"A Cég néven ismert, velöjéig romlott szervezetet elpusztítani igyekvő Michael Scofield és bátyja, Lincoln akcióját egy kegyetlen bérgyilkos nehezíti, ám ők mindenre elszántan törnek előre: ki akarják deríteni a rejtélyes Scylla titkát. A döbbenetes végkifejlet felé vezető úton a feszültség egyre nő, miközben életek mennek tönkre. Michael és Lincoln azonban tovább harcol: arra vágynak, hogy eljöjjön a nap, amikor nem kell többé menekülniük."

A testvérek egy negyedik kalandra is visszatérnek, ám ezúttal nem a börtönből való szökés, sem pedig a menekülés a cél. Ez az évad a visszavágásról szól, és arról, hogy Michaelék egyszer és mindenkorra megpróbálnak végleg leszámolni a Céggel. Egy nemzetbiztonságnál dolgozó ügynök, Don Self ad erre egy kiváló lehetőséget a testvéreknek, aki egy impozáns csapatot is verbuvál melléjük: A csapat tagja lesz többek között, Sucre, Bellick, de még Mahone is. Míg első kettőnek igazából csak az amnesztiához jutás a célja, a kedvenc exnarkós, exFBI ügynököm olyan motivációt kap, amivel csak kevesen nem tudnánk azonosulni (no spoiler) . A csapat még két tagot kap. Az egyik egy Roland Glenn nevű, ázsiai hacker srác (csak semmi sztereotípia), a másik pedig Sarah Tancredi...

Nos igen. Az írósztrájk és a színésznő szerződésénél felmerült problémák miatt, egy eléggé durva húzással úgy tűnt, végleg kiírták Sara karakterét a harmadik évad közepén. A rajongói visszajelzéseknek köszönhetően azonban a negyedik felvonás kezdetén mindezt egy huszárvágással semmisé tették, egy eléggé felemás magyarázattal.

Nincs mit tenni, hisz ezen az évadon érezhető a rajongókkal szembeni megfelelési kényszer. Mi több, erős a gyanúm, hogy eddigre már csak ez tartotta egyben az egészet. Kapunk visszautalásokat, eget rengető fordulatokat és több karakterről (még a testvérekről is) olyan dolgokat tudhatunk meg, amikre sosem gondoltunk volna.

Eme titkok és rejtélyek felfedése közben, a Cég sem tétlenkedik, hisz ebben az évadban maga a szervezet (pontosabban a vezérkara) az ellenfele Michaelék "szupercsapatának". Dacára annak, hogy tőlük eredeztethető minden, ami a testvérek életének össze omlásához vezetett, nincs egy összetett figura sem a vezetőség tagjai között. A cél valószínűleg az lett volna, hogy a főgóré, Tábornok karaktere vigyen el mindent a hátán, de ez sem jött össze. Az egyetlen, akiben valami szikrát láttam, az a csapat ellen küldött Wyatt nevű bérgyilkos. Ha ő feltűnik akkor a feszkó garantált!

Valahol a jó és rossz határmezsgyéjén próbál meg egyensúlyozni Zsebes és az előző évadban megismert antagonista, Gretchen is. Előbbi kezdetben vérbosszút hirdet Michael ellen, amiért annyiszor átverte őt, de ez a szál végül a süllyesztőben végzi és egyfajta komikus háttérkarakterré sínylődik az egykori pszichiátriai eset Bagwell. Gretchennek pedig még csak dicső múltja sincs a sorozatban, amiért szomorkodni kéne. Bedob egy-két váratlan fordulatot a közösbe, de sok vizet nem zavar.

A koncepció valóban idegennek hat az előző évadokhoz mérve, de mindenkit megnyugtatnék, hogy hiába hasonlít a  negyedik fejezet egyfajta szegény ember Mission Impossible-ére, tökéletes lezárása a sorozatnak. Nem is beszélve arról, hogy a hatóság a cselekmény ideje alatt ugyanúgy körözi a szereplők többségét, így a szokásos paranoia érzés megmaradt a néző számára és a sorozat is önazonos tudott maradni magával.

A fordulatok adták mindig is a sorozat gerincét, viszont az évad második felére már szerintem túlnyomják ezeket. Érezhetően nem maradt több a sorozatban, így nem is baj, hogy ezt szánták lezárásnak. A befejezés pedig vitán felül az egyik legmeghatóbb, amit valaha TV képernyőn láttam. Mind a zene, mind az előttünk bemutatott sorsok végállomásai elindíthatnak egy kisebb érzelemhullámot minden empatikus emberben.

Ennek ellenére a konklúzió teljessé tételéhez a sorozat alkotói kiadtak még egy másfél órás TV filmet, ahol válaszokat kaphatunk a sorozat végén feltűnő miértekre.