A történet: 17 héttel az Alien 3 után járunk, amikor is egy Tengerészgyalogos csapatot küldenek a második filmben szereplő Dwayne Hicks tizedes segélykérő üzenetére. Mi is eme kompánia tagjai lennénk, név szerint Christopher Winter Tizedes, aki egy szakasznyi társával azt a feladatot kapja, hogy derítse fel Hicks tizedes és társai eltűnésének rejtélyét. Át is nézünk az osztag által hátrahagyott hajóra, de természetesen nem találunk mást csak az idegenek hordáját.

Mindenekelőtt közölném, hogy én kimaradtam a tűkön ülve váró fanok tömegéből, mert akkor egy gyenge vassal se rendelkeztem, így nem néztem trailereket hogy ne fájdítsam a szívem. Megjelenéskor egy rövid időre kipróbáltam, de mivel szaggatott nem maradt meg sok minden. Most, nem sokkal azután hogy végigvittem, már tudok véleményt alkotni. Egyrészt mivel nem befolyásoltak a bemutatók és már mindenhonnan hallottam vagy tízszer, hogy ez a játék mennyire szar, szinte nulla elvárással ültem le játszani. Ezzel a hozzáállással a játék nem is volt olyan rossz, megüti a középszintet. Hogy miért?

Nos kivételesen először a negatívumokon fussunk végig: Grafika: Nálam ez az egyik utolsó szempont egy játéknál, és hiába az unreal egine 3, ezen látszik, hogy tényleg nem foglalkoztak vele eleget. Ezt csak azért írom, mert ekkortájt jelentek meg, ennél sokkal szebb UE3-at használó játékok. Beígért taktikai harcok: Valóban nincsenek, ami még nem is lenne baj, de amikor az épp aktuális társam beáll közém és az éppen rám ugrani készülő arctámadó közé az eléggé húzós. Mellesleg megjegyzem, hogy az arctámadó a társamat le se szarja, én kellek neki. Ebből következik hogy az intelligenciája mind a csapattársaknak, mind az ellenfeleknek valóban alulról súrolja a határt. Az Alieneknek megbocsájtom ezt, de a fentebb említett tűzvonalba állás mellett megemlíteném, a Weyland Yutani zsoldosainak természetellenes ragaszkodását a fedezékükhöz. Ugyanis nem képesek otthagyni azt és tovább rohamozni. Mindig egy fix pont körül lófrálnak és telibe lesz*rják, hogy te most hányadik golyót ereszted beléjük. A történet próbálja a második film sikerét és életérzését elkapni. Vannak benne ügyes próbálkozások, de néhány dolog még ezt is tönkreteszi. Gondolok itt a rossz minőségű átvezető animációkra. Még egyszer hangsúlyozom hogy nem fektetek nagy hangsúlyt a grafikára, de néha úgy éreztem, hogy a Half Life 2-nek jobban animált karakterei vannak, ami egy UE3-at használó 2013-as játéknak elég cinkes. Te jó ég! Tele van a játék sablon mondatokkal. A játék felénél már kitaláltam egy ivós játékot, miszerint mindig kell inni egy felest ha valaki még egyszer kimondja a játékban, hogy "Senkit sem hagyunk hátra" vagy "Oourra mindhalálig". Garantálom, hogy nem érünk a játék végére józanul. A játékmenet még csak-csak elmenne, ha egy Call of Dutyról lenne szó, de ez egy Alien játék. Erre ráerősít, hogy meglehetősen sok olyan misszió van, ahol xenomorfokkal nem is találkozunk, csak We-Yu zsoldosokkal. Az, hogy több volt benne a tűzharc, mint hogy paráztam volna minden sarkon, erősen emlékeztetett a F.E.A.R.-re, persze negatív értelemben.

Hogy eme panaszáradat után hogy lett a játék nálam mégis egy közepes? Az egyik ok nyilván, hogy alacsony elvárásom volt. A második ok, a rajongó faktor, hiszen örültem, hogy újból felbukkantak a xenók egy játékban. De, ami végül meggyőzött, hogy játsszam végig mindenképp, a hang. A zene minden kétséget kizáróan visszaadja a Bolygó Neve: Halál hangulatát és felcsendülnek a jól ismert dallamok is a filmekből. Olyanok, mint Lance Henriksen (Bishop) vagy Michael Biehn (Hicks tizedes). Egyelőre csak az alapjátékkal játszottam a Stasis Interrupted kiegészítővel nem foglalkoztam, de majd valamikor pótolom ha lesz rá időm...