"Michael Scofield reménytelen ember egy reménytelen helyzetben. Bátyját, Lincoln Burrowst bűnösnek találják egy brutális gyilkosságban, és a Fox Riveri Fegyházban várja a kivégzését. A bizonyítékok ellenére Michael hisz bátyja ártatlanságában. Mivel Lincoln szabadulására semmi remény, az óra pedig ketyeg a kivégzésig, Michael fegyveres rablást követ el egy bank ellen, hogy ő is sittre kerüljön a bátyja mellé. A terve őrültség, de beválik: a börtönt belülről alaposan kiismerve, mérnöki zsenialitása segítségével megpróbálja megszöktetni Lincolnt a fegyházból."

A sorozatok igazi reneszánszukat élik napjainkban. Legyen szó akár a TV-s, vagy az interneten terjedő formátumról olykor még a legobskúrusabb széria is milliós nézettséget tudhat a magáénak. Kis hazánkban is megvan a maga kultúrája ennek a médiumnak, és ugyan a "hagyományos" TV sorozatok nálunk is több évtizedes múltra tekintenek vissza, én most mégis kiemelnék egy számomra is fontos korszakot a magyar sorozatfüggők történelmében.

Ez a kétezres évek második fele volt, amikor egy nagy "internet-bumm"-nak köszönhetően minden eddiginél több háztartásba jutott el az internet, lehetővé téve, hogy olyan tartalmakat keressünk magunknak, amit a televízió itthon nem ad. Így robbant be a köztudatba egy halom olyan sorozat is, ami itthon, TV-ben, késve, vagy épp egyáltalán nem kapott meg a néző. Ekkoriban két meghatározó sorozatról olvastam nagyon sokat, az egyik a Lost volt a másik pedig a cikk alanyául szolgáló Prison Break...

Maga a sorozat alapötlete is rendhagyó, elvégre egy ember szándékosan börtönbe vonul, hogy kiszökhessen onnan. Eredetileg nem kellett a Fox csatornának az ötlet, de a koncepciót kitaláló Paul Scheuring egy 10 részes minisorozat tervével elkezdett házalni más csatornáknál. Idővel, egyre több sorozat ért el főműsoridőben sikereket, ezért a Fox változtatott az álláspontján. Némi bővítés után, a kezdeti 10 epizódos történet, két 22 részes évadra hízott. A sorozat cselekménye ettől még feszes tempót diktál, ám mégsem ez az ami különlegessé teszi a Prison Breaket.

A sorozat indulása idején a legtöbb széria egy konstans szereplő gárdával, akár egy részben elmesélhető történettel operált. Legjobb példa ezekre a különböző helyszínelős sorozatok. Volt pár kivétel a szériák között, akik bizalmat szavaztak a nézők figyelmének és nem egy-egy részre szóló cselekményeket vonultatott fel, hanem akár egy egész évadon is átívelő szálat, amihez nélkülözhetetlen az összes epizód végigkövetése.

Persze adott a kérdés, hogy mennyi ideig lehet elnyújtani egy börtönből való szökést. Nos, az országos televíziók 22 részes évadformátumainál ez egy általános probléma, de a Prison Break többnyire jól veszi ezt az akadályt. Az évad legtöbb epizodja a szökési terv egy apróbb részletét mutatja be. Persze adódnak időnként komplikációk is, így a cselekmény könnyebben kitölti az évadot, hisz ahogy a főszereplő Michael mondja:

„Nem a sarki kocsmából készülünk lelépni uraim!”

Maga a helyszín nem a legszokványosabb, hisz a cselekmény nagy része egy börtönben játszódik. A készítők bevallottan igyekeztek a hétköznapi emberek számára minél hitelesebb képet festeni a börtönéletről. A sorozat maga is foglalkozik bizonyos témákkal. Van itt faji zavargás, börtönőri visszaélés, zendülés és a rabok közötti hierarchiába is betekintést kapunk.

A börtönben zajló történéseken kívül van egy külső szál is, ahol a főszereplők ügyvédje, Veronica Donovan próbálja tisztázni Michael testvérét, Lincolnt, megmentve ezzel őt a halálos ítélettől. A furcsa és kissé érdektelen kezdet ellenére, ez a sztori vonal is tartogat meglepő fordulatokat.

