"A Mosnij-szigeten, ahol az emberek már létrehozták a civilizáció egy kis oázisát, atomrobbanás történik. A túlélő tengerészek a pétervári metróból érkezett menekülteket vádolják a diverzióval. Azt követelik, hogy a metrólakók találják meg és adják ki a felelősöket, különben mindannyiukat elpusztítják. Dárda elkezdi a nyomozást, de közben fogadott fiát, Glebet is meg kell találnia, aki egyszer csak eltűnik a bunkerból. Dárda és Gleb kalandjai ezúttal is lélegzetelállítóak, s közben mindketten megismerkednek egy különlegesen szép és titokzatos leánnyal, Aurórával, s mindkettejüknek meg kell küzdeniük a végtelen gonoszság megtestesítőjével, a Fekete Hóhérral..."

Ahogy az fentebb is olvasható, ez már inkább egy nyomozásos történet, viszont inkább a "Hová tűnt Gleb?" szálnak szentel több időt az író. Ez persze nem azt jelenti hogy a robbantás után nem vizsgálódik Dárdánk, de fia eltűnése evidensen jobban izgatja őt.  Ennek megfelelően, ebben a könyvben többször élhetjük át Dárda szemszögéből a történetet, mint az előző részben. A biztonságos sziget pusztulásával, az egész történetet körbelengi a remény elvesztése és a totális kilátástalanság.

Újabb változtatás, hogy a cselekmény ismét a szentpétervári metróban játszódik, ám ennek ellenére újból kapunk egy mitikus helyet, amit főszereplőinknek meg kell találni a rejtélyek megoldására. Az előző részben is szintén volt egy ilyen elem főszálban ezért nekem ez eléggé önismétlőnek hatott.

Glebünk sokkal felnőttesebb viselkedést tanúsít. Pár jelenetnél el is felejtettem hogy egy 12 éves gyerekről olvasok. Dárda sokkal aggódóbb és empatikusabb lett, köszönhetően fia hatásának. A csapat új tagja, Auróra nekem kicsit súlytalannak tűnt, de sokkal többet is ki lehetne hozni belőle. Sajnos a könyv a többi karakterrel sem tud mihez kezdeni a főgonosz története pedig egyszerűen nem érdekelt. Erős a gyanúm, hogy a műben maga Andrej Gyjaklov is kameózik egyet, amin jót derültem. Még egy is plusz, hogy említés szintjén beleszövi a könyvbe a "A pétervári háború" eseményeit, így a metró univerzum könyveknél végre látom az összefonódást is.

Összegezve, Gyjaklov második könyve kissé önismétlő és nem szárnyalja túl az előző részt, de még így isa második legszórakoztatóbb könyv az előzménye után.