Dárda ​és Gleb újabb története baljósan kezdődik: megint háborús helyzet alakul ki, a Vegán Birodalom totális expanzióba kezd, az egész pétervári metrót az uralma alá akarja hajtani. Közben felcsillan a remény is: állítólag valahol egy titkos tudományos program keretében meg akarják tisztítani a földet a radioaktív sugárzástól… De hogy megtudják, valójában mi is ez a program, és tényleg van-e remény, hogy a maradék emberiség visszaköltözhessen a felszínre, a rettenthetetlen Dárda és az ifjú hős, Gleb kis csapatának egész Oroszországon át kell verekednie magát. Közben meg kell küzdeniük az „olajzabrálókkal”, a „sztyeppkutyákkal” és a legkülönfélébb mutáns lényekkel is: van, amelyik az elméjüket magzavaró „észpenészt” bocsát rájuk, vannak alakváltó „metamorok” és gigantikus sáskák…
Végül azt is megtudjuk, hogy mitől kergült meg a természet, s kezdett ilyen szörnyeteg teremtményeket szülni.

Rég írtam már könyvről, ezért úgy gondolom ideje leporolni a Metró 2033 szemlét, amit könyvrovatként prezentálok. Gyjakov karakterei elérkeztek a harmadik, egyben utolsó felvonásukhoz.

Gleb, Dárda és az előző két rész alatt hozzájuk verődött társaság most arra vállalkozik, hogy keresztül vágjon Oroszországon. Az eddig magyarul megjelent Metró sorozat kötetek közül, Az Ég Gyökerei óta ez az első, ami teljesen elszakad a sötét metró alagutak környezetétől. A trilógia Fény Felé c. első részében is egy akció dús felszíni túrára indultunk, ám mivel itt sokkal nagyobb területet foglal magába a történet, kíváncsi voltam mit hoz ki belőle az író. Az akció része hozza az elvártat. Kapunk itt titkos katonai bunkert, az eddigieknél sokkal veszélyesebb mutánsokat és Mad Max-et idéző jelenetet is az orosz sztyeppén. Ennek ellenére sokszor éreztem, hogy az első részben sokkal sűrűbb, töményebb a cselekmény. Mondjuk ez valószínűleg annak köszönhető, hogy az első regény az akció mellett egy igen súlyos témát is boncolgatott, ami itt elmaradt.

Ez persze nem a Túl a láthatáron ellen szól, sokkal inkább a Fény Felé mellett, mert bár kevesebb elismerően bólogatós momentum van, azok mégis ütnek. Van egy jelenet, amikor Gleb elvezeti Aurórát egy helyre (bocs ha értelmetlen, de igyekszem spoilermentes lenni) és ott a fiú egy olyan elmélkedést vág le, hogy azt mondtam "ez igen! Az ilyen pillanatok miatt szeretem ezeket a könyveket olvasni!" A karakterek is szépen fejlődnek. Dárdáék mind külön egyéniségek és szépen lassan mind megtalálják a helyüket a történetben.

Ettől még a könyv befejezése nem a legjobb, még ha láttam már rosszabbat is a sorozatban. Gyjakov túlságosan biztonsági befejezést írt meg, ami kétségkívül optimistább vég, mint a többi íróé, de szerintem lassan már leáldozott az idejük az ilyesfajta epilógusoknak.

 A sorozat egy kiemelkedő darabja a könyv, még ha a maga trilógiájának egyértelműen a leggyengébb darabja is. Akikhez már hozzá nőtt Gleb és mostohaapja története, azok úgyis elolvassák. Ha valaki a posztapokaliptikus Oroszország területein szeretne barangolni, szintén tehet vele egy próbát, de igazán csak az előző két rész (A Fény Felé, Vissza a Sötétségbe) ismeretében tudom ajánlani.

Néhány évvel a Mester pusztulása után, de még évtizedekkel az Enklávé színre lépése előtt, az egykori Új Mexikó területén járunk... Egy ember épp magához tér sérüléseiből egy barlangban. Emlékei nincsenek, így nem tudja ki ő és hová tartott. Egyetlen nyom amin elindulhat, egy birtokában lévő amulett. A környék településein nyomozva, szép lassan visszatérnek az ismeretlen emlékei, a nyomok pedig egy titokzatos szektához vezetnek. Ám az igazság megrázóbb, mint azt valaha gondolta volna...

A rajongás olykor nem ismer határokat. Vannak, akik pusztán a játékokat nyúzzák és semmi több. Néhányan élő enciklopédiaként, betéve tudják egyes játék franchise lore-ját. Egyesek jelmezeket és fanfilmeket, vagy weblapot készítenek kedvenc játékukról. Bármilyen dicséretesek ezek a rajongói munkák, cikkem tárgya mindezeknek etalonját képezi. Egy rajongói modról van szó, ami olyan színvonalasra sikerült, hogy megérdemel egy külön cikket.

A Fallout modder közösség az egyik leghálásabb az általam ismert modderek közül. Elég a Nexus oldalakon lévő a Fallout 3, New Vegas, és Fallout 4 lévő mod mennyiségre gondolni. A régi, klasszikus Falloutoknak sem kell szégyenkezniük, elvégre mai napig készülnek hozzájuk kisebb, nagyobb patchek, amik pl. a fejlesztéskor kivágott tartalmakat rakják be a játékba. Az egész 2003-ig vezethető vissza, amikor is kikerült a netre a Fallout 2 editorja. Ekkor határozta el négy cseh Fallout őrült, hogy elkészítik saját játékukat, a poszt-apokaliptikus Amerikában. Közel tíz évükbe telt, de végül megcsinálták és idén sikerült angol nyelven megjelentetni a Fallout 1.5 - Resurrection-t.

 Az alcím nem csak a játékos karakter feltámadását jelzi, hanem a klasszikus Fallout visszatérését is. Ez teljes mértékben meg is történik, mert a Resurrectionnel megkapunk újra mindent, ami a régi Falloutokban benne volt. A szabadon  bejárható terület, körökre osztott, akciópontos harc, fekete humor, szex, drogok és rock and roll.
 
Ezúttal Új Mexikóban kalandozhatunk. Ez kb. az első Fallout Kaliforniájának megfelelő terület. Lesz is mit tennünk az X helyszínen és településen. Küldetéseket teljesíthetünk, csatlakozhatunk különféle frakciókhoz, vehetünk fel csapattársakat magunk mellé, de úgy általában lehetünk jófiúk, vagy igazi gennyládák. Természetesen megfontoltnak kell lennünk, mert a végkifejlet és a kommunák sorsa a mi cselekedeteink fényében fog változni.

 
A Fallout Univerzum eme nem hivatalos szelete, úgy 25 óra játékidőt kínál, amit egy jó sztori és ötletes helyszínek kísérnek végig. Aki szerette a régi Falloutokat és tud angolul, annak mindenképp ajánlom.

