2012 március - 2013 január

Sok évvel az Umbrella pusztulása után sem képes megszabadulni a világ, a biofegyvereket gyártó gyógyszerészeti cég hagyatékától. Az általuk gyártott vírusok és bioorganikusok pestisként terjednek a feketepiacon, aminek az egyenes következményeként a bioterrorizmus globális fenyegetéssé fajult. Ebben a vészterhes időkben jelennek meg azok a vakmerő szerencsevadászok, akik hol a bioterror által hátrahagyott karantén zónákat, hol az elhagyatott Umbrella laborokat járják vírus minták vagy értékes kutatási adatokat keresve..

Ilyen zsoldos a 3A-7 kódnevű ügynök is, Aki maga is egy olyan kísérlet alanya, ahol az egyén harci technikáját és eszközeit vizsgálják. 3A-7 bejár több helyszínt is az Umbrella telepén át, a spanyol El Pueblo falun keresztül, az afrikai Kijujuig. Persze az utazás kíváló lehetőséget ad további biológiai fegyver kutatásra. 

Biztos sokunkkal előfordult, hogy egy film, vagy játék előzetesének megnézése közben/után hőbörgésbe kezdtünk, hogy "Á ez biztosan egy kalap szar lesz". Ezek az előítéletek néha megdőlnek a kész terméket látva, de többnyire sajnos a hőbörgésnek mindig van alapja. Jelen cikkem tárgya, az Umbrella Corps is az utóbbi tábort erősíti. A világmindenség összes gamere, de még a RE fanatikusok is érezhetően már-már szurkoltak azért, hogy elhasaljon a játék.

Már maga az ötlet is eléggé fura, hogy egy kompetitív FPS játékot csináljanak a RE világában. Sokakban még élénken él a pár évvel ezelőtti Operation Racoon City bukása. Ugyan, annak a multis része még talán játszhatóbb volt, mint az egyjátékos szegmense, de ez akkor sem jó ok, hogy egy kizárólag multis címet adjanak egy olyan brandnek, ami alapjába véve a horror és a magadra utaltság eszközeivel kooperál. 

Az általános nem tetszés legfőbb bizonyítéka, hogy a kutya sem volt a szervereken, mire hozzájutottam a játékhoz... Ahogy azt már kifejtettem, nem én vagyok a multiplayer játékoknak a célközönsége és, ha már az nem megy (Érted? Egy multis játéknál nem tudsz multizni!), akkor nézzük meg az egyjátékos tartalmat.

Ezt a "The Experiment" menüpontba belépve érhetjük el. Itt 20 pályán keresztül teljesíthetünk "küldetéseket" hét különböző pályán, ami hemzseg a zombiktól, zombikutyáktól, parazitáktól. A küldetés erős kifejezés, hiszen mindössze három küldetés típust kapunk: A DNA Hunter-ben, a leölt szörnyekből "kilökődött" DNS mintákból kell megfelelő mennyiséget összegyűjteni. A Domination-ben a klasszikus zónafoglalós játékot kell játszanunk. A pálya bizonyos részein elhelyez a játék jeladókat, amiknek a sugarába érve 10 másodpercet a közelében kell töltenünk, mire a jeladó elküldi az adást. Ha ez megvan, futhatunk a következő jeladóhoz és így tovább. A harmadik küldetés típus, amit kaphatunk az a Collector. Itt megadott mennyiségű aktatáskát kell összegyűjteni. Némely küldetés több körös, amikor minden körben más küldetés célt kapunk. Ilyenkor, egy kör DNS minta vadászat, egy kör jeladó foglalás és egy kör aktatáska gyűjtögetés. Ezzel csak annyi a baj, hogy ha a második, vagy harmadik menetet bukjuk, akkor kezdhetjük az elsőtől az egész küldetés.