Akármelyik szálat is nézzük, a karakterek teszik igazán érdekessé ezt a sorozatot. A főszereplő, Michael Scofield a centruma a sorozatnak.  A kissé fura építészmérnök-zseni, aki „még pisilni sem megy egy terv nélkül”. Ám hiába Michael a tervezés, a manipuláció nagymestere, a börtön falain belül hamar rájön, hogy a rabokat még ő sem tudja kiismerni. Az őt alakító Wentworth Miller finoman szólva sem egy színészóriás, de  itt több, mint tisztes iparosmunkát tesz le az asztalra. Nélküle se a sorozat, sem pedig Michael karaktere nem lenne az, ami.

Michael ellenpólusa a sorozatban testvére Lincoln, a jó szívű, de alapjába véve gyarló ember, akit épp emiatt „sikerül” besározni és ártatlanul halálra ítélni. A figurát életre keltő Dominic Purcell kihoz mindent, amit a halálra ítélt rab karakteréből ki lehet, méghozzá meglepően jól.

Még kettő rabot kell megemlítsek. Az egyik az elmebeteg sorozatgyilkos/pedofil „Zsebes” figurája, aki, Robert Knepper zseniális játékának köszönhetően nem egyszer ellopja a show-t a többiek elől. A másik pedig Benjamin Miles Franklin, akiről szép lassan kiderül, hogy karaktere túl mutat a csempészésért bevarrt rabon.

Azonban, ahogy Michaelnek az első napján mondják: Az őrök messze a legnagyobb szemetek a börtönben. Ennek iskolapéldája maga a fegyőrök vezetője, Brad Bellick, aki büszkén elviheti a "sorozat legnagyobb gennyládájának" díját. Se egy kormányügynök, se az utolsó évad főfőgonosza nem ér fel ezzel a rosszindulatú patkánnyal. A megfelelő összegért bármikor "félre néz", kémkedik a rabok után és azt mondván, hogy csak szimulál, nem is törődik vele, ha valaki épp haldoklik. Persze értem én, hogy egy ilyen kemény helyen könyörtelenül rendet kell tartani, de pont az ilyen őrök miatt lehet igaz, hogy a börtön elsősorban a büntetés, mintsem a rehabilitáció feladatát látja el. Ráadásul baszki... Még egy macskát is megöl...

Azért a karakterek terén is vannak kapufák. Az egyik ilyen, Michael cellatársa, Sucre. Ugyan a karakter jól működik, mint lojális bajtárs és barát, ám ami a saját cselekmény szálát illeti, azt így nem tudtam hova tenni. A dél-amerikai szappanoperákba hajló szerelmi háromszög a menyasszonyával és az arra hajtó unokatestvérével talán az egyik leglehúzóbb pontjai a sorozatnak. Mondjuk azon sem lepődnék meg, ha az írók szándékosan csinálták ilyen stílusúra, a latin karakter cselekményszálát.

A falakon kívül az ügyvéd, Veronika Donovan személye, aki borzolta az idegeimet. Egyszerűen nem tudtam szurkolni ennek a végtelenül naiv, buta libának. Az évad elején még megértettem tanácstalanságát és kislányos reményeit, de az utolsó részek alatt már végig fogtam a fejem. Nem egyszer akarja lebeszélni a börtönben ügyködő Michaelt is a tervéről, mondván hogy „Már van egy jobb megoldás”, aztán persze mindig... Nos örüljünk, hogy Michael sosem hallgat rá. Hasonló karriert fut be nálam Lincoln fia, LJ, bár mentségére legyen szólva a karakter fiatal kora és hogy keveset van képernyőn. Ezek után elhihetitek, hogy nehéz volt nem drukkolni a rájuk vadászó antagonistának Paul Kellermannak, akiről spoilermentesen annyit tudok mondani, hogy az egyik legkedveltebb karakterem.

Muszáj megemlítenem a zenéket. Szerény véleményem szerint a TV sorozatok világában ennek a sorozatnak vannak a legfülbemászóbb zenéi. Minden karakternek, minden jellegzetes momentumnak megvan a maga háttérzenéje és akkor még a főtémáról nem is beszéltem. A szerző, Ramin Djawadi dallamai igazán összeszedettek és még X év után is működnek. Nem is csoda, hogy ő jegyzi több sikeres film/sorozat zenéjét. Ezek közül talán a legismertebbek, a Vasember Grammy díjra is jelölt dallamai, a HBO új sorozatának a Westworldnek a hangzásvilága, vagy a Trónok Harcának ikonikus, örök érvényű taktusai. Djawadi muzsikája mellett többször felcsendül olyan ismert előadó zenéje is, mint a Styles of Beyond, a Massive Attack, vagy a Perfect Circle.

A Prison Break első évada elsöprő sikert aratott és kötelező alapművé vált minden sorozat rajongó számára...