2011

A TerraSave nevű civil szervezet főhadiszálásán épp ünnepséget tartanak, amikor ismeretlen fegyveresek megtámadják a TerraSave munkatársait és elrabolják valamennyiüket. Köztük van Claire Redfield, valamint fiatal kollégája és régi barátja Moira Burton is. Egy elhagyatott börtönben térnek magukhoz egy ismeretlen szigeten. Hamar szembe találják magukat a sziget mutálódott lakóival. Egyetlen nyomuk a karukra erősített jeladós csuklópánt, és az abból hozzájuk szóló nő, aki nyilvánvalóan figyeli őket és különböző próbák és megpróbáltatások elé állítja őket.

Később egy kis hajó tűnik fel a sziget közelében. Egyetlen ember van a fedélzetén. Barry Burton az eltűnt lányát jött megkeresni a szigetre, ám a bizarr, torz lényeken kívül csak egy furcsa kislánnyal, Nataliával találkozik, akivel karöltve nekilátnak felkutatni Moirát. 

A mellékszálak minőségének kérdése mindig érdekes, hisz sokszor kevesebb figyelem kíséri azt, és a legtöbbször sajnos kevesebb energiát is fordítanak rá a készítők. Ezért is volt kisebb meglepetés a Revelation mellékszál, ami kiválóan keverte a régi és az újfajta túlélő horror elemeit. Nem volt meglepetés, hogy megkapja a folytatását. Az más kérdés, hogy a Revelation 2  nem varrja el az első rész által levegőben hagyott szálakat. Igazából a történetnek nem sok köze van a Revelation első részéhez. A játékmenet és a hangulat azonban hozza az régit.

Maradt a sorozatszerű szerkezeti felépítés. Négy részen keresztül kapjuk meg a történetet, ahol minden epizód kétfelé van osztva. Az egyikben Claire, a másikban pedig Barry bőrébe bújhatunk. Partnereink sem dísznek vannak és egyedi képességeikkel tovább színesítik a játékot. Moira ugyan lőfegyverektől való félelme miatt nem igazán használ komolyabb vasakat, azonban a birtokában lévő zseblámpával képes egy időre megvakítani ellenfeleinket, időt nyerve ezzel nekünk. Natalia, természetfeletti képességeinek hála képes érzékelni az egyes szörnyek gyenge pontjait, de az itt-ott feltűnő láthatatlan(!) lények megérzésében is jeleskedik.

A helyszínként szolgáló sziget hangulata a szocialista balkánt idézi meg. Ha ehhez hozzáadjuk a romos épületeket, autókat, gyárakat nem véletlen, ha a STALKER - Shadow of Chernobyl jut eszünkbe. Persze jótól lopni nem bűn, hisz ezek a helyszínekben valószínűleg "fénykorukban" is áraszthattak egy kisebb nyomasztó hangulatott, de lerongyolódott állapotban ez hatványozottan igaz.

Visszatér az előző részben debütált (és azóta méltatlanul mellőzött) fegyverfejlesztési rendszer. A játékban elszórva találhatunk komponenseket, amiket a fegyvereinkbe szerelhetünk bizonyos munkapadoknál, ezzel fejlesztve azok tulajdonságait. Szerkeszteni nem csak a fegyvereinket lehet, de különböző dobófegyvereket is összeeszkábálhatunk, legyen az molotov-koktél, vagy vegyszeres üveg, amivel elcsalogathatjuk a szörnyeket más irányba.

A leghasznosabb újítást a játékban, kétség kívül a lopakodás jelenti. Guggolva és kellő távolságra az ellenfelektől képesek vagyunk megkerülni néha akár nagyobb csapatokat is. Sőt! Mögéjük lopózva, egy gombnyomással akár ki is végezhetjük a bestiákat.

Egy személyes észrevételem volt a játék végével kapcsolatban. A befejezés egyszerűen üresnek összecsapottnak és Resident Evil mércével túl negatívnak hatott. Mivel a stáblista alatt sem hagyott nyugodni a dolog utána néztem neten és akkor tudtam meg a nem elhanyagolható tényezőt, hogy a játéknak két befejezése van. Úgy a játék felénél, Claire-ék pályáján egy boss harcban rejlik a kritikus pillanat, ami végül meghatározza a játék végkimenetelét. A jó befejezésnél az utolsó küzdelem jóval tovább tart, több szakaszon át, rossz epilógusnál pedig elveszítjük ennek a harcnak a legtöbb szegmensét, elveszítve ezzel legalább 10-15 percet. Ezt különösen sajnálom, mert baromi ötletesre sikerült a végjáték, de lehet csak a fanboy mondatja ezt velem.

Az alapjáték fejezetein kívül kapunk még további két bónusz pályát, egyet Moira, egyet pedig Natalia főszereplésével. Mivel ez a befejezéses dolog felbaszott kissé, így már csak az előbbit volt ingerenciám kipróbálni és az ad igazán a túlélő horror érzésnek és azt kell, hogy mondjam, igazán adta a túlélő horror érzetet. Vadásznunk kell az erdőben, spórolva a lőszerrel, mert nem szarozik a játék és hamar ránk küld egy kazalnyi torz elmebeteget és tojik rá mennyi lőszerünk van.

Régi ismerősként köszönthetjük az első rész egyik legkedveltebb tartalmát: a Raid Mode-ot. Itt továbbra is annyi a feladat, hogy egy karaktert kiválasztva eljussunk A pontből B-be, ledarálni mindent ami mozog, és begyűjteni a suskát amiből új cuccokat vehetünk, illetve a tapasztalati pontot, amitől szintet léphetünk, ezáltal elérhetővé téve még több vásárolni valót.

A második reveláció sztori nem feltétlen kötődik szorosan az előzőhöz, de majdhogynem ez minden, amit fel tudok neki róni negativumként,