Az energiaválság elképesztő méreteket ölt a jövőben. Az egyetlen megoldást az emberiség, egy marsbéli kutatóközpontban látja. A Marson lévő létesítményt üzemeltető Union Aerospace Corporation megnyit egy interdimenzionális kaput a Pokolra. A túloldalról különböző ereklyéket hoznak át, valamint, az onnan nyert korlátlan energia segítségével megoldódik a válság is. Ám egy nap, új átjáró nyílik a pokolból és egy hullám elpusztít vagy megszáll minden alkalmazottat a létesítményen belül. Nem sokkal később egy titokzatos ember szabadul ki az egyik áthozott pokolbeli koporsóból. Különleges páncélját magára ölti és elindul, hogy darabokra tépje a Pokol összes démonát...

 Már 2008-ban megszellőztették, hogy az id software a Doom 4-en munkálkodik. Az id Software CEO-ja, Tom Hollenshead javaslata szerint a Doom II: Hell on Earth mintájára, a negyedik rész is a Földön fog játszódni. John Carmack állítása szerint, játékmenetben  inkább a klasszikus, első két részt fogja idézni az új fejezet, mintsem a horrorisztikus Doom 3-at. Hollenshead  nyilatkozata szerint, a Doom 4 nem a Doom 3 folytatása lesz viszont, rebootnak sem tekinthető. A játék már javában fejlesztés alatt állt, mikor 2009 júniusában a

ZeniMax Media (akik a tulajdonukban lévő Bethesda Softworks miatt lehetnek ismerősek) felvásárolta az id Softwaret. Bejelentették, hogy ezután minden id játékot a Bethesda fog megjelentetni, de ez a Doom 4 fejlesztését nem zavarta meg, sőt, az id akkori játékának, a Rage-nek a kiadása után, 2011-ben, az addig azon dolgozó fejlesztőket, a Doom 4 munkálataira fogták. Nem sokkal ezután borult minden. 2012 végére úgy döntött a csapat, hogy a Doom 4 mégis csak egy újabb reboot lesz, novemberben pedig az id Software alapítója és a Doom alkotója, John Carmack kilépett a cégtől.

2013-ban a Kotaku közzétett egy leleplező cikket arról, hogy a Doom 4 fejlesztése zsákutcába jutott. A fejlesztők nyilatkozata szerint, a játék túlságosan skriptelt volt és többen is az akkoriban inkább már csak szalagon gyártott, tömegtermékként számon tartott Call of Dutyhoz hasonlították. Mivel a készítők úgy gondolták, nem olyan játékot készítenek, mint amilyet az emberek várnak tőlük, az egész eddigi terveket a szemétbe hajították és nulláról kezdték a projektet.

2013 augusztusában, a kreatív vezető Tim Wilits nyilatkozata szerint, az új Doom játék továbbra is a csapat fókuszában van. A 2014-es QuakeConon kiderült hogy kivették a sorszámot a játék nevéből. Ezt azzal indokolták, hogy egy eredet játékról van szó, ami újraalkotja mindazt, amiért a klasszikus játékokat szerették a játékosok.

Mind a fejlesztők, mind pedig a játékosok aggódtak, hogy mennyire tűnhet ki a játék a Call of Duty-k és Battlefield-ek által uralt FPS-ek közül. Aztán a 2015-ös E3-on, végül egy 15 perces gameplay videóban megláthatta a világ, mit is tud a világhírű FPS legújabb része és elszállt minden kétely. Elképesztő fun volt nézni az id Tech 6 motor által hajtott környezetben a démonok aprítását.

A csapat kevés figyelmet fordított a történet kidolgozására, mert a készítők szerint ez a darab nem illeszkedik a sorozatba, mégis elrejtettek feljegyzéseket, kódexet, így viszonylag stabil lett a háttér és így tudunk elméleteket gyártani a főszereplő kilétéről és céljairól. A harmadik rész előtti utolsó klasszikus játék, a Doom64 befejezése gyanúsan egybe vág ennek az elejével, így minden jel arra mutat, hogy az eredeti tengerészgyalogost irányítjuk újra.