Ami nem könnyíti meg a dolgunkat, az az irányítás, abból is leginkább az egér enyhén szólva is, darabos irányítása. Kissé olyannak hatott, mintha egy konzol kontroller analog stickjének a függőleges és vízszintes mozgására ráhúzták volna az egér x és y tengelyét. Lehet hogy csak én vagyok túl szerencsés, de nekem az utóbbi egyik legrosszabb PC-s portja lett az Umbrella Corps.

A RE5 ugyan elég jól teljesített a coop multijával ("A RE5?! Uuu azt de jó volt coopba végig tolni" - hangzott el jó pár ismerősömtől) és a RE6- nak is voltak érdemei ebben. Ám mivel ez a két játék rendelkezik egy korrekt egyjátékos móddal is, könnyen felül lehet emelkedni a coop multiplayer esetleges hiányosságain. Ez az okés singleplayer hiánya okozta az Operation: Raccoon City buktáját (no meg a temérdek bug). Nyilván ez a fajta hiány kiütközik az Umbrella Corps-on is, de a legnagyobb baj, hogy egy versengő multiplayer játék szerintem egyáltalán nem illeszkedik a Resident Evil sorozatba, de igazából az egész többjátékos szisztémát hanyagolnia kéne a Capcomnak. A túlélő-horror műfajba egyszerűen nem való.

Sajnos a sorozat 20. évfordulójára egy bűn rossz játékot kaptak a rajongók, ami sem RE játékként, sem a multiplayer piacon, de még (egyéb hibáiból fakadóan) önálló játékként sem állja meg a helyét. Szomorkodásra azonban nincs ok, mert az idei E3-on a Capcom bejelentette a hetedik részt, ami úgy tűnik levetkőzi a jó ideje nyúzott TPS akciódúsabb stílust és talán ismét új irányba tereli a sorozatot.

Itt pedig Álljon egy előzetes a januárban megjelenő hetedik részről:

2011

A TerraSave nevű civil szervezet főhadiszálásán épp ünnepséget tartanak, amikor ismeretlen fegyveresek megtámadják a TerraSave munkatársait és elrabolják valamennyiüket. Köztük van Claire Redfield, valamint fiatal kollégája és régi barátja Moira Burton is. Egy elhagyatott börtönben térnek magukhoz egy ismeretlen szigeten. Hamar szembe találják magukat a sziget mutálódott lakóival. Egyetlen nyomuk a karukra erősített jeladós csuklópánt, és az abból hozzájuk szóló nő, aki nyilvánvalóan figyeli őket és különböző próbák és megpróbáltatások elé állítja őket.

Később egy kis hajó tűnik fel a sziget közelében. Egyetlen ember van a fedélzetén. Barry Burton az eltűnt lányát jött megkeresni a szigetre, ám a bizarr, torz lényeken kívül csak egy furcsa kislánnyal, Nataliával találkozik, akivel karöltve nekilátnak felkutatni Moirát. 

A mellékszálak minőségének kérdése mindig érdekes, hisz sokszor kevesebb figyelem kíséri azt, és a legtöbbször sajnos kevesebb energiát is fordítanak rá a készítők. Ezért is volt kisebb meglepetés a Revelation mellékszál, ami kiválóan keverte a régi és az újfajta túlélő horror elemeit. Nem volt meglepetés, hogy megkapja a folytatását. Az más kérdés, hogy a Revelation 2  nem varrja el az első rész által levegőben hagyott szálakat. Igazából a történetnek nem sok köze van a Revelation első részéhez. A játékmenet és a hangulat azonban hozza az régit.

Maradt a sorozatszerű szerkezeti felépítés. Négy részen keresztül kapjuk meg a történetet, ahol minden epizód kétfelé van osztva. Az egyikben Claire, a másikban pedig Barry bőrébe bújhatunk. Partnereink sem dísznek vannak és egyedi képességeikkel tovább színesítik a játékot. Moira ugyan lőfegyverektől való félelme miatt nem igazán használ komolyabb vasakat, azonban a birtokában lévő zseblámpával képes egy időre megvakítani ellenfeleinket, időt nyerve ezzel nekünk. Natalia, természetfeletti képességeinek hála képes érzékelni az egyes szörnyek gyenge pontjait, de az itt-ott feltűnő láthatatlan(!) lények megérzésében is jeleskedik.

