A maga szokatlan poszt-nukleáris világával a Fallout azonnal beégett az RPG műfajt kedvelők fejébe. A folytatás nem is váratott magára és még a következő évben meg is jelent. A játék több lett elődjéhez képest, de mégis ugyanaz maradt, létrehozva így a sorozat (a Fallout 3 megjelenéséig) legismertebb darabját. Nyilván nem véletlen, hogy a Fallout játékszériát kedvelő ismerőseim többsége ezzel a játékkal csatlakozott be a sugárzással telített poszt-apokaliptikus világba...

Az előző részben 13-as Menedék névtelen hőse (akit a világ azóta csak "Menedéklakó"-ként ismer) megszerezte óvóhelyének a víztisztító csipet és kalandjai során leleplezte az Egység nevű szupermutáns mozgalmat. Vezetőjük, a Mester megölésével és a mutánsokat létrehozó gyár lerombolásával, a Menedéklakó nem csupán újból megmentette veszélyben lévő otthonát, de nagy valószínűséggel az emberiséget is megóvta a mutánsok fenyegetésétől. Mindennek ellenére, küldetése végeztével, a menedék kapuja előtt, a hely felvigyázója közli vele a tényt: hiába mentette meg az óvóhelyet a pusztulástól, a bent élők immár kívülállóként tekintenek rá és így nem bíznak benne, ezért a Menedéklakó soha többet nem térhet vissza a 13-as Menedék falai közé. Sajátjai által száműzve, a Menedéklakó elindul észak felé pár bajtársával, egészen a nagy kanyonokig, ahol aztán megalapítja a kis falu, Arroyo közösségét...

"It's a peaceful village. Except for the plants possessed by evil spirits... and of course, the temple of trials filled with those deadly spear traps and the man-eating giant ants."

Mindennek 80 éve már. A 13-as Menedék csak legenda, ahogy a Menedéklakó is már csak egy valamikor élt történelmi személyiségnek számít. Arroyon viszont már csak eme mítoszok segíthetnek ugyanis a falu haldoklik. A jószágok elpusztulnak, a termés elrohad és betegségek ütik fel a fejüket. A falu egyetlen reménye egy úgy nevezett GECK nevű terraformáló eszközt, ami képes újra termékeny földdé alakítani a halott pusztaságot. A törzsfőnk a Kiválasztottat bízza meg (a játékos karakter és nem mellesleg a Menedéklakó unokája), hogy megtaláljuk ezt a GECK-et valahol a nagy pusztaságban Az egyetlen nyom a Menedéklakó meséi a 13-as Menedékről és egy kereskedőtől vásárolt menedékbeli kopott kulacs, amin egy 13-as szám látható...

"I told 'em. 'We need traffic signs', I said. But did they listen? Noooo... let's not listen to ol' Lumpy!"

Nagy változás a sztoriban sem lelhető fel. Ismét a "keress meg valamilyen tárgyat halódó közösséged számára" a fő küldetés szál és szerintem nem árulok el nagy titkot, ha elmondom hogy végül ez is világmegmentéssé fog fajulni. Közben viszont lesz dolgunk bőven ugyanis az előző részhez képest itt majdhogynem háromszor annyi város lakója várja segítségünket ügyes bajos dolgaik elintézéséhez. Azonban itt már a mellékküldetéseink nem egy városra korlátozódnak le. Nem egyszer fogjuk átszelni a pusztaságot egyik városból a másokba egyetlen küldetésért. Ebben azonban segítségünkre lesz egy hatalmas újítás, ami egy autó képében jelenik meg. Vele gyorsabban tehetjük meg a távokat és ami még jobb hogy csomagtartójába végtelen mennyiségű cuccot cipelhetünk. Viszont kocsink persze nem levegővel megy. Modern járgányhoz illően elektromosság hajtja így az energiafegyverekhez használatos lőszereket érdemes már a játék elején félre rakni üzemanyag tartaléknak.

A felfedezésünket nehezítendő hogy most már csak úgy nem mindig fognak megjelenni városok a térképen néhány helyszín eléréséhez szükséges útmutatást kapnunk egy személytől,számítógéptől vagy esetleg térképtől.

Utunk során rengeteg karaktert vehetünk rá hogy csatlakozzon hozzánk. azonban a felvehető csapattagok számát a karizmánk határozza meg, így nem vihetjük az összes toborozható arcot magunkkal mint az előző részben. Viszont legalább már menedzselhetjük felszerelésüket így azok felvehetnek páncélokat, megadhatjuk nekik milyen fegyvereket vagy milyen drogokat használjanak vagy kit támadjanak harc során. Erre szükség is lesz mert a fegyverek száma a kétszeresére nőtt az előző részhez képest.

Ennek ellenére azonban, a rövid fejlesztési időnek köszönhetően a játék nem túl sok változáson ment keresztül. A grafika és a kezelőfelület egy az egyben az előző részből lettek átemelve. Mikor először találkoztam a Fallout 2-vel ezt kissé csalódásnak éltem meg mert grafikailag kissé jobbat vártam, bár akkor még nem fogtam fel mit jelent az egyéves fejlesztési idő.. Ugyanez igaz a karaktergenerálásra és a harcrendszerre is. Minden ugyanolyan maradt akár az első részben, de mivel az ott is kiválóan működött megértem hogy nem nyúltak hozzá. Megmaradtak a morális döntések súlya is, azzal a bővítéssel, hogy karakterlapunk megjeleníti hogy melyik városban milyen összkép alakult ki rólunk.

80 év hosszú idő így  a civilizáció is sokkal "fejlettebb" lett. Nálam talán kissé vesztett a játék az előző rész hangulatából. New Renoba érve a négy nagy maffia család mellett inkább éreztem magam egy bűnügyi sorozatban mint egy poszt-apokaliptikus világban, de Menedékváros sem az a helyszín ami ontja magából a  világvége hangulatot. Értem én a készítők célját és lehet hogy ez csak az én kukacoskodásom, de na...

"His name's Herbert. I talk to him when I get lonely. Heh heh just kiddin', his name's' Bob'! "

A másik számomra egyértelműen hangulatromboló tényező hogy drasztikusan megnövekedett popkultúrális utalások. Találkozhatunk itt Star Trek, Star Wars, Gyalog Galopp, Rocky, Vörös Hajnal utalásokkal is de persze az imént felsoroltak is csak cseppek a tengerben. Ehhez még hozzá jön pár komikus helyzet amibe belekerülünk vagy egy-két olyan párbeszéd ami jócskán elüt a világtól, amit az első részben felvázoltak a készítők. Ezek a dolgok együttesen kissé komikus hangnemet adnak az egész környezetnek és így elég gyakran ki tudtak zökkenteni a poszt-apokalipszis nyomorából.

 A maradék két negatívum a sorozat akkori védjegyei, amit már az előző rész is magán viselt. Mivel nagyobb, grandiózusabb játékról van szó így több a kivágott tartalom is mint elődjénél. A mai napig nem tudom milyen terület nyílt volna az NCR tanácsközpontjából, de Sulik testvérét is csak egy mod segítségével tudtam előkeríteni. Gecko városát pedig lehetetlen megmenteni sanyarú sorsától, ha csak nem egy rajongói patchel játszol. A játék továbbra is ki tud lépni váratlanul bizonyos helyeken. Nem mondom hogy olyan sűrűn mint az első rész, de érdemes többször menteni.

Ezután még persze voltak próbálkozások, de a Falloutból már csak mellékágak születtek az Interplay égisze alatt...