Akárhányszor játszottam, akármelyik Fallouttal, mindig eljátszadoztam a gondolattal, hogy egy saját Vaultja van a karakteremnek. Nos, ez nem csak elmélet, immár PC-n se. Az egész még 2009-ben indult, amikor Todd Howard azt nyilatkozta, hogy a Fallout világa elég egyedi bármilyen platformhoz és felfedett pár designt egy eltörölt iOS játékból. Később, az akkor még id softwares John Carmack felhozta, hogy rengeteg teendője mellett szívesen részt vállalna egy Falloutos mobil játék elkészítésében.

Hat évvel később aztán a 2015-ös E3-on bejelentették a Fallout Sheltert. A játékot a Bethesda, a Behavior Interactiveval együttműködve készítette el és a Unity grafikus motort használja. Jó dolog, hogy teljesen ingyenes. Vannak ugyan mikro-tranzakciók a játékban, de csak a gyorsabb haladást segítik, de e nélkül is jól játszható. iOS készülékekre még a bejelentése napján megjelent. Később, augusztusban Androidra és egy évvel később PC-re. Utóbbinál kapott egy nagyobb update-t is, de erről majd lentebb írok.

A Fallout Shelterben, a játékos célja, egy saját óvóhely  (amiket a Falloutban csak Vaultok-nak neveznek) építése, menedzselése a Vault vezetője, azaz Felvigyázójaként. A polgárok terelgetése és szükségleteik kielégítése is fontos feladatunk, így biztosítanunk kell nekik áramot, ételt és vizet. Az erőforrások létrehozásához különböző, ezeket generáló épületeket kell építenünk. Minden ilyen területhez hozzá van rendelve egy (a többi Fallout játékban is használt) SPECIAL érték, így mindig érdemes olyan területre küldeni a lakókat, ahol a kívánt SPECIAL értékek kimagaslóak.

Minden statot növelhetünk, az értéknek megfelelő edzőszoba felépítésével majd a lakó odaküldésével, aki az edzés alatt, idővel egyre fejlettebbé válik. Természetesen nem csak polgárainkat fejleszthetjük, de lakóink számát is növelhetjük, az alkalmanként a pusztaságból feltűnő új lakosokkal, valamint ha egy női és férfi lakót egy lakrészbe rakunk, azok gyerekeket kezdenek "termelni" nekünk.

Erőforrásainkat gyorsabb tempóban is előállíthatjuk a Rush opció használatával. Ezt meglépve plusz pénzhez is juthatunk, így viszont nagyobb a kockázata egy katasztrofális incidens kialakulásának. Ha ez bekövetkezik, a kijelölt terem lángba borulhat vagy akár eláraszthatják az óriáscsótányok is.

Kiküldhetjük lakóinkat a pusztaságba is felderíteni. Ilyenkor egy szöveges állapotjelzőn értesülhetünk a kint lévő delikvens sorsáról. Van, hogy meg is támadják őket, de össze is gyűjthetnek minden jóságot: több pénzt, fegyvereket, páncélokat, tervrajzokat stb. Mindenesetre azért nem árt  oda figyelni rájuk, ugyanis minél több időt töltenek odakinn felderítőink, annál nagyobb az esélye, hogy összefutnak egy olyan ellenféllel, aki miatt fűbe harapnak. Éppen ezért, még induláskor érdemes felszerelni utazóinkat egy halom gyógycuccal.

Természetesen a játék rengeteg update során öltötte fel jelenlegi formáját, nem is beszélve a legújabb patchről, amit a PC-s verzió megjelenésével kapott a játék. Ebben megépíthetjük a Felvigyázó irodánkat, ahonnan különféle missziókra küldhetjük a pusztaságba emberinket. Ezalatt bejárhatunk egy kisebb területet, legyen az egy elhagyatott viskó, szupermarket, vagy hasonló. Ezeket a helyszíneket, már egyszerű felderítések alkalmával is meglátogathatjuk, de ez random dolog, szóval felderítőnk vagy talál ilyen helyet, vagy nem.

A játék kezdetben igen szórakoztató, mikor építgetünk és fejlesztünk, de mikor épp a pénz szerzési és gyűjtögető fázisban vagyunk kissé ellaposodik, hiába vannak még feloldható épületeink. Ezen a küldetések javítanak, így egy egész pofás Fallout-mini játékot kapunk.

2004 - Ősz

Hat évvel Raccoon Cityből való menekülése után, az akkori újonc rendőr, Leon S. Kennedyből az Egyesült Államok egyik legjobb kormányügynöke lett. A legújabb küldetése Spanyolországba szólítja, ahol az amerikai elnök eltűnt lányát, Ashley Grahamet kell felkutatnia. A nyomok egy kis faluba, El Puebloba vezetnek, ahol az agresszív falusiak azonnal rátámadnak az ügynökre. Szembe találkozik egy régi ismerőssel, és rájön, hogy nem ő az egyetlen még értelmes emberi lény a helyen. Ahogy megismeri a falut irányító ősi szektát, egy új szín tárul fel előtte a szörnyűségek palettáján . 

1999-ben már elhintették, hogy a Capcom a következő sorszámozott Resident Evil játékon melózik, de a tervek többsége zsákutcába vezetett. Azonban volt egy érdekes kivétel. A sorozat megalkotója, Shinji Mikami, a második rész fődesignerét, Hideki Kamiya-t kérte fel a sorozat következő részének megalkotására. Hideki egy dinamikus kameraszöggel megáldott, stílusos és vagány akciójátékot képzelt el, ami egy idő után annyira eltávolodott a megszokott koncepciótól, hogy a Resident Evil nevet dobták és inkább megalkottak a játék számára egy új világot, tele démonokkal. Így indult el a Capcom egy újabb sikersorozata, amit ma már Devil May Cry-ként ismer a világ... 

Ezt követte pár szintén füstbe ment terv, ám ezek között voltak használható ötletek, amiket átemeltek az ötödik részbe és annak DLC-jébe. Ilyen például az Ősvírus témája és a Spencer kastély. A negyedik rész legfeltűnőbb változtatása, a sorozat védjegyévé vált rögzített kamera kezelés kukába hajítása. Helyette a játékosok , a főszereplő karakter mögötti kameraszögből, TPS módban játszhatják végig a programot. Hideki után Mikami vette át a fődesigneri posztot. A játék mechanikai megváltoztatását azzal indokolta Mikami, hogy a Resident Evil Zero - nál is unta az első rész óta szinte változatlan játékmenetet, illetve a fejlesztőbrigád is belefáradt abba, hogy "még egy ugyan olyan játékot" kell összerakniuk.

