A Nagy Háború után húsz évvel, a római katakombák alatt "székelő" Új Vatikán egy küldetéssel bízza meg John Daniels atyát: Egy szakasznyi Svájci Gárdista kíséretében utazzon el Velencébe, ahol értesülések szerint az egyház utolsó életben marad pátriárkája tartózkodik, a főméltóságot megtalálására küldött csapat útja azonban vérrel és brutalitással van kikövezve. A nukleáris tél borzalmain és a különböző mutáns lényeken kívül hőseink életét más veszélyek is fenyegetik amik nem csak fizikailag, de lelkileg is próbára teszi őket. Az expedíció minden egyes tagja máshogy éli meg a megpróbáltatásokat, így lassan elmosódnak a határok emberek és szörnyetegek között...""

Ezt a rövid szinopszist én magam dobtam össze. Ennek a magyarázata, hogy a hazai kiadásban a magyar kiadó nem a cselekmény bemutatását közli a hátoldalon, hanem a "Metró 2033 Univerzum" könyvsorozat megteremtésének rövid történetét. Röviden: A Metró 2033 sikere után Glukhovskytól több rajongó is megkérdezte hogy mi történt az ő városukkal és szülőföldjével a háború után. Egyre másra bukkantak fel a jelentkezők hogy bemutassák saját történetüket a Metró világában a saját városuk/országukban. Ezeket a történeteket gyűjti össze a Metró 2033 Univerzum könyv sorozat. Jelenlegi írásom témája  "Az Ég Gyökerei" Olaszországban játszódik és meg kell hogy mondjam jót tett a poszt apokaliptikus világnak hogy kilépett kicsit a zord orosz környezetből.

Nem mintha könnyebb lenne Itáliában az élet a Háború után. Sőt, megkockáztatom hogy Avoledo regénye sokkal brutálisabb és véresebb mint az orosz alapmű. Néhány jelenetet a könyv olyan részletesen naturalisztikusan ír le, hogy bizonyos részeknél már-már zavarba jöttem vagy épp a belem kifordult. A könyv azonban nem csak véresebb Glukhovskyénál: A cselekmény nagy része a felszínen játszódik így akcióból is több jut a rajongóknak és végre valahára több szemszögből is megvizsgálhatjuk mi is történt a Háború napján.

Persze a történet önmagában mit sem ér jó karakterek nélkül és kapunk is belőlük párat: A vicces katona borzalmas múlttal, a két fiatal szótlan baka, a kétes morális értékkel rendelkező kutató vagy a szép lassan begolyózó parancsnok. A történetbe való beleéléshez hozzásegítendő, Avoledo Daniels atyán keresztül meséli el a cselekményt egyes szám első személyben ami szintén rendhagyó ugyanis ritkán olvasok könyvet ami így van leírva.

A rengeteg változtatás mellett, az olasz író ugyanúgy foglalkozik súlyosabb témákkal, mint orosz írótársa. Adott a kérdés: Hogyan lehet egy haldokló világban még hinni Istenben? Ha létezik vajon mi a célja az emberiséggel? Egy karakteren keresztül (aki szerintem rendkívül jól ábrázolja a témát) körbejárjuk a "Szabad e Isten nevében ölni?" kérdést is.

A regényt kevés dolog árnyékolja be, de az viszont a könyv utolsó negyedében jelentkezik. Látomások, álmok formájában a szerző megpróbál egyfajta természetfelettiséget adni a Metró Univerzumnak, de a vége csak az lett hogy túlmisztifikálta az egészet. Vártam hogy a végén legyen valami csattanó vagy támpont, de végül úgy éreztem a levegőben maradt a történet.

Az első Metró 2033 Univerzum regényem a fura végkifejlet ellenére is pozitív képet fest ezekről a mellékszálakról és remélem hamar a kezembe kapok egy újabbat a sorozatból.