A helyszínként szolgáló sziget hangulata a szocialista balkánt idézi meg. Ha ehhez hozzáadjuk a romos épületeket, autókat, gyárakat nem véletlen, ha a STALKER - Shadow of Chernobyl jut eszünkbe. Persze jótól lopni nem bűn, hisz ezek a helyszínekben valószínűleg "fénykorukban" is áraszthattak egy kisebb nyomasztó hangulatott, de lerongyolódott állapotban ez hatványozottan igaz.

Visszatér az előző részben debütált (és azóta méltatlanul mellőzött) fegyverfejlesztési rendszer. A játékban elszórva találhatunk komponenseket, amiket a fegyvereinkbe szerelhetünk bizonyos munkapadoknál, ezzel fejlesztve azok tulajdonságait. Szerkeszteni nem csak a fegyvereinket lehet, de különböző dobófegyvereket is összeeszkábálhatunk, legyen az molotov-koktél, vagy vegyszeres üveg, amivel elcsalogathatjuk a szörnyeket más irányba.

A leghasznosabb újítást a játékban, kétség kívül a lopakodás jelenti. Guggolva és kellő távolságra az ellenfelektől képesek vagyunk megkerülni néha akár nagyobb csapatokat is. Sőt! Mögéjük lopózva, egy gombnyomással akár ki is végezhetjük a bestiákat.

Egy személyes észrevételem volt a játék végével kapcsolatban. A befejezés egyszerűen üresnek összecsapottnak és Resident Evil mércével túl negatívnak hatott. Mivel a stáblista alatt sem hagyott nyugodni a dolog utána néztem neten és akkor tudtam meg a nem elhanyagolható tényezőt, hogy a játéknak két befejezése van. Úgy a játék felénél, Claire-ék pályáján egy boss harcban rejlik a kritikus pillanat, ami végül meghatározza a játék végkimenetelét. A jó befejezésnél az utolsó küzdelem jóval tovább tart, több szakaszon át, rossz epilógusnál pedig elveszítjük ennek a harcnak a legtöbb szegmensét, elveszítve ezzel legalább 10-15 percet. Ezt különösen sajnálom, mert baromi ötletesre sikerült a végjáték, de lehet csak a fanboy mondatja ezt velem.

Az alapjáték fejezetein kívül kapunk még további két bónusz pályát, egyet Moira, egyet pedig Natalia főszereplésével. Mivel ez a befejezéses dolog felbaszott kissé, így már csak az előbbit volt ingerenciám kipróbálni és az ad igazán a túlélő horror érzésnek és azt kell, hogy mondjam, igazán adta a túlélő horror érzetet. Vadásznunk kell az erdőben, spórolva a lőszerrel, mert nem szarozik a játék és hamar ránk küld egy kazalnyi torz elmebeteget és tojik rá mennyi lőszerünk van.

Régi ismerősként köszönthetjük az első rész egyik legkedveltebb tartalmát: a Raid Mode-ot. Itt továbbra is annyi a feladat, hogy egy karaktert kiválasztva eljussunk A pontből B-be, ledarálni mindent ami mozog, és begyűjteni a suskát amiből új cuccokat vehetünk, illetve a tapasztalati pontot, amitől szintet léphetünk, ezáltal elérhetővé téve még több vásárolni valót.