Persze nem mindenki értett egyet a paradigma váltással a csapaton belül, pedig ez még csak a kezdet volt. A játékhoz új történet készült, aminek az eddigiektől eltérően nem az Umbrella Vállalat volt a középpontja. A legfőbb változás azonban az ellenfeleknél történt, ugyanis megalkották a parazitával fertőzött embereket, vagyis a "Ganado"-kat és  kikerültek a képből az eddig ismert zombik. Mindezek ellenére vagy épp ezért egy, már korábban megismert karakter került a főszerepbe: a második rész egyik főhőse, Leon.

A "platform irigy" Shinji Mikami ugyan nagyon kardoskodott a Nintendo exluzivitásért, de szerencsére a játék több platformon is megjelent a Gamecube mellett, így idővel elérhetővé vált Playstation 2-re és PC-re egyaránt, majd később a Nintendo következő konzoljára, Wii-re is. A portolások sorozata nem ért véget, ugyanis 2014-ben megjelent a Resident Evil 4: Ultimate HD Edition, szebb grafikával és további finomításokkal a játékmeneten, új generációs konzolokra is. Az újításra szükség is volt, főleg PC-re, mivel az eredeti port, billentyűzetes célzással finoman szólva is igénytelenre sikeredett.

A játék akcióorientáltságát jól mutatja, hogy a főszerep itt a különféle fegyverekkel való lövöldözésé. Többnyire egy nagyobb területen fognak tömegesen ránk rontani az ellenfelek, így olykor kissé aréna-harccá degradálódnak a küzdelmek, de mivel lőszerünk még mindig éppen hogy csak van, lesz miért izgulnunk. Célkeresztünk nem lesz, viszont minden fegyver rendelkezik lézerirányzékkal, amivel egzakt lövéseket adhatunk le, akár különböző testrészekre is. Trollkodásaim egyike a felém rohanó falusinak kilőni a lábát hogy elboruljon, illetve az ellenünk bevetett különféle mezőgazdasági eszközöket is kilövöldözöm a parasztok kezéből. Apró design-beli hiba, hogy olykor előkapnak mondjuk egy másik sarlót, kb. a farzsebükből, de semmi sem lehet tökéletes. Ha netán felénk hajítják az eszközt, akkor sincs minden veszve, mert egy jól irányzott lövéssel megállíthatjuk az épp a fejünk felé repülő kapát.

Bizonyos szituációkban, a játékos interakcióba léphet a környezetével. Lerúghatjuk a létrákat, kiugorhatunk ablakon, kitérhetünk támadások elől, vagy kivégezhetünk legyengült ellenfeleket. Megjelennek a quick-time eventek is a játékban, amikor a játékosnak időre le kell nyomnia a képernyőn kijelzett gombokat. Ezek olyan helyzetekben történhetnek meg velünk, mint egy peremről való felkapaszkodás, egy kőgolyó kikerülése (a'la Indiana Jones), vagy egy főellenfél, szinte biztosan halálos kimenetelű csapása elől való kitérés...

A játék leghangsúlyosabb ellenfelei, az erőszakos falusiak, vagy ahogy a játék hivatkozik rájuk, a "Ganado"-k (a "jószág" splanyolul). Az eddig megszokott zombiktól eltérően, ők képesek közelharci fegyverek használatára és azok felénk hajításuktól sem riadnak vissza. Ha ez még nem lenne elég baj nekünk, kommunikálnak egymással és ezáltal képesek összedolgozni is. Ettől még persze nem kell nagy taktikai érzékre számítani, mert a végén úgyis nagy tömegben támadnak ránk és csak lőnünk kell a férgeket. Persze ettől még akadhatnak váratlan helyzetek, mint az oldalunkba illetve hátunk mögé kerülő szemétládák, akik időnként a szart is kiijesztik belőlünk, főleg, ha van olyan jó barátod, aki melletted ülve, kihasználva a feszültséget a legrémisztőbb pillanatban felüvölt, vagy megfogja a válladat. Az elején persze fura volt az első őrült parasztot lelőni. Még maga Leon is megjegyzi, ha a hullára tekintünk, hogy "Ez nem egy zombi.", de hamar megszokja az ember ezt a változást is. Néhol még kifejezetten ijesztőbbnek is hat egy tébolyult tekintetű vasvillával kapálózó elmebeteg, mint csoszogó zombijaink. Tévedés ne essék: a sorozat hű marad önmagához, ugyanis nem egyszerű földművelőkről van szó. A "Las Plagas" nevű parazita hordozói, akiket a bennük fejlődő lény irányít.

A tárgyaink egy rácsrendszert használó inventoryban foglalnak helyet (a'la Diablo), ahol minden tárgyunk elfoglal egy meghatározott számú négyzetet a rácson. A rács méretét fejleszthetjük a játék előrehaladtával, hogy több mindent képesek legyünk elcipelni magunkkal. Ha már a tárgyaknál és a fejlesztésekről volt szó, meg kell említenem a játék bizonyos pontjain feltűnő Kereskedőt. Nála tudunk fegyvert, vagy elsősegély sprayt venni, de a fegyvereinket is tudjuk fejlesztetni a közreműködésével. Fizetni az elhullott ellenfelek által hátrahagyott pénzzel, vagy a félreeső helyeken talált kincsek eladásával tudunk.

Akárcsak a legtöbb Resident Evil-ben, itt is kapunk feloldható tartalmakat. Új, végtelen lőszeres fegyvereket, új nehézségi szinteket és új játék módokat is. Utóbbinál meg kell említenem a "Separate Ways" nevű játékot, ahol a Resident Evil 2-ben is szereplő, Ada Wong szemszögéből élhetjük át a negyedik rész eseményeit.

A játékot mindent elsöprő kritikai siker érte és nem csak a saját sorozatát definiálta újjá, de a TPS játékok műfaját is. Ennek ellenére a következő cím, ismét egy, a sorozat számára ismeretlen műfajban talált magára.

1998 Szeptember 28 - Október 1

A csendes, amerikai kisvárosban, Raccoon Cityben átlag emberek élik hétköznapi életüket és teszik mindennapos dolgaikat. Még ők sem tudják, de várost irányító Umbrella vállalat egy földalatti laboratóriumában elszabadult egy kísérleti vírus, ami hatalmas pusztítást végez a városon. Kit egy bárban ér a katasztrófa első hulláma, mások a városi kórházban barikádozzák el magukat. Egy dolog azonban közös: Minden, még élő  városlakónak meg kell küzdenie a túlélésért és kiutat találnia mielőtt még a járvány őket is utoléri...

