Nem kellett sokat várni és Artyom története nem csak papíron, hanem a játékok világában is folytatódott, ám nem a Metró 2034-et vette alapul, hanem Glukhovsky maga írt egy külön történetet a Last Lighthoz is. Ennek ellenére ugyanúgy egy évvel a Metro 2033 eseményei után járunk. A felderítők, megtalálták a legendás kormányzati metró vonalat a rengeteg készletet és technológiát tartalmazó D6-ot. Az itt talált rakétákkal pedig sikeresen elpusztították a "feketéknek" nevezett intelligens mutáns fajt. Az akkor még zöldfülű Artyom, immár a metró felderítőinek megbecsült, értékes tagja lett és a többiekkel a D6 védelmén munkálkodik, amit különböző frakciók támadnak, úgymint a szélsőségesen rasszista Negyedik Birodalom vagy a Vörös Vonal kommunistái. A polgárháború küszöbén Khan jelenik meg a D6-on és Tudatja Artyomékkal, hogy egy fiatal a feketék közül túlélte a rakétatámadást. Míg Khan az emberiség jövőjét látja a lényben Miller potenciális veszélyforrásként ítéli meg és elpusztítására kiküldi Artyomot és saját lányát, egyben a legjobb mesterlövészét, Annát...
Többet nem árulok el a történetről mert rengeteg csavar van benne és elég durva tempót diktál. A sötét, rideg hangulat is megmaradt a sztori mellett, amik mind viselik magukon Glukhovsky kézjegyeit. A felszín még mindig félelmetes és a metró különböző pontjai sem jobbak (kiváltképp a pókbarlangok). A metróban tanyát vert eszmék követői is visszatérnek a már fentebb megemlített Negyedik Birodalom és a Vörösök képében is. Mind a kettő a maga módszereivel elég kegyetlenül bánik az emberiség megmaradt egyedeivel. Plusz pont, hogy míg az előző játékban a Negyedik Birodalom kapott több időt itt a Vörösökkel rúgjuk jobban össze a port.
A játék kinézetére nem lehet panasz. Még így, két évvel a megjelenés után is csak csettinteni tudok ha jobban megnézem az egész designt. A fények, a színek mind adnak egy kis pluszt a játék hangulatához. Az előző rész túl scripteltsége jelentem megoldódott. Persze itt is vannak előre megírt jelenetek, de ezek lényegesen leredukálódtak és már nem zavaróak.
A játék végén továbbra is két befejezést kaphatunk, amit viszont továbbra is a moral point-jaink határoznak meg. Ezek rendszere viszont továbbra sem fejlődött és még mindig nem tudom miért kapok illetve miért nem lesz több ilyenem. Ha valaha lesz harmadik Metro játék, ajánlom hogy ezzel kezdjenek valamit. Mivel sajnos ez is csak szinte egy "cső-fps" végigjátszás nem túl hosszú, max 5-6 óra játék van benne így egyeseknek zavaró lehet, de a történet szerintem pont így jött ki. A kezelhetőségre nem lehet panasz. Egy klasszikus kortárs FPS irányítását kapjuk Checkpoint mentési rendszerrel.
Egy remek univerzum kiváló játékra adaptálását köszönthetjük a Metro: Last Lightban. Nekem átjött, pedig az első részben csalódtam így szerintem nyugodtan tegyen vele az is egy próbát akinek a 2033 nem tetszett.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.