A második reveláció sztori nem feltétlen kötődik szorosan az előzőhöz, de majdhogynem ez minden, amit fel tudok neki róni negativumként,

2012 vége - A kelet-európai Edóniában, az ott dúló polgárháború alatt, egy eddig ismeretlen vírust vetnek be a lázadók. A BSAA egységei becsatlakoznak a konfliktusba a mutálódott lázadók és az általuk fegyverként használt bioorganikusok ellen. Egy amerikai kormányügynök és egykori raccooni túlélő, Sherry Birkin talál egy zsoldost, Jake Mullert, aki úgy tűnik immunis az elszabadult C-vírusra.

2013 június - Az amerikai elnök nagy bejelentésre készül, egy kisváros, Tall Oaks egyik egyetemén. Azonban a bejelentés napján furcsa gáz lepi el a várost, megfertőzve ezzel a lakosság több, mint 90%-át, köztük magát az elnököt is, akit egyik bizalmasa, Leon S. Kennedy kénytelen megölni. A Titkos Szolgálat kötelékében lévő Helena Harper bevallja Leonnak, hogy tudja mi okozta a katasztrófát, így együtt indulnak a pokollá változott városon keresztül a válaszokért.

2013 június 30 - július 1 - Terrortámadás éri a kínai Lanshiang tartományt. Egy C-vírussal történő támadást követően a lakosság nagy része mutánssá, vagy zombivá alakul át. A BSAA alakulatokat azonnal a helyszínre vezénylik. Az edóniai események miatt még nem 100%-os Chris Redfield és társa, a fiatal Piers Nivans az evakuálás segítésén munkálkodik, de a borzalmak lassan túlnőnek rajtuk.

Ezen különböző események között látszólag nem sok kapcsolat van, azonban amint a szálak összeérnek, hőseink előtt egy olyan terv bontakozik ki, ami csak egy szörnyeteg agyszüleménye lehet...

A Resident Evil sorozat egy különös szerzete a játékvilágnak. Kezdetben egy váltott kamerakezelésű túlélő horror volt(RE), ami mesterien értett a feszültségkeltéshez, köszönhetően a kevés lőszernek és a hordányi szörnynek, ami a Spencer Kastélyban leselkedett ránk. Ezt a hangulatot megfűszerezték újabb, nagyobb helyszínekkel és borzalmakkal az elkövetkező részekben (RE2, RE3) és szép lassan a grafika is csiszolódott (RE: Code Veronica). A rengeteg mellékszál, előzmény(RE0) és az első rész remakeje után kaptunk egy már akciódúsabb, ám még mindig remek horror játékot (RE4), ami újabb fejezetet nyitott meg a franchise történetében. Ennek fordítottját megkaptuk egy horror elemekkel tarkított akciójátékban(RE5). Adott volt a kérdés merre fejlődik tovább a sorozat, ami már önmaga is lassan egy állandóan mutálódó szörnyeteg lesz, akár a főszerepben tetszelgő lények.

Tudom nem szokásom ezzel foglalkozni, de örömmel vettem észre, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki megütközött a 6-os szám logóján... Persze, amint túl tettük magunkat az orális örömöket élvező zsiráf látványán, elkezdhetjük aktuális hősünk kalandját. Ám újabb meglepetésünkre a játék több karaktert is felajánl, akikkel játszhatunk. Van újfent egy Leonunk, de itt van Chris is, az újonc Jake és a mindig titokzatos Ada. Mind a négy kampány, más-más perspektívából mutatja be ugyanazt a történetet. Mindegyik főszereplőnknek akad egy társa is, többek között a második részből Sherry Birkinnel is találkozhatunk vagy akár játszhatunk is, ugyanis a kampány kezdetekor választhatunk a főkarakter és partnere között. Külön meg említeném Jake Mullert, akit kezdetben nem csíptem, de az egyik legjobb karaktere lett a szériának és talán véltem felfedezni egy kis hasonlóságot a Capcom másik nagy sorozatának hősével, Dantéval.