A producer, Noritaka Funamizu bevallása szerint az első tervek a Biohazard Outbreakh-ez, már a Resident Evil 2 megjelenése előtt, 1998- ban elkészültek. Ahogy növekedett az online játékokra az igény a konzolokon is, Mikami, az első Resident Evil rendezője azt tanácsolta Funamizunak hogy tegyen egy próbát a dologgal. A korai terveknek megfelelően készítettek egy kisebb multi-player minijátékot, ahol a játékosnak a lehető leghosszabb ideig kellett túlélni. Ezt végül törölték, a csapatmunka rossz dinamikája miatt: A játékosok ösztönösen inkább elfutottak a horda elöl, (és haltak meg emiatt igen hamar) minthogy egymást segítették volna a túlélésben. A fejlesztők úgy gondolták, hogy a Resident Evil sorozatban, az egyik dolog, ami megadja a játék ijesztő atmoszféráját, az pont a többjátékos mód hiánya és a tudat, hogy a játékos magára van maradva. A csapat aztán úgy döntött, hogy egy olyan játékot készítenek, ami a saját történetét követi, de mégis lehetőséget ad a többjátékos módra is. Ennek ellenére a játék fejlesztését később parkoló pályára tették.

2002 elején a Capcom úgy döntött, hogy feléleszti a projectet az első próbálkozásból megmaradt tervek alapján. Az Outbreak egy kezdeményezés része volt, amin belül a Capcom három, hálózati játékra fókuszáló programot adott ki. A cél az egymilliós eladás legalább egy játékból a három közül. Ez az Outbreak esetében végül be is jött. A játék tiszteletét tette a Sony 2002-es E3 konferenciáján is. Bemutatták a "valós" 3D hátterekkel operáló helyszíneket, felfedtek  négy játszható karaktert, és demonstrálták a köztük használható kommunikációs rendszert. Még ebben az évben átnevezték a projectet Biohazard Networkre, októberben pedig már 19 pálya volt fejlesztés alatt és még ennél is több volt tervben, novemberben pedig megindult a marketing áradat. 2003 májusában az alcímet ismét megváltoztatták Biohazard Outbreakre. A pályák száma lecsökkent ötre, további öt kész pálya, amit nem raktak bele a játékba, az Outbreak: File #2 nevű kiegészítőbe került be.

Az irányítás és a játékmenet nagyjából hasonló a klasszikus Resident Evilekéhez, Ez alól kivételt a pályákra osztott játéktér képez. Kezdéskor lehetőségünk van kiválasztani a játék nehézségét, a karakterünket és a játszani kívánt pályát. Minden pálya teljesítésekor kapunk bizonyos pont számot attól függően mi mindent tettünk a pálya alatt. Ezeket a pontokat beválthatjuk speckó ruhákra, videókra, játékmódokra. Ezek azok a dolgok amik hiányoztak nekem annak idején a Code: Veronicából, hogy a játék újrajátszassa magát többször is ezekkel a feloldható tartalmakkal. Van a játékban egy "második életrendszer" ha úgy tetszik. Minden pálya elején elindul egy számláló a jobb alsó sarokban, ami a fertőzöttségünk szintjét méri. Ezt persze nagy mértékben növeli, ha különféle kreatúrák megsebeznek és ha az érték eléri a 100%-ot  vége a játéknak. Ez így persze már csak hab a szartortán de azért találunk néhol gyógyszereket, amíg lecsökkentik vagy egy időre meg is állítják a fertőzés mértékét.

Az  internetes szerverekre való csatlakozáshoz szükség volt egy felhasználói fiókra. Online módban választhattak a játékosok:  1.) Free Mode-ban a játékosok maguk állítják össze a játékot pályát és a nehézségi szintet. 2.) Scenario Mode-ban pedig mindez automatikusan történik.

Értelemszerűen én csak a Single Player részével játszottam és meg is látszik hogy nem egyjátékos módra tervezték az Outbreak-et. Legalábbis, ha semmit nem unlockoltál még ki. A helyzet az, hogy a játék nem hagy egyedül játszani, az AI vezérelt partnerekkel pedig kész káosz együtt túlélni bármit is. Ezek a kretének nem csinálnak mást, csak össze-vissza rohangálnak és ész nélkül szedegetnek fel a tárgyakat  (akár törött seprűnyélre is lecserélik a pisztolyt stb.). Ez nem csak azért zavaró, mert nem segítenek, de még akadályoznak is. Egyik alkalommal, kb. fél órán keresztül kerestem a pálya végigjátszásához nélkülözhetetlen kulcsot, mire rájöttem, hogy az egyik, alagsorban bujkáló partneremnél van. Hála az égnek, az egyik feloldható mód, a Solo Mode, vagyis végre tényleg egy szál magunkban állhatunk neki a zombiírtásnak és így a legélvezetesebb a játék. Jah... Kár hogy mód eléréséhez előtte hard fokozaton is teljesítenünk kell mindent az ostoba AI karakterekkel a nyakunkon.

Az irányítás sincs a helyzet magaslatán. Váltott kamerás nézetet használó játéknál nyilván az ideálisabb, ha a gombjaink iránya állandó. Az előre gomb lenyomásával mindig előre megyünk a jobbal mindig jobbra fordulunk stb. Nem tudom mire gondoltak a fejlesztők, mikor megcsinálták, hogy minden kameraváltásnál változik az irány gomb helyzete. Ha a következő kameraszögnél jobbra néz karakterünk, a jobb gomb jelenti az előre haladást és így a többi irányítógomb is megfordul. Meglehet szokni egy idő után, de még akkor is érhetnek váratlanul kicseszett szituációk emiatt.

A játék javára írom a helyszíneket. Bejárhatunk ismerős helyeket, mint a harmadik részből ismerős kórház és a másodikból a földalatti laboratórium, de az újak esetében is eddig még nem látott területeket járhatunk bele Raccoon City-szerte mint a városi egyetem, vagy az Apple Inn szálló.

Nem ez a játék váltotta meg a jegyét  a sorozatnak a coop játékiparba, mi sem jelzi jobban hogy az amerikai szervereket már 2007-ben leállították és a japánok is megadták magukat 2011-be. Ha valaki kedvet kapna a single player kipróbálására annak pedig csak az említett fenntartásokkal ajánlom.

Resident Evil - Outbreak: File #2

Az Outbreak viszonylagos sikere után egy év múlva jött is a folytatás, ami igazából egy kiegészítő lemez lett. A rövid fejlesztési időből kitalálható, hogy nem sok változás történt a külsőt illetően, de a játékmenetben történtek változások. Végre lehet mozogni és lőni egyszerre és a harmadik rész óta először újra kitérhetünk a támadások elöl.

