Másfél év telt el az Arkham Elmegyógyintézetben történt lázadás óta. A hely igazgatójából, Quincy Sharpból polgármester lett és első rendelkezései között felszámolja mind a Blackgate börtönt, mind az Arkhamot, a bűnözőket, pedig egy erre a célra kialakított, elkerített városrészbe szállítják, amit Arkham Citynek neveznek el. A hely irányításával a zseni pszichiátert, Hugo Stranget bízzák meg, aki egy zsoldos hadsereggel a TYGER katonáival tartja fenn a rendet. Gotham Cityből eközben egyfajta rendőrállam válik Sharp kezében, ahol a legkisebb bűnesetet elkövető egyén is az Arkham Cityben találja magát, de azok sem járnak másképp, akik a polgármester politikáját kérdőjelezik meg. Az egyik ilyen, Bruce Wayne, aki épp, az Arkham City falainál tartott tüntetésen szólal fel a börtön ellen, amit TYGER katonák szakítanak félbe, hogy elhurcolják főhősünket a szuperbörtönbe. Egy kis közjáték után pedig már is Arkham City falain belül találjuk magunkat... civilként...
Még ha tudjuk is, hogy ez nem lesz sokáig így, már a kezdetektől fogva árad a játék sötét nyomasztó hangulata, ami nekem leginkább a Verhoevenes Robotzsaru, vagy a B13 - Bűnösnegyed nevű francia akciófilm jutott eszembe. Játékterünk is kibővült és itt kezd el igazán az Arkham sorozat openwolrddé válni. A főküldetésen kívül újra megkapjuk Riddle rejtvényeit, hozzá pedig még csatlakozik Victor Zasz is, akinek szintén megvan a maga oka, miért akarja holtan látni a Sötét Lovagot. E két ellenfél küldetései mellett kapunk a főszálhoz kapcsolódó mellékküldetéseket, amik szintén jól ki lettek dolgozva.Ezeket mind teljesítve, játékidőnk elérheti akár a 40 órát is, amihez nem számoltam még a sorozatban már megszokott challenge pályákat. Újabb remek újítás, hogy immár nem csak a Denevérember játszható karakter, hanem megkapjuk mellé a Macskanőt is. Ugyan nincs annyi fejleszthető kütyüje meg képessége, de tisztesen lehet aprítani vele is.
Macskanőn kívül lesznek még itt ismert karakterek. Az Asylumnál panaszkodtam a kevés Batman gonoszra, de itt a játék szabályszerűen dobálja be a híresebbnél híresebb szuperbűnözőket. Mr. Freeze, Pingvin, Kétarc, Ra's Al Ghul, de még Solomon Grundy is...
Az irányíthatóság, az előző részhez képest semmit sem változott, talán csak a harcrendszeren finomítottak kicsit, de ha valami jól működik, azt kár bolygatni, nem igaz? Hangok terén, csak az előző mondatomat tudom ismételni. Nagyjából mindenki visszatér az előző részből, a nagyobb hangok közül és még az utolsó utcatöltelék bűnözők is remekül szólalnak meg. A mesterséges intelligencia kiválóan teljesít. Az elítéltek bandába szerveződnek, élik hétköznapjaikat. Ha megtámadunk egy magányos bűnözőt, a zajra felfigyelnek mások, harcban is taktikusan támadnak, így néha eléggé megtudják szorongatni az embert.
Az UE3 motor képességeit talán a Roksteady csatapa aknázta ki igazán, látva a részenkénti fejlődést a játékok grafikájában. Sokkal szebb, jobb és dinamikusabb a karaktermozgás, mint az Arkham Asylum esetében.
Ez az eddigi legjobb játék szerintem az Arkham sorozatban. Aki szereti a Batman világot, vagy a jó openworld játékokat, azoknak kötelező kipróbálni az Arkham Cityt. Már csak az a kérdés, hogy a folytatás képes e megugrani az elvárásaimat.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
shred 2016.01.07. 08:24:53
Redfield 2016.01.07. 15:30:12