2017 június.

Immár három év telt el Mia Winters eltűnése óta, amit férje, Ethan azóta sem tudott kiheverni. Az események váratlan fordulatot vesznek, amikor Ethan egy rejtélyes üzenetet kap feleségétől. A nyomok egy elhagyatott mocsárszéli kúriába vezetnek a louisianai Dulveyban. Ám az épület korántsem annyira laktalan, mint ahogy hiszi, ezért Ethannek nem pusztán felesége titkára kell fényt derítenie, de a ház borzalmaival is szembe kell szállnia.

Tömegtermék. Mind ismerünk olyan gyártókat, akik csúcsra járatják egyes termékeiket. Erre a játékiparban is találunk példát szép számmal. Elég arra gondolni, mit művel az Activision a Call of Dutyval vagy a Ubisoft az Assassin's Creeddel. Ezekre a sorozatokra jellemző a többnyire évenkénti megjelenés, valamint hogy a mennyiség a minőség rovására megy. Fáj bevallani, de a Resident Evil nem más, mint a Capcom tömegterméke.

Ezen hivatott változtatni a sorozat hetedik része. Így olyan kíváncsian vetettem bele magam a RE7-be, mintha csak egy házat fedeznék fel én magam is.

Az udvarunkon állva, a „házunk” alapzatán már látjuk az eltérő nyomokat. A történet, szinte sehogy sem „Resident Evil”-es. A sorozat egyik fő jellemzője, hogy a tudomány ihlette a RE-k univerzumát, szemben például az Alone in the Darkkal, vagy a Silent Hillel, amik különféle misztikumokra építik a világaikat. Már a megjelent demóknál is sokan felkapták a fejüket a látszólagos paradigma váltásra, ami körbe lengi a kísértet-járta Baker-házat, de aggodalomra semmi ok, hiszen a játék alcíme is jelzi: nem egy ördögűzős/szellemes tucatsztorit kapunk. Nem csak a történet alapjai, de annak tálalása is meglepően túlszárnyalta minden várakozásomat. Ugyan én szeretem a sorozat bárgyúbb történeteit is, de itt aztán tényleg kapunk egy majdnem egyenletes tempóban elosztott, feszültségekkel teli, érdekes cselekményt.

A homlokzaton észrevehetjük a változás egy újabb jelét, mégpedig, hogy a játék FPS nézetre váltott. Aki játszott valaha a fénypisztolyos Resident  Evilekkel (Survivor 1-2, Dead Aim), annak nem lesz nehéz megszoknia a belső nézetes játékmenetet. A Capcom ezen változtatása mögött nyilvánvalóan az aktuális horrorjáték trendjek állnak. Ha megnézzük az utóbbi évek sikereit, mint az Amnesia, vagy az Alien: Isolation, láthatjuk, hogy ebben a műfajban mostanában gyakori az FPS nézet használata. Ennek megjelenítését biztosítja a játékhoz készített RE Engine, ami valóban szépen mutat. Legalábbis ami a zárt területeket illeti. A szabadban már látszik itt ott egy kis gikszer, de ezt leszámítva nem lehet panaszom a játék grafikai motorjára.

Belépve a játék által megszemélyesített házba, sötét és nyomasztó hangulat, fogad minket, ami persze azonnal beránt  a játék atmoszférájába. A ház lakói – a hírhedt Baker család – folyamatosan nyomunka lesznek, ezért soha nem tudhatjuk, melyik folyosón, vagy sarkon lep meg valamelyik tag a díszes famíliából. Gondolom nem is kell mondani, hogy ez annyi plusz szorongó és nyomasztó pillanatot okoz a játékosnak, hogy a gamer, aki az ilyen pillanatokért játszik, az csak még többet akar majd.