Nekem néhol túl hiányos az egész sztori. Mintha az íróknak lett volna pár jó ötletük de félkészen odab*szták az asztalra. Mi történt Simmons és Ada között? Kikből áll a titokzatos "Család"? Mi a fene van Adával? Egy halom kulcs kérdésre nem kapunk választ és ez kurva frusztráló, mert alapjába véve nem lenne rossz a sztori. Ugyan vannak ilyen eldugott, szétlőhető medálok, amik kioldanak ilyen szöveges dokumentumokat a bónusz menüben, de ilyen kérdések megválaszolására had ne keljen már minden négyzetcentimétert átkutatni.

Pedig a történet fontos szerepet kaphatott volna, ugyanis rengeteg scriptelt jelenet van. Legutóbb a Metro sorozat játékai voltak ilyenek számomra, amik már már magukat játszatták és többször néztem mitörténik, mint játszottam. Baromi sok az átvezető videó, meg ha az nincs akkor quick-time eventeket kapunk. Szó se róla ezek közül van pár hangulatos darab, de néha túl sok. Viszont  a sok quick-time eventtel teletűzdelt jelenet rohadtul látványos. Igazi hollywoodi popcorn mozikat idéző hangulatot kap az egész. Amikor Leonnal megpróbáltam levegőben tartani quick-time eventtel egy helikoptert az ultramodern kínai város felett, mélyen elgondolkodtam milyen messze jutottunk az  Spencer Kastélyos klausztrofób hangulatából.

Azért van, ami visszaköszön. Például visszatérnek zombik. Igaz csak Leon kampányában többnyire, de adják a régi érzést. Chrisnél és Jakenél már inkább a gépfegyveres fertőzöttek a J'avo-ké illetve a nagydarab mutánsoké lesz a főszerep, így ők inkább akció felé tendáló kampányt kaptak.

Fegyverekből nincs továbbra se hiány. Megkapjuk a szokásos 9mm-s oldalfegyvert, a vadászpuskát, a magnumot és a többit. Mindezek mellet azonban rengeteget fejlődött a közelharc. Immár nem csupán késre, vagy quick time eventre korlátozódunk, hanem bármikor bátran felugorhatunk/szájba verhetjük ellenfeleinket. Kapunk még egy quickshot nevű opciót is, amivel egy gyors lövést adhatunk le egyenesen fej irányba. Új lehetőségként immár sprintelhetünk is, de vigyázzunk, mert mind a közelharc, a gyors lövés és a sprintelés fogyassza a staminánkat, aminek kimerülése kellemetlen meglepetéseket okozhat menekülés közben.

A gyógyeszközök kezelésében is beindult némi változás. Immár minden kis összekészített gyógynövény adagunkat belerakhatjuk egy kis tárolóba, amiből aztán egy gomnyomással fel is tudjuk őket használni.

Bekerült a játékba a skill pontok használata. Némely borzalom halálakor maga után hagy egy sakk figurát ami bír egy bizonyos értékkel, de nyilván az erősebb szörnyek több skill pontot érő bábút dobnak. Ha végeztünk a pályával, a megszerzett pontokat elkölthetjük képességekre(pl. jobb sebzés/közelharci támadás/védelem), amikből hármat ki is választhatunk karakterünknek.

Sajnos a hatodik rész kritikailag elég megosztóra sikeredett, de ahogy egy ilyen címtől az várható, jól teljesített anyagilag. Sokan már nem is horror játékot láttak a RE6-ban csupán egy mezei shootert. A kérdés már csak az hogy sikerül e magára találnia a sorozatnak a következőkben..

"Leon S. Kennedy, amerikai titkos ügynök, akit most egy kelet-európai országba szólít hivatása, azt kell kiderítenie, kifejlesztettek-e tömegpusztító bioorganikus fegyvereket az európaiak. Amikor már épp rájönne az igazságra, felettesei lefújják a küldetést. Leonnak ez egyrészt nem tetszik, másrészt rendkívül gyanús is, épp ezért úgy dönt, végére jár az ügynek."

