"A Mars egyik távoli kutatóállomásán valami baj történt, az odluvai állomással megszakadt az összeköttetés. Ötös szintű karantén lép érvénybe, és bevetik a Gyorsreagálású Harci Osztagot. A Főtörzs vezette osztagnak sikerül lezárnia a Föld felé vezető átjárót, majd elindulnak felderíteni az állomást. A tengerészgyalogosok ismeretlen eredetű, rémséges szörnyekkel találják magukat szembe, amelyek lesben állnak minden fal mögött, és a telep termeiben és alagútjaiban ólálkodnak, hogy legyilkolják a még életben lévő embereket."

Akárcsak a filmekből készült játékok esetében, a játékokból készült filmeknél sem jelent garanciát az alapanyag sikeressége. Sőt, utóbbinál egyetlen egy igazi pozitív példát sem tudok felhozni. Bármennyire szeretném, még jelenlegi cikk alanyánál sem.

A Doom filmnél is megfigyelhetőek azok a tipikus jellemzők, amiért a legtöbb videojáték-film megbukik. Magából az alapanyagból épp hogy csak átemelnek egy-két nevet, fogalmat, helyszínt, majd az esetlegesen létező kevés történetet is eltorzítják és kifordítják magából és a hab a tortán, hogy ezek után meg képesek komolyan venni magukat. A Doom esetében ez a következőképp fest: A helyszín továbbra is a mars és továbbra is a UAC nevű cég végez kísérleteket és a szörnyek leginkább a Doom 3 Impjeire es Hell Knightjaira hajaznak.. Utalásként kapunk meg egy Pinky nevű kriplit, akinek hiányzik az alfele, egy BFG nevű szuperfegyvert, kék lövedékkel (mitől is lett volna nehezebb zöld színbe, ha már a játékokban ez a jellegzetessége a fegyvernek, végül is...) és a játék utolsó harmadában egy kb. 5 perces jelenetet, amikor FPS nézetben láthatjuk hogyan aprítja főszereplőnk a golyófogó zombikat és egyéb torz lényeket.

Hogy ezenkívül mit ad nekünk, nézőknek a film? Egy alibi sztorit valami kromoszóma kísérletről, aminek egy a Marson felfedezett ősi civilizáció egyedei szolgáltatják az alapokat. Persze! Pokol kizárva! A pokolból támadó démonok, amúgy sem képezték soha szerves részét a Doomnak! SOHA! Ha ez esetleg nem lenne elég, kapunk meg főszereplőnek egy Dwayne "The Rock" Johnsont, akinek a neve manapság sem egy néző csalogató, de 10 évvel ezelőtt meg pláne nem volt az. Karl Urban es Rosamund Pike sem nyújtják életük alakítását de előbbinek megbocsájtok a Dredd, utóbbinak pedig a Gone Girl miatt, mert tudom hogy képesek ennél sokkal többre is.  A többiekre  lényegében felesleges  is kitérni, de az írók sem könnyítették meg s színészek dolgát. A karakterek között megtalálható a pszichopata, a vallási fanatikus,az újonc, s csöndes néger, a nagydumás néger stb. Ebből rájöhettetek, hogy a film nem bővelkedik bonyolult karakterekben és náluk  már csak a párbeszédek vannak szarabbul megírva. Az egyik jelenetben katonáink a csatornába bóklásznak, térdig érő, átláthatatlan szartengerben, amikor az egyikük elsüllyed egy gödörben. Félóra riadalom után kiszedik a többiek. A Rock által játszott őrmester reakciója a következő:

"Nézzétek a lábatok elé"

Bocs! Az én kurvaanyámat! Ugyan katonákról beszélünk, de ne mondja senki, hogy követelmény koromsötétben, keresztül látni a sűrű szennyvízen. A másik nagyon érdekes reakciója a nagyszájú Dukenak van, mikor a dokinő épp boncolás közben kiszedi az egyik szörny veséjét mire az nagyokosan megjegyzi:

"Az a kutyáknak is van, meg a malacoknak."

No shit Sherlock! Azt hiszem erre szokták mondani, Ha hallgattál volna bölcs maradtál volna...

 Mindennek ellenére, mégsem tudok teljesen haragudni erre a filmre, mert azokban a pillanatokban, amikor megidézik a játékok hangulatát, a legnagyobb guilty pleasure-é válik a szememben. Persze, ettől még bármennyire is szerettük volna a Doom nem váltotta meg a videojáték adaptációkat. Idén két játékos-film is érkezik, így reméljük azoknak nem lesz hasonló végzetük.