A játék öt új fejezetből áll. Ezek többsége az előző részből kivágott pályák, de ez nem von le értékeikből. Megfordulunk állatkertben, erdő közepén lévő lerobbant kórházban de még a második részből legendássá vált rendőrkapitányságon is. Az AI továbbra is borzalmas, de már legalább van annyi kontrollunk társaink felett, hogy  utasítani tudjuk őket a gyógyszerek használatára. Így már nem fordul elő, hogy haldoklón bicegő társam tele volt gyógycuccokkal és baszott felhasználni egyet is. Persze ha így valakinek túl könnyű lenne a játék, immár választhat nightmare módot is és ha ott sokszor elhaláloznál nem kell sokat várni, mert a fejlesztők a töltési időt is leredukálták (állítólag, mert én ezt nem vettem észre).

A File #2- nek ugyan sikerült kijavítania pár hibáját az alapjátéknak és nagyrészt pozitív kritikákat kapott, de ilyen alapanyagból ő sem tud várat építeni és ez az eladásokon is meglátszott. A tervezett harmadik részt el is törölték. Ennek ellenére javaslom kipróbálásra mert vannak jó megmozdulásai a játéknak, amiért valahogy nem érzem elvesztegetettnek a vele töltött időt. Persze, ahogy az alapjátékot ezt is érdemes inkább Solo Mode-ba tolni ha teheted.

2002 Szeptember 22 - 23.

T-vírus fertőzés tör ki az Umbrella vállalat tulajdonában lévő óceánjárón a Spencer Rain-en. Egy volt Umbrella alkalmazottja Morpheus D. Duvall vállalja magára a tettet és 1 milliárd dollárt követel az amerikai és a kínai kormánytól, különben elindítja T-vírust tartalmazó rakétáit és elárasztja a világot a halálos vírussal. 

Bruce McGivernt, az amerikai kormány egyik különleges alakulatának, a USSTARTCOM-nak az ügynökét küldik a Spencer Rainre, hogy megállítsa a katasztrófát. A kínai kormány is beküldi a maga ügynökét, egy Fong Ling nevű nő személyében és bár kormányaik politikájában és módszereikben nagyon ellentétesek, a közös ellenség ellen a két ügynök kénytelen összefogni...

Mindenféle Gamecube-os játék után, 2002-ben bejelentette, hogy a sorozat visszatér a Playstation 2 konzolokra egy újabb Survivor résszel, ezúttal Resident Evil: Dead Aim néven (legalábbis japánon kívül hívták így). Egy 2003 januárjában, tartott bemutatón kiderült, hogy az eddigi részektől ellentétben váltogathatunk külső és belső nézet között, attól függőn hogy épp céloz e a karakterünk. Ezen a bemutatón megerősítették a Gun Con 2 fénypisztoly kompatibilitást és kitűzték a játék megjelenését 2003 júniusára...

Szerkezetileg a játék jobban hasonlít az első Survivor részhez. Van egy rövid és bugyuta történet, aránylag lineáris pályákra bontva. Kellően szép a grafika (módosított quake3 motor) és a játékmenet is annyira egyszerű, amennyire egy ilyen fénypisztolyos játéknak lennie kell.

Magával a játékmechanikával és designnal tehát semmi gond, már így kellett volna kezdeni az egész Survivor sorozatot! Viszont a tálalás... Egek...

A történet hülyeségeit elviselném egy ilyen kis játéknál, de a karakterek... A főszereplő "szuperügynök" olyan hiteltelen ezzel a nyüzüge testalkattal. A vékony alkatú emberekkel nincs bajom, de ez ilyen aránytalan csoffadék pelyhedző bajuszkával. Itt van még Fin... Fongling, a legírritálóbb ázsiai kémnő, aki valaha létezett. A játék főganéja pedig egy ilyen erősen feminim faszi (aki jártas valamennyire a japán animékben/játékokban lehet elképzelése miről beszélek), akiről szinte alig tudunk meg valamit, egészen addig míg SPOILER át nem változik Tyrant-é és ezek után még nőiesebb lesz oly annyira hogy melle nő, de még a lábfejéből is tűsarkú cipő lesz. Ezen a ponton már nem tudtam kitalálni merre gurult a készítők gyógyszere, de fejemet fogtam ettől a sok baromságtól....

Egy szó mint száz: az újabb Survivor részen már látszik az alakulás és a finomítás, de a körítés egyszerűen taszító. Nem tudom miféle indíttatásból talál ki egy író ilyen karaktereket.... Cserébe viszont fasza játékmenet és még mai szemmel sem olyan rossz grafika. Talán a legközelebbi FPS Resident Evilben már egy kiforrott játékot köszönthetünk...

1998 Július 23.

"A raccooni különleges erők, a S.T.A.R.S. Bravo osztagát kivezénylik a város melletti erdőbe, hogy kivizsgálják a helyszínen nemrégiben történt furcsa gyilkosságokat. Úton a tetthely felé meghibásodik a csapat helikoptere és kényszerleszállást hajtanak végre. Az erdő mélyén, felfedeznek egy felborult katonai rabszállító dzsipet és vele együtt két tiszt megcsonkított hulláját. Minden jel arra utal, hogy általuk szállított rab megszökött, ezért a Bravo csapat szétszóródva ered a fegyenc  nyomába. Egyikük, az újonc Rebecca Chambers talál egy megállított vonatot az erdő közepén. A vagonokba belépve szörnyűséges zombiszerű lények keresztezik útját és megtalálja a szökött fegyencet, Billy Coent, akivel Rebecca kénytelen szövetségre lépni a túlélés érdekében. Ahogy felfedezik a vonatot és az erdő többi részét, úgy tudnak meg többet az Umbrella vállalat és a borzalmas T-vírus eredetéről és az elméről, aki mindezt létrehozta..."

Mellékszállal tele a padlás, remakelték is az első részt itt volt az ideje egy előzmény megkreálásának! Viccet félretéve már a '96-os Resident Evil fejlesztése alatt felötlött egy előzmény ötlete, nem  sokkal a Nintendo 64  mágneses lemezmeghajtójának a 64 DD-nek a megjelenése után. Mivel a 64DD eladásai a béka segge alatt voltak, a Capcomnál inkább a catridge alapú megvalósítás mellett döntöttek. A játékban használatos partnerváltó rendszert is ehhez alakították ki, mivel a catridge-es N64-ben kevés töltési időt engedhettek meg maguknak, szemben az optikai meghajtóval rendelkező konzolokkal, mint például a Playstation.

