A Blizzard Entertainment nevű cégről szerintem már minden játékos hallott, még az is akik sosem játszottak a cég egyetlen játékával sem. Jellemzőjük, hogy ritkán adnak ki játékokat, de azokat már a megjelenésük előtt olyan hype és várakozás övezi, amit kevés játék tudhat magáénak a szakmán belül.Az ő nevükhöz köthető a valós idejű stratégiai játékok megreformálása a Warcraft illetve a Starcraft sorozattal és az MMORPG, (internetes többjátékos szerepjáték) műfaj népszerűsítése a stratégiai játékukból kifejlődött World Of Warcraft-tal. Ezen a két univerzumon kívül a Blizzardnak van egy harmadik nagy neve is, mégpedig a Diablo sorozat.

A Diablo cselekménye egy meglehetősen dark fantasy világba kalauzol el, mégpedig Menedékföldére (angolban Sanctuary). Ez a köztes létsík a küzdőtere Menny és Pokol örök harcának és az itt élő halandó emberek az akaratlan szemtanúi/befolyásoló tényezői ennek a konfliktusnak. Perse ebben a küzdelemben ők sem maradnak tartózkodóak. Ki erre, ki arra az oldalra áll, ám végeredményben egyik oldalnak sem sikerül tartósan a másik főlé emelkednie. Ennek a harcnak leszünk mi is a részesei a Khanduras Királyságbeli Tristram városkájában. Tristram lakosait folyamatos démon támadások tartják rettegésben, aminek az eredete a város szélén álló öreg katedrális... Ránk vár a feladat hogy felfedezzük a templom alatt húzódó katakombákat és kriptákat, megtaláljuk a démonok által elrabolt herceget és hogy szembetaláljuk magunkat az egyik legősibb gonosszal, aki valaha Menedékföldére tette a lábát.. 

A Diablo játékmenete rém egyszerű: Adott egy város egy féltucat NPC-vel (nem játékos karakter), akik mindenféle dologra hasznosak (gyógyító, kovács, varázs tekercseket/könyveket áruló boszorkány stb.) és a város szélén található katedrális, aminek a kriptáiba leereszkedvén szörnyeket ölhetünk halomra. 16 szinten keresztül. Ahogy haladunk egyre lejjebb a katakombák kinézete is egyre inkább emlékeztet a pokolra, mint egy sírboltra és a szörnyek is egyre erősebbek. a szintet térképe is eléggé útvesztő szerű így ajánlatos a térképet is használni. Külön pluszt ad hogy minden végigjátszásnál random változtatja magát a labirintus kinézete, így növelve az újrajátszási faktort. A sírboltok közötti menetelésünk alatt ugyan a városlakók feladatul adnak nekünk pár küldetést, de ezek szerves részét képezik  a történetnek.

Minden szerepjáték egyik legsarkalatosabb pontja a karakteralkotás, de itt ez nem annyira komplex feladat mint a Falloutban (szerencsére?). Három kaszt közül választhatunk, ezek sorrendben pedig a Harcos (Warrior), aki a közelharc mestere. Kardokkal és buzogányokkal írtja leghatékonyabban a démonokat. Képes pajzs hordására is, de ha a sors úgy hozza ezt eldobva, a kétkezes fegyverekkel is nagyon jól bánik. Ezt ellensúlyozandó az íjászat és a mágia nem az ő asztala. varázsolni nem sokat lehet vele és a találati arány miatt több nyílvesszője végzi a falban mint az ellenfélben. Van nekünk egy női karakterünk is a Tolvaj (Rogue). Ő a harcossal ellentétben mestere a távolsági harcmodornak és az íjakban hatékony. Méterekről képes hatástalanítani az ellenfeleket mielőtt azok elérnének egyáltalán hozzá. Van még nekünk egy Mágusunk is (Sorceress). Mint a neve is mutatja ő a mágia ura és különböző botokból vagy könyvekből képes elsajátítani az összes varázslati formát. Minden kasztnak megvan a maga erőssége és gyengesége így mind háromban ki-ki megtalálhatja a neki tetszőt. Szintet lépni tapasztalati pontok fejében tudunk, amiket a leölt szörnyekért kapunk. Minden szintnél öt pontot kapunk, amit eloszthatunk a karakter fő tulajdonságai között. Ezek: Strength (erő), Dexterity (ügyesség), Magic (mágia) és Vitality (életerő). A nevekből nagyjából ki lehet hámozni milyen értékeket befolyásolnak, bár ez kasztonként változó.

A használati tárgyak között találhatunk különböző páncélzatokat (erősség szerint három fajtát), sisakokat pajzsokat, páncélokat. közelharci fegyvereket(kard, buzogány, kalapács, fejsze, bot) és ékszereket (gyűrű, amulett. A Diablóban viszont van esélyünk találni mágikus hatalommal felruházott tárgyakat. Ezek bizonyos paramétereinket erősítik. Vagy valamelyik ellenállásunkat vagy pedig tulajdonságainkat. Nem ritkán vannak egy-két tárgynak pozitív és negatív tulajdonságai is így ez is ad egy kis gondolkodni valót néha a játékosoknak. na persze ezeknek a tárgyaknak nincs csak úgy kiírva a tulajdonságuk. Be kell őket azonosítani. Ebben segítségünkre lehetnek az azonosító tekercsek, vagy pedig a Tristram bölcse Cain is, aki 100 aranyért elmondja miféle vasat hoztunk fel már megint.

 A következő évben a Diablo kapott egy kiegészítőt mégpedig a Sierrától Hellfire néven. Itt már több nehézségi szintet is kipróbálhatunk nem csak multiplayerben, akár egy tapasztaltabb karakterrel is (sőt csak azzal javasolt a nehezebb fokozat). Rengeteg új mágikus tárgy került bele. Négy új küldetés, két új labirintus négy-négy szinttel és három új kaszt is. Ezek a Szerzetes (Monk) aki kiválóan küzd botokkal és halálosan gyors. A Bárd (Bard), aki kinézetre és hangra a Rouge viszont erősen módosított változata. A közelharcban jó ő is, főleg hogy két egykezes kardot is képes fogni, ezzel növelve a sebzését. hasonló karakter a Barbár (Barbarian), aki pedig a Warrior "ikertestvére". Ő képtelen mágiát használni, viszont két kétkezes fegyvert igen, plusz minden szinttel növekszik az elemi ellenállása (tűz, villám, mágia).

A maga módján egy nagyon jó kis kiegészítő egy fantasztikus játékhoz. Sajnos aki a multi miatt retrózna vele, annak nem ajánlom. Ez még az a Diablo, ahol nem feltétlen a lootolás és a farmolás jelentett mindent, De talán pont ezért a kedvencem a sorozatból

  Az alapjáték introja:

 A kiegészítő trailere: