Nos igen... Időközben Amanda Ripley kálváriája a Sevastopol űrállomáson néhol annyira az őrületbe kergetett, hogy muszáj volt valami mást is felrakni az Alien Isolation mellé. Ez pedig nem volt más, mint az Injustice: Gods Among Us.

Mint PC tulaj, sajnos nem vagyok eleresztve verekedős játékokkal. Ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy "legfrissebb" tapasztalatom ebben a műfajban az 1997-es Mortal Kombat 4. Alkalmanként haverokkal PS-en vagy Xboxon elvertük egymás fejét egy-két játékban, de ennyiben ki is merült a dolog. Aztán megjelent a Mortal Kombat sorozat rebootjának számító 2011-es rész, így a PC-s bunyós játékok reneszánszukat kezdték élni. Természetesen ez a rész meg is jelent a platformra, ahogy a Netherrealm Studios következő alkotása is az Injustice: Gods Among Us.

A Mortal Kombat világát hanyagolva a fejlesztők egy másik ismert univerzumot vettek alapul. Ez nem más mint a DC Comics képregény-univerzuma. A kiadó nem kisebb neveknek ad otthon e világban mint, Superman, Batman, a Villám vagy a Zöld Íjász. Ebben a szuperhősökkel és gonoszokkal teli a környezetben zajlik tehát a játék, ami rengeteg módot tartalmaz. Végigvihetjük a Story Mode-ot, ami egy 12 fejezetet tartalmazó történetet mesél el és minden fejezetben más-más hőst/gonoszt irányíthatunk.

A történetről: Szuperhőseinket egy párhuzamos világba teleportálja Batman ottani alteregója, hogy segítséget kérjen. Pár évvel ezelőtt ugyanis Joker egy atombombával felrobbantotta egész Metropolist, ahol Lois Lane és gyermeke is odaveszett a katasztrófában. Érthető módon az evilági Superman beleőrül szerelme és fia elvesztésébe és megöli Gotham gonosz bohócát, ezzel pedig egy olyan határt lép át ahonnan nincs visszaút. Superman (a legtöbb másik szuperhőssel) az elkövetkezendő évek során kiépítette diktatórikus uralmát az egész bolygón és már-már istenként tetszelegve hajtja igába az egész emberiséget. Egyetlen remény az "Insurgency" nevű titkos ellenálló szervezet, amit Batman irányít és titokban Superman evilági legjobb barátja Lex Luthor(!) szponzorál. Ebbe a kalamajkába csöppenve, hőseinknek véget kell vetnie Superman uralmának, még ha közben esetenként szó szerint saját magukkal is meg kell küzdeniük.

Nagy képregény rajongó lévén azt kell, hogy mondjam, hogy nyomtatott formában láttam már ennél jobbat is az íróktól, akik itt is közreműködtek. Azt azért hozzá tenném, hogy a DC füzetek nem feltétlen tartoznak a kedvenceim közé.

Harc módban tíz ellenfelet kell legyűrnünk. Ezen az egyszerű alapfelálláson, viszont elég sok mindent lehet állítani. Lehetünk csak gonoszok a hősök ellen, túlélő módban egy életerő csíkkal harcolhatjuk végig mindegyik csatát és még sorolhatnám.

A S.T.A.R. Labs módban 240 különböző kihívás közül választhatunk, ami abban merül ki hogy egy adott küzdelem alatt használd x tárgyat, vigyél be y kombót.

A játékban összesen 40 karaktert irányíthatunk, a legismertebbektől kezdve (Batman, Superman Joker, Lex Luthor) a kevésbé populárisabbakig (Shazam, Cyborg), de még Scorpio is feltűnik a Mortal Kombatból.

A játék látványban odaver! Látványosak a harcok, a mozdulatok szépen megvannak koreografálva. A harcok közben segítségünkre lesznek tereptárgyak (motor, kőtábla), illetve véghez vihetünk mindenféle karakter orientált kombókat is. Minden karakternek van egy energiacsíkja alul, ami a kapott és bevitt ütésektől szépen lassan feltöltődik a harcok során. Ezzel aztán olyan szuper mozdulatot tehetünk, ami nem elég hogy jelentősen lecsökkenti az ellenfél életenergiáját, még iszonyat látványos is. Minden karakternek személyre szabott szuper mozdulata van, ezáltal egy élmény mindegyiket végignézni.

A programot bárkinek ajánlom, aki szereti a verekedős játékokat, azonban akinek nem favoritja egy kicsit sem a DC Comics szuperhős univerzuma, az hamar ráunhat. Én mindenesetre örülök, hogy ezzel a játékkal tértem vissza a PC-s ütlegelésbe és remélem lesznek még hasonlók. Az idén megjelenő tizedik Mortal Kombat előtt még azért a kilencediket is ki kellene majd próbálni, de az még a jövő zenéje. Egyelőre visszatérek az űrbe hallgatni a sikolyokat... Vagy a saját ideges üvöltésem...