Mint ahogy azt már egy korábbi cikkemben említettem, a Resident Evil pályafutása az élőszereplős mozgóképek világában eléggé lefelé görbülő pályaívet rajzol fel a külön kis történetbeli újraértelmezéseivel és a blockbustereket idéző "a látvány majd úgyis elviszi a történetet a hátán" mentalitással. 2008-ban ezért maguk a japánok készítettek saját játéksorozatukhoz egy méltóbb, a játékokkal konzisztensebb filmanyagot méghacsak egy animációs film formájában is. A Degeneration mindennek megfelelt, amit egy rajongó elvárhat egy ilyen alkotástól, azonban az egyszeri néző nem biztos hogy sok élvezetet talál benne, hisz a temérdek utalás és kikacsintás csupán elhalad mellettük, mint a Sinkanszen, max sebességgel.

Most azonban itt az újabb darab, a Damnation, amiről azt írják sok helyen, hogy összeköti az 5. és a 6. részt, bár ennek, pár elenyésző dolgon kívül, nem sok nyomát láttam. A helyszín ezúttal a Kelet Szláv Köztársaság, ami kissé elmaradott, volt szocialista országként meglehetősen ismerős lehet kis hazánk lakóinak és az ábrázolás hű is marad ehhez.

A történet fővonalát a lázadók és a hatalmon lévő kormány közötti katonai konfliktus és a közben felhasznált bioorganikus fegyverek (vírusok, szörnyek) adják. Nem csak a helyszín, de az egész animáció életszerűnek fog hatni, mert ha elméletben a szörnyeket bombázó drónra cseréljük, akár egy hétköznapi tv híradót is nézhetnénk. Minden adott tehát, hogy egy remek és sokatmondó Resident Evil filmet kapjunk...

A film mégis ugyanabba a hibába esik, mint elődje. A történet helyenkén túl vontatott és lassú. A Damnation is azt a hatást kelti, mintha egy játék átvezetőjét néznénk, és alig várjuk, hogy bele csapjunk a lecsóba és aprítsuk a szörnyeket, de ez nem játék, hanem film, így a végeredmény nem túl fényes. Az újabb Resident Evil játékok legfőbb tulajdonsága, az akció igazán jól állna a filmnek is. Ezekből sajnos kevés van, de akkor egészen jót lehet szórakozni a filmen.

A szereplők megjelenése szebb, mint a Degeneration esetében, habár a mozgásuk még mindig kissé idétlennek hat. Leon arcát végre "helyrerakták", köszönjük szépen. Azt kell mondjam, ügynökünk itt sokkal inkább a tettek embere, mint a Degenerationben, és bár szállít pár egysorost, néhol azt kívántam, hogy inkább tartotta volna meg magának a gondolatot. Találkozhatunk a játékokból megismert Ada Wonggal. Ő továbbra is hozza a titokzatos, gyönyörű, de halálos kémet, akiről, ahogy már megszoktuk, itt sem derül ki, mi a valódi célja. A lázadóvezér, Buddy személyében megismerhetjük a hétköznapi embert, aki mindenét elvesztette és ezért nem riad vissza semmilyen eszköztől hogy változást hozzon hazájában.

Megkapjuk itt is a szokásos RE szörnyeinket, ám most a zombikat a hátunk mögött hagyjuk. Illetve csak majdnem, mert az ötös számot viselő játékban megjelent Plaga fertőzöttek visszatérnek, azonban eléggé lebutítva, ezért inkább keltik egyszerű zombi hatását, mint intelligenciával rendelkező lényekét.

Noha leírásomból úgy tűnhet, nem tetszett a film, ez távol áll az igazságtól. Elvakult RE rajongóként simán végig ültem szemrebbenés nélkül a filmet. Hiába jött át remekül az újgenerációs RE hangulat, megpróbálkoztam a brandtől függetlenül értékelni a filmet. A Damnation ugyan jobb, kidolgozottabb mint elődje, de nem tud lekötni egy olyan nézőt, aki nem rajongója a játékoknak. 2017 tavaszán érkezik a harmadik CGI animációs film, így kíváncsian várom, hogy a Resident Evil: Vendetta feljebb tornássza e a minőséget.

