"A titokzatos Dooku gróf  vezetésével naprendszerek lépnek ki a Galaktikus Köztársaságból, míg a maroknyi jedi lovag kevés ahhoz, hogy fenntartsa a békét és a rendet. Padmé Amidala ellenzi a hadsereg felállítását, ezért megpróbálják félreállítani. A tanács testőrt rendel mellé: Obi-Wan Kenobi tanítványát, az ifjú Anakin Skywalkert bízzák meg a feladattal. Míg ők a további támadások elől bujkálnak, Obi-Wan a merénylő után nyomoz. Egy távoli bolygón különös titkokra bukkan: egy klóngyárban olyasmi készülődik, amely eldöntheti a közelgő polgárháború kimenetelét."

Te jó ég! A Baljós Árnyak, bár eléggé felemásra sikerült, véleményem szerint mégsem a  sorozat legrosszabb darabja, ugyanis ezt a címet mindenképp az űrmese második része nyerte meg nálam. Na de előbb pár pozitívum: A történet elbeszélés sokat fejlődött. Megismerhetjük Anakin első lépéseit az Erő sötét oldala felé és egyfajta mögöttes tartalomként megtekinthetjük miként kezd az idealizált demokrácia, diktatúrává átlényegülni. A köztársaság kezdetleges hanyatlása és politikája itt már sokkal érdekesebben van elmesélve mint a Baljós Árnyakban. Tetszett a coruscanti üldözéses jelenet is, ahol hacsak pár pillanatra is de bepillantást nyeretünk a galaxis fővárosának éjszakai életébe. Legyen szó a fénykardpárbajokról vagy a film utolsó egyharmadában történő geonosisi ütközetről, a csaták sokkal látványosabbak és monumentálisabbak lettek hűek maradva a Star Wars univerzumhoz.

"- Why do I get the feeling you're going to be the death of me?"

A karakterekkel viszont már nem ez a helyzet: Anakin, a központi szereplő, akinél az egész történet megfeneklik. Hisztis nyávogós kölyök akivel egyáltalán nem lehet együtt érezni vagy sajnálni csak megrökönyödni vagy utálni. Az egyetlen rész, ahol szimpátiát éreztem iránta, az a buckalakók táborában játszódó jelenet volt. Padmé személyisége és jelleme továbbra is egy radiátoréval egyenlő, ami lesújtó, főképp ha ismerjük Amidala szenátor jelentőségét az univerzumon belül. Obi-Wan negatív már-már gonosz karakternek van beállítva aki valóban csak korlátozza és pórázon tartja Anakint, Yoda egyáltalán nem tűnik annak a bölcs tanító mesternek, aminek mindenki ismeri a régi trilógiában. Az első részben tetszett, ahogy a félelemről és a sötét oldalról beszél, de itt szinte csak egy öregember(?) hatását kelti, akit nagyon könnyen vezetnek az orránál fogva.

És ha ez még nem lenne elég a történet középpontjában lévő Amidala-Anakin szerelmi szál egyszerűen nem működik. Nincs meg a kémia a két szereplő között, a közös párbeszédeik egy ovódás szerelmes párok szintjén vannak. Nehezen vallom be, de ez volt eddig az egyetlen Star Wars film, amin bealudtam. Vannak benne nagyon jó megoldások, de a történet magja, a fővonal vállalhatatlanul pocsék.