Ezt a részt már sokkal nehezebbre tervezték elődeinél (pl. kivették a tárgyládákat, így jól meg kell gondolnunk mit tartunk magunknál). 1999 elején elkészült a játék scriptje és 2000-re már játszható demót is prezentáltak az abban az évben esedékes Tokyo Game Shown. A visszajelzések alapján, a játék szellemében közelebb állt a feszültséggel teli első részhez, mint az akciódúsabb másodikhoz. Még 2000 júliusában várták a megjelenést, ám a fejlesztés lelassult, miután a játék mérte meghaladta a catridge kapacitását.
A szabad memóriákért való nehéz küzdelmet végül a Nintendo új konzolja szakította meg: a Gamecube. a koncepció és a sztori nagy részét átemelték, a játék többi részét pedig a  zérór nulláról kezdték. A végleges verziót így nem is egyedül fejlesztette a Capcom, hanem a Tose-al kiegészülve, akiktől már kaptunk korábban egy Resident Evilt Survivort, ami ugyan nem volt a legjobb minőségű, de legalább nem ismeretlenek a játék világában. A konzolváltás miatt elhalasztották a megjelenést, mivel volt még bőven mit csinálni még a játékon. A környezet kinézete sokkal impozánsabb, fejlettebb szebb. Igazi korának megfelelő grafikája van. A megnövekedett memóriának köszönhetően, több CGI videó került a játékba, a forgatókönyvíró, Noburu Sugimura eszközölt néhány módosítást a történeten, de mind Rebecca, mind Billy kinézete megváltozott. Még volt egy köre a programozóknak, hogy működésre bírják a partnerváltó rendszert, de végül 2002 augusztusában már kiadtak egy demót az új verzióból és novemberben  már meg is jelent a teljes játék kizárólag Gamecubera. Természetesen, később ez is megkapta a maga Wii átiratát, majd a 2015-ös Resident Evil HD Remastered sikere után, egy évvel később megjelent a Resident Evil 0 HD Remastered modernebb konzolokra és PC-re.

A játék, többnyire az első rész atmoszféráját használja, aki nyílván nem meglepő, hiszen történetileg és helyszínileg is ahhoz köthető. Akárcsak a Resident Evil remakeben, itt retconoltak néhány dolgot a sztoriban, de így legalább jobban illeszkedik bele a fősorozat későbbi részeibe. Persze nem kell nagy jellem és karakter fejlődést várni, mert ez nem az a játék, de attól még simán jó, ha nem vesszük vérkomolyan a sztorit.

A program magán hord minden jellegzetességet, amit a Resident Evil-ek magán viselnek. Izolált környezet, temérdek zombi és egyéb elborult japán elméből kipattant amorf förmedvény, kevés lőszer stb.

Két újítással is találkozunk a játék során. Először is nem vagyunk egyedül! Az első részből már ismert Rebbecca Chambers, kísérőként megkapjuk az irányítást, a szökött fegyenc, ex-katona, Billy Coen felett is. Mindkettejüknek megvannak a maga egyedi tulajdonságai, ezért  néhol más a játékmenet a két karakternél. A már fentebb említett partnercserélő rendszernek köszönhetően, egy gombnyomással válthatunk a két karakter közül és míg az egyiket mi irányítjuk, a másikat a mesterséges intelligencia kezeli. Bizonyos helyzetekben a páros elszakad egymástól, ilyenkor pedig nekünk kell külön-külön váltogatva felfedezni velük az adott területet. A legjobb ezekben a szituációkban, hogy remek fejtörők sülnek ki belőlük, bár igazából, az egész játék ezekre a páros rejtvényekre van kihegyezve, úgyhogy egy pacsi a Capcomnak ezért az új megközelítésű fejtörőkért.

Második újdonságként a tárgyhasználatot reformálták meg. Kikerültek a játékból a dobozok, ahova eddig bőszen pakolászhattuk motyóinkat, helyette szabadon eldobálhatunk cuccaink az inventoryból a játéktér bármely szegletébe és térkép jelzi eldobott tárgyaink helyzetét. Ez először jó dolognak tűnt, de mikor már harmadjára futottam vissza a játék vége felé az egyik kezdeti helyszínre... ott már lassan elgurult a gyógyszerem. A Remakeből megismert közelharci tárgyakat hiányoltam. Tudom egyszerre folyt a fejlesztés és nyilván nem volt idejük belepasszírozni, de az előbbi után végigjátszva valahogy még is hiányzott nekem. Másik negatívum, az előző játékok túlzott majmolása. Felüdülés volt például a vonatos rész, dehogy újra egy kastélyban kötünk ki, a bazinagy előtérrel, meg a többi hasonlósággal az már kicsit pofátlanság, pedig én még azt is elnézem, hogy a Resident Evil 2-ben is kastélyt csináltak a rendőrőrsből is.... Hamár itt tartunk, Rebeccáékkal megfordulunk egy elhagyatott gyárépületben, ami egy az egyben a RE2-ből lett áthúzva. Sajnos nem találtam nyomát, hogy ez ugyan az az épület e, de ha nem, akkor elég egysíkú építészei lehetnek az Umbrella Vállalatnak...

A látványvilága a játéknak szinte, megegyezik az ugyanebben az évben kiadott Resident Evil Remakével, nekem ugyan kevésbé hatott életűnek ahhoz képest, de a maga korában a szebb játékok közt tartanám számon Rebbeccaék kalandját. Ugyan nem egy innovatív programról beszélünk és a legtöbb megmozdulását már más Resident Evilekben láthattuk már, megér egy próbát. Akik nem ismerik még a sorozatot azoknak tartogathat újdonságot, a régi motorosok pedig újra átélhetnek egy igazi Resident Evil élményt...

1998 Július 24.

Az Észak-Amerikai kisváros, Raccon City lakóit furcsa gyilkosságok tartják rettegésben egy ideje. A település szélén lévő Arklay hegység közelében megtalált áldozatokon, a harapásnyomokból kannibalizmusra gyanakodnak. A halálesetek növekedésével a raccooni rendőrség a különleges osztagukra, a S.T.A.R.S. (Special Tactical And Rescue Service) -ra bízza a nyomozást. Azok ki is küldik a Bravo csapatot a hegység erdejébe, ám rövid időn belül megszakad velük a kap...

Jaaa hogy ez a játék volt már? Nos igen is meg nem is... A 2000-esévek elején a Resident Evil brand a fénykorát élte.2000-ben és 2001-ben négy új cím is  megjelent, nem beszélve a játék alapján készült filmről, amin ekkor még nem lehetett látni, hogy csak egy kifényezett, belülről rohadó alma. Az akkoriban megjelent játékok közül a spin-offok mellett csak a Code: Veronica volt teljes értékű folytatás, így nem véletlen, hogy a rajongók kíváncsiak voltak mit húz elő legközelebb a kalapból a Capcom.

A cég azonban egy folytatás vagy mellékszál helyett egy harmadik utat választott:az első rész elkészítését, modernebb köntösben, egészen az alapoktól. Ebben az időben, még nem volt annyira divatos a játékiparban az újrakiadás, remakelés, de az eredeti Resident Evil alkotója, Shinji Mikami, úgy gondolta, hogy a '96-os első rész nem öregedett szépen. Mikami már ki is szemelte célplatformnak a Nintendo akkori új konzolját, a Gamecube-ot, mivel állítása szerint a gép képességei segítségével nagyobb esélye van képernyőre vinni eredeti vízióit a játékkal kapcsolatban.  Két hónapos tárgyalást követően a Capcom meg is állapodott a Nintendóval, így viszont a Resident Evil Remake Gamecube exkluzív cím lett.