Ez a meglepően népszerű elmélet, a főszereplőről és a játékmenet önmagában is elég lenne még a nosztalgiához, de a zene is rátesz egy lapáttal. A Doom zenéi mindig is időtállóak voltak és nem túlzok, ha azt írom, hogy Mick Gordon alkotása is nyugodtan közéjük sorolható. Kitűnően visszanyúlt az eredeti dallamokhoz és mégis sikerült modernizálnia őket. Erre a legjobb példa az első Doom legismertebb dallama, az At the Doom's Gate feldolgozása is.

Az egyjátékos mód brutális démonokkal és hatalmas fegyverekkel teletűzdelt, magas fordulatszámon pörgő játékot kínál. Helyszínekként, a UAC ipari és egyéb céges területei, valamint  a Pokol fog szolgálni. A játékos mozgásrepertoárja kibővült a dupla ugrással és a peremen való felkapaszkodással. A játék nagy újdonsága Glory Kill nevű kivégzési mód. Ha van egy eléggé lesérült ellenfelünk, a teste sárga és kékszínekben kezd villogni, ilyenkor végre tudunk hajtani rajta egy gyors és brutális kivégzést pusztakézzel. Ezt az igen látványos mozdulatsort jutalmak követik, amik az ellenfél hullájából kipotyogó elsősegély- és páncélcsomagok képében jelennek meg.

Hatalmas fegyverarzenállal fogunk rendelkezni. Visszatérnek a régi ismerősök, mint a duplacsövű shotgun, vagy a BFG 9000. Ám utóbbinak  például kevés a lőszerkapacitása, de iszonyat erővel szed széjjel mindent. Hasonló a változás a láncfűrésznél, ami ugyan üzemanyagot használ, de cserébe elsőre kettévágja bármely ellenfelünket, akik aztán hatalmas adag lőszert dobnak el, nagy örömünkre.

Számos szörnyeteg visszatér az előző részekből újraalkotva, mint a Revenant, a Pinky vagy a Mancubus, de még a Cyberdemon is tiszteletét teszi. Az egyjátékos kampány 13 pályát tartalmaz és körülbelül 13 óra alatt lehet rajta végigmenni.

Többféle félreeső elágazást találhatunk a pályákon, amik többnyire valami összegyűjtenivalót rejtenek. Ezek a cuccok szerves részét képezik a Doom fejlődési rendszerének. Gyűjthetünk fegyvermodokat, amik különböző alternatív tüzelési modifikációkkal örvendeztetnek meg (pl.:robbanó lövedékek, automata üzemmód, távcső stb.). A rúnák elteleportálnak minket egy, a pályától független helyre, ahol egy adott feladat teljesítésével, az elhullott ellenfelektől olyan cuccokat szerezhetünk, amik a játék végig játszásához  A páncélunkat is lehet fejleszteni a halott tengerészgyalogosoktól szervált modullal. Ha ez még nem lenne elég, a pályákon találhatunk még úgynevezett Argent Artifacteket is, amik képesek megnövelni maximum életerőnket, páncélzatunk, vagy akár a rendelkezésre álló lőszer mennyiségét. A gyűjthető bizbaszok sorozatát a Doomguy figurák és a sztori háttér kiegészítését segítő kódexek teszik teljessé.

Persze ha ez nem lenne elég, minden pályán van egy rejtett kapcsoló, amit ha megnyomunk egy út nyílik meg, ami egy külön pályát tartalmaz az első két részből.

A kezdeti hányattatások és skepticizmus ellenére a Doom egyjátékos módja hamar közönségkedvenc lett. A multival már korántsem volt ennyire megelégedve a nagyvilág, de erre most nem térnék ki, tekintve hogy soha nem én voltam a célközönsége a többjátékos módoknak. Ettől eltekintve azért kijelenthetem, hogy a Doom sikeresen tért vissza mind a játékiparba, mind a saját gyökereihez.