Tovább lépve a lakrészbe nosztalgikus érzés uralkodik el rajtunk, hisz a RE7 hátra hagyja a sorozatra a közelmúltban egyre jellemzőbb akció orgiát és helyette azokat a játék mechanikákat veszi elő, amiket a 21 évvel ezelőtti első részben megszerettünk. Ismét nagy szerephez jut a lőszerkészletünk managgelése és itt több szituációban inkább menekülésen és a bujkáláson lesz a hangsúly, semmint a tűzpárbajokon. Ennek ellenére azért minden klasszikus RE fegyver tiszteletét teszi a játékban, így kapunk 9mm-s pisztolyt, vadászpuskát, magnumot és géppuskát is. Viszont ezért cserébe, tárgylistánk úgy van kialakítva, hogy alaposan meg kell fontolni milyen fontos tárgyakat viszünk magunkkal. A maradék tárgyainkat elrakhatjuk a játékban elszórt ládákba, ami az első részekből szintén egy visszatérő elem. Ugyan ilyen a mentési rendszere a játéknak, ugyanis újra csak adott helyeken található magnókon  tudjuk elmenteni a játékállást, nehezebb szinteken pedig limitálva is van ennek lehetősége, hisz kazettát is kell szereznünk ezekhez a lejátszókhoz. Ennek ellenére azonban érdemes végig játszani nehezebb szinteken is és minél gyorsabban, mert kioldhatunk vele új fegyvereket, képességeinket feljavító tárgyakat is, amik elviselhetővé tehetik a Baker házban átélt borzalmakat, feltehetően ha helyet szorítunk ezeknek a szűkös tárgylistánkban.

A sok nosztalgikus elem mellett azért találkozhatunk újdonságokkal is. A kevesebb több alapon, most nem szakad a nyakunkba egy hordányi zombi és egyéb bioorganikus förmedvény sem, hanem a játék nagy része alatt a kúriát lakó Baker család tagjai fognak az életünkre törni. Mint fentebb említettem, az esetek többségében inkább menekülni fogunk, de természetesen minden kergetőzés konklúziója egy bossfight lesz. A Baker családon felül újfajta lények fognak az idegeinkre menni, amikre a játék molden néven hivatkozik, de kinézetük miatt én csak takonyembernek hívtam őket. Érdemes vigyázni velük, mert elég trükkösek tudnak lenni. Mindezek ellen segítségünkre lesz a védekezés is, aminek keretén belül, ha magunk elé tartjuk a kezünket, kivédhetjük ellenfeleink csapásait, kevesebbet sebződve ezáltal.

A lakrész tüzetes átvizsgálása után, a klotyóba veszem az irányt, ám kevés dolog van amit lehúzhatnék a játékból. Talán a játék utolsó negyede, ami kissé üres és összecsapott. A játékmenetben, ez ott nyílvánul meg, hogy képtelen újat mutatni, ezért megállás nélkül elkezd rommá bombázni minket takonyemberekkel. A végén lévő főszörnnyel, pedig az egyik leggagyibb küzdelemben lesz részünk, amit valaha átélhettünk Resident Evilben. A történet is elfárad a végére és a nagy reveláció, minden remek csavarja ellenére is annyira japán, hogy az már fáj.

Szépen kifelé veszem az irányt, a vadiúj, ám mégis nosztalgikus épületből és elgondolkodom hogyan tovább? A RE7 befejezése több kérdést vet fel a játék univerzumával kapcsolatban, amit majd a nemsokára érkező Not a Hero DLC valószínűleg meg is fog válaszolni. Mivel a RE Engine, ahogy a neve is mondja, direkt ehhez a franchisehoz készült, több mint valószínű, hogy nem ez volt a utolsó ilyen stílusú játék a sorozatban. A Capcom közben gőzerővel kalapálja épp össze a Resident Evil 2 remakejét és nyáron egy új animációs film is kijön még.

Kijelenthetjük tehát, hogy a Resident Evil 7 képes volt elérni azt, ami annak idején a negyedik résznek is sikerült: ügyesen változott meg, igazodva a trendekhez, mégsem felejtette el a gyökereit, sőt nem szégyellt visszanyúlni azokhoz. Remélem sok hasonló játék vár ránk a sorozat jövőjében.