A játék ugyanazt a jellegzetes, váltott kamerakezelést használja ami az előzőek.Megmaradtak a 3D karakter modellek és az előre renderelt hátterek, viszont utóbbiak az eddiginél sokkal kidolgozottabbak. 0lyannyira,  hogy néha én is 3D-nek láttam a különféle szobák és termek falait. A remake szintén tartalmaz,számos játékmenetbeli újítást, újraalkotott rejtvényeket, új bejárható területeket. A forgatókönyvön finomítottak és egy új, az eredeti verzióból kivágott mellékszálat is kap a történet.

 Mindennek ellenére a játékból kiadtak pár évvel később egy  Wii verziót,majd egy felújított változatot is 2015 januárjában PS4-re, X-Box Onera és PC-re.Ezt utóbbit Resident Evil HD Remastered néven. Én magam is ezzel játszottam, tehát a remake remakeje.

A legtöbb tekintetben maradt a régi a játék. Még mindig Chris és Jill közül választhatunk játszható karaktert és mindkettőjüknek megvannak a maguk gyengeségei és erősségei és eltérései a sztoriban. Újra találkozhatunk Barry Burtonnel és Rebbecca Chambersszel is.

Elég rég óta játszom az első Resident Evilel, de itt már az első pillanatban éreztem hogy  ez valami komolyabb és az újítások csak megerősítettek ebben. Az új grafikának hála, már sokkal komolyabbnak a szörnyetegek, mint anno, őspolygonos kockaként. A zombik vértől csatakosak, a kutyák mocskosak, de még a pókok is szőrösek!

A játék mechanika is rátesz erre. A szomszédos szobákból az ajtón dübörögnek a zombik. Azt hittem itt megáll a tudomány, egészen addig, míg egy kisebb szobában, három zombi elöl hátráltam egy ilyen éppen ostrom alatt lévő ajtó felé, amikor az kirobbant és befutott rajta egy harmadik zombi.  Az ilyen húzós helyzetekre is kínál új megoldást a játék, védekező fegyverek képében. Feltudunk venni számos kisebb tört, sokkolót és gránátot, majd amikor az éppen aktuális zombi ránk ront Chris/Jill automatikusan használja az eszközt az ellenfélen, ami ha nem is feltétlen öli meg, de legalább kiüti amíg elmenekülünk.

Régi motorosként azonban nem ezek voltak, az igazán új élmények, hanem a játékteret,azaz a Spencer kastélyt és környékét ért változtatások. Maga a kúria kibővült. számos új helység került bele és a régiek sem feltétlen tükrözik a '96-os verzióikat. Azt kell mondjam, hogy néhol hiába ismertem az eredeti játékot bizony velem is előfordult hogy elbóklásztam egy hosszabb időt a villa termeiben és folyosóin. Ez persze ugyanúgy igaz a játéktér villán kívüli részeire, talán csak az utolsó terület, a labor maradt a régi úgy ahogy.

Meg kell említenem még az új területet a fakunyhót és az odavezető utat. Itt új tárgyakat találgatunk a puzzleökhöz és felszereléseket, valamint itt találkozhatunk először az új bossszal is. Szörnyek terén azonban több újdonság nem várható kivéve az ún. "Crimson Head"-ek. Ezek sem igazi teljes értékű vadonatúj ellenfelek, hanem a már elhullott zombik továbbfejlődése, ezért sokkal gyorsabb, erősebb és veszélyesebb.Ez megelőzhető a zombi fejbe lövésével vagy felgyújtásával.Előbbire a Beretta csak elvétve képes, mire pedig megszerezzük a Colt Pythont, addigra már mindegy. A zombik elhamvasztásához pedig benzint kell cipelnünk magunkkal és egy szabad négyzet az inventoryban aranyat ér.

Mivel az első rész örök kedvenc, nyilván nem tudok teljesen objektív lenni, de nekem nagyon átjött ez a remake. Sokkal dinamikusabb és fogyaszthatóbb mint eredetije és még a borzalmas szinkront is lecserélték. Ez az első váltott kamerás Resident Evil, ahol az egeret is lehetett irányításnál használni és le a kalappal. A HD Remastered egy rendkívül jó PC-s portot tudhat a magáénak, ami a sorozat történetében kevés játékról mondható el.

Hiába dicsérte azonban a szakma a grafikát, a továbbfejlesztett játékmenetet és az ijesztő atmoszférát, a játék kegyetlen szarul fogyott, amihez szerintem a Gamecube exluzivítás is hozzájárult (a gép finoman szólva sem volt generációjának legjobbja). Akárhogy is,  a játék bukása arra ösztönözte a Capcomékat hogy egy sokkal akció-orientáltabb irányba terelje a sorozatot. Azért a paradigmaváltás előtt kaptunk még pár játékot...

"Az Umbrella kísérletei által okozott katasztrófák után, megalakul egy földalatti titkos szervezet, aminek a célja, a hírhedt gyógyszerészeti vállalat globális tevékenységeinek felfüggesztése. Ehhez a kezdeményezéshez csatlakozik a raccooni katasztrófa egyik túlélője Leon S. Kennedy. Első parancsa, kivizsgálni egy "Starlight" nevű óceánjárót, ahol értesülések szerint az Umbrella egy új fajta biofegyvere található. Hamarosan, a főhadiszállás elveszíti a kapcsolatot a hajón lévő Leonnal és az egykori S.T.A.R.S. tagok, Barry Burtont küldik a hajóra hogy megkeresse őt. Barry, a hajón felfedezi hogy az összes utasból zombi lett, de ez még csak a kezdete a rémálomnak..."

Gameboy játékkal még nem foglalkoztam, de valamikor ezt is el kell kezdeni, plusz szerettem volna a Resident Evil sorozat a kis szegletéről is pár sort.

Az eddigiektől eltérően, ezt a RE játékot nem a Capcom és még csak nem is a Tose fejlesztette, hanem meglepő módon egy nyugati cég, a brit M4. Eredetileg egy másik Capcom játék, a Dino Crisis Game Boy Color portjával voltak megbízva, de mivel a cég az első Resident Evil kézikonzolos portjánál jelentős fejlesztési problémákba ütközött, így a Dino Crisis portolása helyett egy teljesen új Resident Evil címet kezdtek fejleszteni Game Boy Colorra és Shinji Mikamit, illetve Hiroki Katot fel is kérték a játék történetének megírására. Az meg...

