Hosszú évek óta próbálkoznak fejlesztők egy Mad Max játék elkészítésével, de végül a Just Cause sorozatot is jegyző Avalanche Studios-nak sikerült ezt véghez vinni. Az első, rövid előzetest még 2013-ban láthattuk és az új film megjelenésével egy azon évben adták ki a játékot, ami talán hosszú idő óta az első openworld játék amire borzalmasan rá tudtam függni. 

A történet csak ihletet merít a filmekből és nem kapcsolódik egyikhez sem és nem is folytatása semelyiknek. Ettől még rengeteget vesz át az univerzumból. Megemlítik például Immortan Joet, kalandjaink során elutazunk a Fury Roadban szóba került Gastownba, az előzményképregényekből ismert Hope és Glory történetét átemelték a játékba, sőt: még az új Thunderdome-ban is megfordulunk majd.

A játék elején, a Fury Roadban megismert War Boyok ütnek rajta Maxen, vezetőjükkel Scabrous Scrotus-szal az élen (aki, nem mellesleg Immortan Joe fia). Főszereplőnktől elveszik autóját és minden egyéb vagyonát, majd csúnyán helybenhagyva, félholtan a sorsára hagyják a sivatagban, a Scrotust cserben hagyó kutyával együtt. Nagy nehezen Max magához tér és egy hullarablásnak köszönhetően némi felszereléshez jut. Új kutyájával kiegészülve neki is vág a pusztaságnak, hogy visszaszerezze legendás kocsiját. Egy kisebb közjáték után összetalálkozik a torz szerelővel Chumbuckettel, aki tanúja volt Max harcának Scrotusszal. Több sem kell a fura szerelőnek, aki azonnal szentté avatja Maxet, akit a Belső Égésű Motor Angyala azért küldött hogy segítsen Chumbucketnek megépíteni a pusztaság legerősebb járművét, a Magnum Opust. Mivel Maxnek is valahogy talpra kell állnia és vissza kell követelnie azt, amit elvettek tőle, egy különös szövetséget köt a szerelővel...

A kidogozottságnak hála már az első percben érezhetjük, hogy egy Mad Max játékkal van dolgunk. Mind a kegyetlenség, mind a pusztaság és az azt benépesítő megtört, beteg(es) karakterek olyan hangulatot hoznak létre, hogy ha szereted a Mad Max világát, nem fogsz egyhamar felkelni a játék mögül. Komolyan, még a hasonló témájú kedvenc játékom új részét a Fallout 4-et is képes volt überelni, olyan szinten beszippantott a világ. Mondjuk a játék nem aprózza el a tennivalókat. A főküldetéssel párhuzamosan kapunk mellék küldetéseket bizonyos táborok vezetőitől, de guberálhatunk is a pusztát járva többnyire fémhulladékért (avagy scrap), ami itt a fejlesztésekhez szükséges nyersanyag szerepét tölti be. A táborokat is fejleszthetjük, különféle alkatrészek megtalálásával építhetünk vízgyűjtőt, olajkutat stb. Ezután pedig csak annyi a dolgunk, hogy a táborba belépve a különféle szerkezetekből kinyerjük a vízet, üzemanyagot, életet stb. Ezzel csak annyi bajom volt, hogy egy idő után már mindent megkaptam a táborokban és elvesztette a játék a "pusztasági túlélő szimulátor" jellegét.

Mindig is szerettem egy játékban, ha a saját szám íze szerint alakítgathatom a karakterem vagy a járművem és itt mindkettőben részem lehetett. Maxnek összetákolhatunk páncélt, módosíthatjuk a sörétesét, kaphat egyre jobb töltényöveket is és még szakállt és hajat is növeszthetünk. A Magnum Opust pedig a végletekig tunningolhatjuk, a motortól kezdve a festésen át, a kerekeket és persze akár az autó fegyvereit is. Persze csak megfelelő mennyiségű scrapért illetve az alkatrészek birtokában, amit kaphatunk küldetésekért, vagy terület foglalásért is. Ha mindezt megtettük, olyan megállíthatatlan pusztítógépet hozhatunk létre, amivel begurulhatunk a legdurvább területekre is.

Apropó területek! A térkép öt nagy szektorból áll, ami különböző régiókra van felosztva. Ezekben a régiókban csökkenthetjük Scabrous Scrotus befolyását, ha ledöntjük totemoszlopait, kilőjük az adott helyen mesterlövészeit, valamint ha felszámoljuk táborait illetve aknamezőit. A pusztaság viszont elég nagy... Honnan tudhatjuk mit, merre találunk? Erre a célra vannak a léggömbök, amikkel bizonyos magasságba emelkedve, távcső használatával kiszúrhatjuk a fenyegetést jelentő pontokat a régiókban. Meg kell említenem hogy a léggömbök fast travel pontoknak sem utolsók, ha néha kocsikázás nélkül akarunk eljutni valahová gyorsan.

Mint azt már említtetem, a játék karakterei megfelelően betegesek groteszkek és kegyetlenek. Maxen, akárcsak az új filmben, itt is kiütközik az őrültség (főleg a főküldetés utolsó 20 percében), bár mindezek mellett egyik utolsó döntése valahogy karakter idegen volt, érzéketlensége el lett túlozva. Chumbucket a poszt apokaliptikus vallási fanatizmusa egyszerre késztet szemöldökráncolásra és megmosolygásra.

Látványban nagyon erős a Mad Max és ez PC-n látszik a legjobban talán. Ügyes munkát végeztek az optimalizálással is, ugyanis gyengébb vasakon is eldöcög még elég szépen a játék. Annak ellenére hogy a pusztaság sivár, semmikép sem egyhangú. Ugyanúgy megkapjuk a Fury Road csupa homok dűnéit mint a Road Warrior vörös, sziklás, ausztrál sivár vidékeit, a megkopott aszfalt utakkal..

Az irányítás megfelelő, egyedül a versenyzős főküldetés vitt a sírba néha néha az autó kezelhetetlensége, de ez betudom annak hogy az a misszió elég stresszes. Gyalogszerrel, az ütközeteknél pedig az Arkham sorozatból ismert FastFlow rendszer egy kissé átalakított változatát láthatjuk viszont, persze sokkal vérengzősebb kiadásban.

Néha viszont mindezek ellenére is a játék eléggé monoton főleg a gyűjtögetés része, ahol időnként olyan szemét helyekre vannak rakva a tárgyak hogy csak videó segítségével találtam meg.

Akárcsak a film a 2015-ös Mad Max Játék az év egyik pozitív élménye közé tartozik. Ha szereted a Mad Max világát vagy csak egy jó openworld játékkal akarsz játszani, mindenképpen ajánlom.