A Marson bekövetkezett katasztrófa és a Földön történt invázió után, a katonaság lebombázza a vörös bolygó holdjain még életben lévő démonokat. A tölteteket és a sugárzást azonban túléli egy eddig még ismeretlen entitás, aki képes a halott démonok felélesztésére, újraalkotva magának egy minden eddiginél erősebb démonhordát. Megparancsolják a tengerészgyalogosoknak, a Pokol erőinek visszaszorítását, ám a szörnyek kegyetlenül lemészárolják őket. Egyedül egy valaki éli túl a démonok pusztítását... A katona, aki túlélte a Marsot és a Földi Poklot is...

Ennek a cikknek, kronológiailag a Doom 3 előtt lenne a helye, de aztán úgy döntöttem, hogy nem írok a Doom 64-ről. Ez ugyanis egy Nintendo 64-re készült Doom játék, aminek ugyan voltak nem hivatalos, rajongók által készített portjai, de különösen nem hozott lázba és nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. Ám dacára a Nintendo exluzivításnak, nem elég hogy a Doom64 egyszerre szolgál a Doom II folytatásaként, de több mint valószínű, hogy a cselekmény szempontjából ez a játék az átmenet a régi Doomok és a 2016-ban megjelent újragondolás között. A legnyomósabb okom e játék mellett pedig, az október végén megjelent Brutal Doom64 mod volt, aminek hála teljes egészében élvezni tudjuk, immár PC-n is ezt az elfeledett kalandot.

Ami elsőre feltűnhet a játékosnak, az a Doom64 kinézete. Új HUD, új grafikát kapott fegyverek, de még a szörnyek is teljesen új köntösbe bújtak. Nem mondom, hogy jót tett nekik az új fizimiska, de legalább megtöri végre valahára a Final Doom-ig tartott monoton egyhangúságot. A hangok is minőségibbre sikeredtek, ami leginkább a háttérzajokban nyilvánul meg. Nagyon bele tudom magam élni olykor a játékokba, de egy '97-es alkotástól meglepő, ha kishíjján betojok egy-egy mennydörgéstől, vagy sikolytól. Erre azért a pályadesign is rátesz, ugyanis többnyire a horror elemek dominálnak az eddigi játékok scifi vonalával szemben. Ha ehhez hozzáadjuk az ambientes zajokat, garantáltan lesznek feszült pillanataid.

Nem csupán a démon hordáktól kell a Doom 64-ben félni, mert különféle csapdák is hamar az életünket követelhetik a véráztatta folyosókon. Az előzőekben feltűnt leereszkedő mennyezet mellé kapunk még falból kilőtt nyilakat és célkövető rakétákat is.

A sok változtatás mellett a játék alapjai nem változtak. Pályáról pályára meg kell találnunk a kijáratot, amiket legtöbbször kulcsra zárt ajtók mögött találunk. Természetesen a kulcs és kijárat keresés közben szó szerint ránk szakad a pokol egy tonnányi szörny formájában.

Bátran kijelenthetjük hát, hogy a Doom64 a sorozat egyik, méltatlanul elfeledett darabja, de mindenképpen ajánlom Doom és oldschool FPS rajongóknak.