A játékok és könyvek mellett a filmeket is kedvelem. Vártam a megfelelő pillanatot, amikor írni tudok egyről és végre eljött ez a nap. Véleményem szerint manapság kevés jó film születik, akármelyik műfajt is nézzük. A 2015-ös év azonban eléggé eltérő filmes szempontból, ugyanis idén nem kevés klasszikusnak számító filmnek jön ki folytatása. Napjainkban leginkább folytatásokból és adaptációkból él Hollywood, így ez nem meglepő, de ezeknek a filmeknek a folytatásait évtizedek óta várjuk. Karácsonykor jön a hetedik Star Wars, múlt hónapban jelent meg a Jurrasic World, májusban pedig a mozikba került az új Mad Max is. Utóbbi megjelenésének okán újra néztem az 1979-es első részt.

 A történet:

"Ebben a különös és nem is olyan távoli jövőben a pusztuló városok között kergetik egymást az útonálló, félelmet nem ismerő motoros bandák és a rendőrök. Amikor az egyik motorosbanda tagja az üldözés során életét veszíti, barátai, élükön egy karizmatikus pszichopatával, Toecutterrel, elmennek a holttestért. A bosszúra szomjazó társaság tagjai megtámadnak mindenkit, aki az útjukba kerül. A rendőrkapitány, aki már belefásult a bűnözők elleni eredménytelen küzdelembe, szabad kezet ad beosztottjainak. Hiába minden, a rendőrök sem jutnak eredményre, sőt ők szenvednek újabb vereséget: Max társával brutálisan végeznek a banda tagjai. Max kénytelen engedni felesége unszolásának, kilép a rendőrség kötelékéből és családja társaságában nekiindul, hogy új életet kezdjen. Ám más van megírva számára a sors könyvében..."

A hasonló témájú filmektől eltérően, itt a történet nem emelkedik filozófiai magaslatokba és a kötelező társadalomkritikát sem kapjuk meg. Van ugyan némi mondanivalója a filmnek, de inkább a feszültség és a pörgős akciójelenetek uralják azt. Ennek megfelelően párbeszédből sincs sok (bár Mad Max szinten itt van a legtöbb) és azok se valami kidolgozottak. A hangulatot leginkább egy futurisztikus westernhez hasonlítanám, ahol megtalálható a kisvárosba érkező banditáktól kezdve, a könyörtelen, szűkszavú hősön át annak hű paripájáig, minden ami kell.

A film köré épített világ az egyik legnagyobb erőssége a Mad Max filmeknek és egyúttal az egyik gyenge pontja is. Az első filmben még csak a hanyatlását sejthetjük az olaj alapú nyugati társadalomnak. Az okokat nem nagyon részletezi a film, de a második rész elején elhintik, hogy két nagyhatalom között történt konfliktus, valamint az olajhiány a világméretű káosz eredete. A törvény mellett kitartó, rendes és tisztességes emberekből egyre kevesebb van és azok is egyre megtörtebbek, így viszont növekszik az erőszak és a brutalitás világszerte. A nagyvárosok még tartják magukat, ám a vidéki településeket és az országutakat már rég a pszichopata fosztogatók tartják rettegésben, akik ölnek, erőszakolnak és rabolnak. Az országúti anarchia megfékezésére a rendőrség egy különleges osztagot hoz létre Main Force Patrol (MFP) néven. Ez a szervezet hivatott megakadályozni az országutakon történő bűneseteket, ezért a hagyományos rendőröknél magasabb jogokkal vannak felruházva és különleges, autós üldözésekhez átalakított járművekkel járják az utakat. Mindezek ellenére a film nyomasztó hangulata több helyen is éreztette velem, hogy a törvénytisztelő ember számára nincs nyugodt békés hely és már megkérdőjelezhető az ilyen személyek létjogosultsága is ebben a világban (amit le is szűrhetünk egyfajta tanulságként a film végén).

Max Rockatansky karaktere érezhetően nehezen egyensúlyozik a munka terhétől megtörni látszó, megkeseredett rendőr és a családjáért mindent hátrahagyó családapa között. Karaktere üdítő hatással lehet ránk a film nézése közben, mert rajta kívül kevés egészséges lelkületű férfi karakterrel találkozunk. Kicsit olyan érzésünk van, mintha mindenki megbolondult volna, csak Max lenne épelméjű, ami igencsak vicces a film címét elnézve. Nem is csoda, hogy Mel Gibsonnak meghozta a hírnevet Mad Max karaktere. Toecutter az egyik legjobb pszichopata, akivel filmekben találkoztam. Nem szívesen futnék össze vele és bandájával az utcán. A beszédéből a mozdulataiból látszik, hogy klinikai eset és messze elkerülendő.

"- Take your hat off.

- Anything you say.

- Anything I say. What a wonderful philosophy you have."

Sosem voltam oda a látványra épülő, sem pedig az autós filmekért, de ahogy a mondás tartja "kivétel erősíti a szabályt". Ez a kivétel nekem a Mad Max. Főleg a mai CGI animációkkal teli tömött világban jó érzés látni a valódi emberek, valódi autós üldözését és a valóban porrá törő kocsikat. A kaszkadőr munka zseniális, ahogy ezt a későbbi részekre is igaz lesz.

A film rendelkezik pár gyengeséggel, amik közül az egyik, a már fent említett világábrázolás. Lehet, velem van a baj, hogy egy akció filmnél erről beszélek, de jó lett volna többet megtudni a világról és, hogy mitől olyan, amilyen, mi történhet más városokban vagy hogy milyen hatást gyakorol a válság az emberekre. A másik negatívum a film kétharmadánál történő "kirándulós" rész. Értem, hogy a készítők minden bizonnyal ki akarták hangsúlyozni Max szerepét, mint férj és apa és fel kell vezetni megtörésének katalizátorát, de ezen a részen mindig az elalvással küzdök. Viszont, amikor felébredek.. nos, innentől lehetetlen spoiler mentesen írni, így befejezésül álljon itt a kedvenc idézetem:

"The chain in those handcuffs is high-tensile steel. It'd take you ten minutes to hack through it with this. Now, if you're lucky, you could hack through your ankle in five minutes."

Ennyi lett volna az első filmkritikám. Legközelebb egy olyan játékkal foglalkozom, amire a Mad Max filmek is nagy hatással voltak...