A második részt követő játék már többet újított elődjéhez képest. Pontosan e miatt pártol el a programtól még néhány hardcore fallout rajongó is és épp a játék különbözősége okozza, hogy noha megjelenése utáni években is a fallout 3. részeként aposztrofálták, a Fallout Tactics: Brotherhood of Steel valójában nem egy teljes értékű folytatásról beszélünk.

"The elders have ordered me to mold you flabby, hip-slappin', berry-pickin', rat-rubbin' brahmin kissers into capable warriors, and I am going to do it even if it kills you!"

Időben, valahol az első és a második rész között járunk. A neve alapján is kitalálható, hogy a Fallout univerzum
legismertebb szervezetének, az Acél Testvériségének egy kalandjait követhetjük nyomon, ami azzal indult, hogy egy szakasznyi katona, felsőbb parancsra útnak indul a nyugati partról kelet felé egy újonnan megépített léghajóval. Egy viharnak köszönhetően a jármű lezuhan az egykori Chicago romjai közé, ezután pedig a túlélők, az eredeti Acél Testvériségtől elvágva próbálják újra alakítani a szervezetet. Ebbe csöppenünk be mi, mint az egyik primitív törzsből toborzott újonc, akit mindenki csak "Harcos"-ként nevez. A Harcos minden küldetéssel egyre magasabb szintre jut a testvériségi szamárlétrán. Kezdetben csak piti fosztogatóbandákkal lesz dolga, aztán persze belebotlik a pusztaság legkegyetlenebb teremtményeibe mint a Halálkarmok vagy a Szupermutánsok. A küldetések során azonban egyre biztosabbá válik a Testvériség számára, hogy valami sokkal nagyobb veszély fenyegeti a pusztaságot mint azt bárki gondolná..

A kezdésnél semmi változást nem találunk A karaktergenerálás ugyanúgy működik mint eddig a jellemzőkkel tulajdonságokkal és azok kiválasztásával. Ha ez megvolt az intro után azonnal egy városban találjuk magunkat, ahol egy ablakban a felettesünk elmagyarázza küldetés mibenlétét. A kezdetekben szembesülhetünk vele, hogy a harc többé nem körökre osztott. Illetve be lehet állítani, de szerintem inkább a valós időben folyó harcot preferálják majd (még ha ez a célzott lövésekről való lemondással jár is). A grafika jobb, szebb ez pedig üdítő változás az előző két rész konstans grafikája és designja után. A települések közötti járkálás és a világtéképen való kalandozás ugyan azt a sémát követi mint az előző részek. A helyszínek itt csak azt város részt ölelik fel, ahol az aktuális küldetés zajlik.

"There are three simple rules to follow with Brotherhood equipment! If you damage your weapon, you will spend a week in the box! If you damage your armor, you will spend a week in the box! If you lose either, I'll kill you myself!"

A Tacticsban immár nem csak saját karakterünket, hanem csapattársainkat nekünk kell irányítanunk. Kezdésnél kapunk két főt, de a csapatot bővíthetjük vagy szűkíthetjük is tetszés szerint a sorozótisztnél. Mindegyik leendő csapattagnak megnézhetjük karakterlapját hogy mérlegeljük létjogosultságát osztagunkban. A játék elején még csak embereket toborozhatunk, de ez persze később kibővül ghoulokkal szupermutánsokkal vagy akár Halálkarmokkal is.

Mivel egy akció orientált játékról beszélünk a dialógusok ELÉGGÉ egyirányúak. A "párbeszédek" annyit tesznek hogy, mi a néma játékos végighallgatjuk mások monológját, legyen az a felettesünk aki a küldetést részletezi épp, vagy az egyik fő ellenfél keménykedés közben.

A párbeszédeknél már csak a befejezéseket meghatározó rendszer, amit jobban leegyszerűsítettek. hiába látogatunk meg 20 várost is, a játék végén egyik település jövőjére sem derül fény. Helyette az epilógus inkább a Testvériség elkövetkező éveit meséli el, amiről a játék utolsó 3 percében dönthetünk.

Cikkemből kiderül hogy szerintem a Fallout Tatics egy remek akció játék, amiben a többi Fallouttól eltérően kevés a szerepjáték elem, emiatt a régi fanoknak kevésbé tetszhet a játék de azért érdemes kipróbálni, főleg a stratégiai játékok kedvelőinek.