék átvezetőjét néznénk, és alig várjuk, hogy bele csapjunk a lecsóba és aprítsuk a szörnyeket, de ez nem játék, hanem film, így a végeredmény nem túl fényes. Az újabb Resident Evil játékok legfőbb tulajdonsága, az akció igazán jól állna a filmnek is. Ezekből sajnos kevés van, de akkor egészen jót lehet szórakozni a filmen.

A szereplők megjelenése szebb, mint a Degeneration esetében, habár a mozgásuk még mindig kissé idétlennek hat. Leon arcát végre "helyrerakták", köszönjük szépen. Azt kell mondjam, ügynökünk itt sokkal inkább a tettek embere, mint a Degenerationben, és bár szállít pár egysorost, néhol azt kívántam, hogy inkább tartotta volna meg magának a gondolatot. Találkozhatunk a játékokból megismert Ada Wonggal. Ő továbbra is hozza a titokzatos, gyönyörű, de halálos kémet, akiről, ahogy már megszoktuk, itt sem derül ki, mi a valódi célja. A lázadóvezér, Buddy személyében megismerhetjük a hétköznapi embert, aki mindenét elvesztette és ezért nem riad vissza semmilyen eszköztől hogy változást hozzon hazájában.

Megkapjuk itt is a szokásos RE szörnyeinket, ám most a zombikat a hátunk mögött hagyjuk. Illetve csak majdnem, mert az ötös számot viselő játékban megjelent Plaga fertőzöttek visszatérnek, azonban eléggé lebutítva, ezért inkább keltik egyszerű zombi hatását, mint intelligenciával rendelkező lényekét.

Noha leírásomból úgy tűnhet, nem tetszett a film, ez távol áll az igazságtól. Elvakult RE rajongóként simán végig ültem szemrebbenés nélkül a filmet. Hiába jött át remekül az újgenerációs RE hangulat, megpróbálkoztam a brandtől függetlenül értékelni a filmet. A Damnation ugyan jobb, kidolgozottabb mint elődje, de nem tud lekötni egy olyan nézőt, aki nem rajongója a játékoknak. 2017 tavaszán érkezik a harmadik CGI animációs film, így kíváncsian várom, hogy a Resident Evil: Vendetta feljebb tornássza e a minőséget.