Egy későbbi interjúban az M4 at nyilatkozta, hogy megpróbálták meggyőzni a Capcomot, hadd Game Boy Advance-re fejlesszék a játékot a több lehetőség és szebb grafika miatt, de a kiadó nem ment bele a dologba. A játék bajosan kapott amerikai megjelenési dátumot is, de 2001 végére 2002 elejére mindegyik verzió a boltok polcára került.

A Gaiden egy scrollozós, mászkálós játék, Resident Evil köntösben. A hajón találhatunk elszórva  fegyvereket, lőszert, gyógynövényeket és a tovább haladáshoz szükséges tárgyakat. Szerencsére nem leszünk elveszve a hatalmas hajón, ugyanis segítségünkre ott a tárgylistában található PDA, ami leírja nekünk aktuális feladatainkat, külön megnyitható térképünkön pedig a játék be is jelöli küldetésünk helyét.

Hiába egyszerű a dolgunk, korántsem mondanám könnyűnek, hála a tömeges létszámban jelenlévő zombiknak. A zombik a legnagyobb baja is a játéknak, mert a főbosson kívül csak velük fogunk találkozunk, ami egy Resident Evil játéktól ezért eléggé karcsú.

Értelemszerűen nem lehet egy Gameboyba olyan látványos harcokat tenni,mint egy rendes konzolra, ezért itt azt egy egyszerű ritmusjátékkal oldották meg. Ilyenkor a játék felülnézetből belsőnézetre vált és velünk szemben látjuk ellenfeleinket. Itt megfelelő időben kell megnyomnunk a gombot, mikor a vonalon ide-oda mozgó kis indikátor a szörnyek alatt található sávban van. Értelemszerűen ha annak a sávnak a közepén van az nagyobb sebzés eredményez, de ez persze függ még attól is milyen fegyver van a kezünkben.

Egy ideig még szórakoztató is lehet egyeseknek, de a játék utolsó harmadára már igencsak zabszem lesz az alfelünkben az a harcforma. Az egyhangúságra rátesz a zombik folyamatos újra teremtődése. Meg azok az érdekes támadások, amikor az EGYETLEN zombi a szobában rám ront és hirtelen hozzácsapónak még vagy hárman szó szerint a semmiből.

A Gaiden nem képezi a hivatalos kánon részét. Hiába szerepel benne az első rész mellékszereplője Barry Burton, és a második rész főszereplője Leon Kennedy, a játék végére akkora baromságot hoznak ki az írók a sztoriból, hogy az összes későbbi rész más megvilágításba kerülne, ezért tökéletes egyet értek a Gaiden történetének kukába dobásával.

A játék kapott hideget meleget a szaksajtóban (bár többnyire hideget), ezért valószínűleg nem véletlen, hogy a kézikonzolos kitérő után sorozat visszatért az otthoni gépes rendszerekre, hogy újra átélhessük az első rémisztő kalandot.

2001 februárjában jelentette be a Capcom, hogy a Namcoval együtt egy árkád játékgépet fejleszt, "Biohazard: Fire Zone" címen, ami értelemszerűen a RE franchise része lesz és olyan hírek szivárogtak ki, miszerint szorosan kötődik a nem régiben megjelent CODE: Veronicához. Még ebben az évben megjelent footageből megtudhatta a nagyérdemű, hogy a játékban nem lesznek szinkronizálva a karakterek, csupán feliratozzák Steve és Claire beszélgetéseit. Továbbá bejelentették, hogy nem szándékoznak amerikai piacon megjelentetni a gépet.

Két hónappal később átnevezték a játékot Resident Evil Survivor 2 - CODE: Veronica-ra. Ez egyértelművé tette, hogy a tavaly megjelent Survivor mellékág szellemi örököse lesz, holott így végigjátszva rájöttem, hogy az égvilágon semmi közük nincs egymáshoz az FPS nézeten kívül. Dacára az árkádgépes forgalmazásnak, 2001 júniusában kiadták a programot Playstation 2-re, de csak Japánban és Európában, tehát az USA ebből is kimaradt. Legalábbis hivatalosan.

A Resident Evil Survivor minősége és a Code: Veronica túlnyújtottsága után gondolom érthető, miért ódzkodtam a kettő kombinációjának kipróbálásától. Survivor mellékág lévén továbbra is FPS nézőpontból irányíthatjuk főhősünket, de legalább sokkal ergonómikusabb módon tehetjük, mint az első ilyen részben.

Történet nincs. Mindenfelé olvastam a neten, hogy az itt átélt dolgokat valójában csak Claire álmodja a Code: Veronica eseményei után, útban hazafelé, de én erre nem fedeztem fel semmi utalást a játék alatt, aztán lehet én vagyok hülye. Lényegében Steve és Claire próbálják elhagyni a Rockfort szigetet és kettőjük közül választhatunk kit irányítunk. Mindketten egyedi fegyverarzenállal rendelkeznek és ennyiben ki is merülnek a különbségek.

Az Arcade Mode-ban öt pályát játszhatunk végig, mindegyik egy-egy Code: Veronicás helyszín a szigeten, így FPS nézetben is elkalandozhatunk az ismert helyeken.

A pályák felépítése a lehető legegyszerűbb: Adott egy kijárat, amihez a szükséges kulcs (vagy kulcsok) többnyire a szint másik végében vannak elhelyezve és nyilván a pálya hemzseg a különféle szörnyetegektől.  Ha ez nem lenne elég, minden szint elején elindul egy visszaszámlálás ami a nullához érve szabadjára engedi a harmadik részből ismert Nemesist. Ő egy eléggé kemény dió ezért jobban járunk ha hamar végzünk a pályával.

A Dungeon Mode, hasonló, az előzőleg kitárgyal arcadé-hoz, itt azonban több hullámban érkező ellenségekkel (és egy bossal pályánként) szemben kell helytállnia a játékosnak. Ebben a játékmódban nagy szerepet kap a kombózás, tehát a legrövidebb idő belül, a legtöbb kreatúrát öljük meg. Több fegyvert is kapunk ezúttal és végre hármat is hordhatunk magunknál egy időben és nem utolsó sorban, az Dungeon Mode pályáit teljesítve nyithatunk meg olyan karaktereket a Code: Veronicából, mint Chris Redfield vagy Rodrigo Juan Raval.

A Survivor 2 sokkal kevesebb tartalommal bír mint elődje, de ez igazából betudható annak hogy játékterembe lett szánva eredetileg és ez csak jót tett neki. Egy klasszikus játéktermi fénypisztolyos lövöldét kapunk, ami legalább nem akar több lenni. Ebbe a hibába pedig elődje csúnyán belecsúszott.

Mivel előzetest nem találtam álljon itt egy Arcade Mode végigjátszás: