"2034.
Több mint húsz évvel az utolsó háború után az egész világ romokban hever. Moszkvában a túlélők a metróban, a föld legnagyobb atombombabiztos óvóhelyén húzzák meg magukat. Az egyik periférikus állomást, Szevasztopolszkaját borzalmas mutánsok fenyegetik s egyszer csak megszakad az összeköttetés a többi állomással - így pedig, lőszer nélkül halálra vannak ítélve. A titokzatos Hunter és az öreg Homérosz, aki egyre csak egy új eposz megírásáról álmodozik, elindul hogy kiderítse mi történt. S miközben lélegzetelállító kalandok során csapnak össze hol a metró szörnyeivel, hol a felszíni világ romjai között élő rémséges lényekkel, hőseink akikhez a szerelmet kereső Szása, a száműzetésben felnőtt szép fiatal lány is csatlakozik, egyre mélyebben gondolják át e torz világ értelmét és a föld alá bújt, nyomorult emberiség rendeltetését."

A Metró 2033 folytatása 2009-ben jelent meg Oroszországban és természetesen azonnal az eladási listák élére került. Egy művészi projekten belül egy orosz zenész, Dolphin zenét írt a könyvhöz míg egy Anton Gretchko nevű művész  regény a regény által ihletett olajfestményeket készített. Ez is jól mutatja hogy mekkora kultusz övezte már ekkor a Metro Univerzumot Oroszországban.

Az első szó ami eszembe jut a regényről, az a "kevesebb". Kevesebb terjedelemben, kevesebb helyszín és akció. Ez persze egyáltalán nem azt jelenti hogy rossz lenne a könyv mindössze ezekből a dolgokból nem markol annyit mint elődje. Cserébe viszont, rengeteg filozofálást kapunk ismét Glukhovskytól az ember vadállati oldaláról, hogy van e létjogosultsága a művészetnek vagy a szerelemnek egy poszt apokaliptikus társadalomban vagy hogy a cél szentesíti e az eszközt? Ezekre a kérdésekre két szereplő szemszögéből kutathatjuk a választ. Az egyik az író Homérosz, aki egyértelműen Glukhovsky alteregója, a másik pedig a fiatal lány Szása, akinek a karakterfejlődése hasonlít az előző részben lévő Artyom útjához, csak persze "kicsiben". Hunter karaktere a történetszála miatt meglehetősen rejtélyes, de ez is ad egy pluszt a regényhez.

Amit negatívumként feltudok sorolni, az Artyom hiánya. Mindössze ként mondat erejéig beszélnek róla mi történt az előző rész főhősével, és az író letudta ennyivel. Értem én hogy az ő útja beteljesedett az akkor történtekkel, de azért legalább egy rövid szerep erejéig beugorhatott volna. A másik számomra mínusz pont, hogy a történet néhol összecsapottnak érződik, főképp az utolsó két fejezetben, mintha a szerzőnek meg lett volna határozva a max oldalszám, amit nem léphet át a cselekmény.

Mindezek ellenére a Metro 2034 méltó folytatása a szériának és már kanyarban a folytatás. Ám Glukhovsky könyvein kívül több regény is megjelent ami a Metro 2033 világában játszódik, más városba vagy országba helyezve a történetet. Ezek "Metró 2033 Univerzum" címen jelentek meg.

A könyvsorozatot minden poszt apokaliptikus mű (film/játék/könyv) rajongónak ajánlani tudom, vagy azoknak akik szeretik az erős filozofálgatást és társadalomkritikába oltott drámákat. Azoknak már kevésbé, akik inkább az akció dús regényeket szeretik, de talán ők is tehetnek vele egy próbát hátha...