1998 Szeptember 28 - Október 1

A T-Vírus pokoli sebességgel szedi az áldozatait Raccoon City utcáin. Az Umbrella Vállalat gyorsan közbelép és útnak indítja a Falkának becézett Delta Csapatot. A feladatuk egyszerű: megsemmisíteni a nyomokat, amik a vállalatot a katasztrófához kötik és biztosítani, hogy egyetlen potenciális szemtanú se hagyja el élve a várost.

Vannak olyan játékok, amiknek nem szabadott volna elkészülniük. Minden nagyobb múltra visszatekintő sorozatban vagy egy-két játék, aminél elkapja az embert az "Ezt most minek kellett" érzés. Az Operation: Raccoon City-nek nem ilyennek kellene lennie, de ne szaladjunk ennyire előre...

A játék ötlete már a Lost Planet 2 fejlesztése alatt felmerült. 2010 novemberében pedig fereppentek a pletykák, hogy a Slant Six Games nevű fejlesztőbrigád egy "Resident Evil: Raccoon City" nevű játékon dolgozik. A pletyka megerősítést nyert 2011 márciusában egy producertől.

Pusztán egyjátékos módban játszottam a programmal, holott a maga a játék kifejezetten koop módra van kitalálva és ez solo módban meg is látszik. Kezdésnek kiválaszthatjuk az osztagunk tagjait, köztük saját magunk karakterét. A csapat minden tagja valójában egy kasztot személyesít meg. Itt van Vector, a csapat felderítője, akit különleges álcázó berendezése segíti, amivel észrevétlenül az ellenséges vonalak mögé tud lopakodni, Lupo, az osztag vezetője, aki különféle harcászati és fegyveres képességekkel bír, Spectre az orosz veterán mesterlövész, Bertha, az orvos, aki a legreménytelenebb helyzetet is képes megmenteni egy gyógysparyvel, végül pedig Four Eyes, a tudós, aki képes átprogramozni a szörnyeket, amik az életünkre törnek.

Van néhány jó megmozdulása a játéknak. Ezek közé tartozik a megfertőződés lehetősége. Az Outbreak óta senki sem próbálkozott még hasonlóval sem (és itt másképp is működik). Az egész lényege, hogy a zombik harapásától és az egyéb bioorganikus szörnyek támadásától megfertőződhetünk mi is a T-Vírussal. Ennek következményeként életerőnk folyamatosan csökken és ezzel együtt a látásunk is egyre zavartabb lesz. Ha nem találunk időben a pályán elszórt, vagy az ellenfelek által hátrahagyott antivírust, akkor karakterünk meghal, majd zombiként csapattársainkra támad. Ez ugyanúgy igaz osztagunk többi tagjára is, így ne habozzunk segíteni nekik, ha megfertőződtek.

Nem pusztán zombik és bioorganikusok lesznek ellenségeink. Mivel az Egyesült Államok Különleges Alakulata is tudni szeretné mi folyik Raccoon Cityben, velük is össze kell számtalanszor csapnunk. A harcokhoz fedezék-rendszert használhatunk, ami meglehetősen gagyira sikerült. Semmi értelme a fedezéknek, ha egyszerűen egyik pillanatról a másikra ott terem a seggedbe nyolc zombi. Akkor aztán jön az esztelen futás a fedezékből és az ellenfél általi szitává lyuggatás.

A játék dinamikáját csökkenti, hogy a mozgás egyszerűen darabos. Lehet, csak én vagyok béna, de egy 2012-es játéknak ne legyenek ennyire statikus modellei. Ha ez nem lenne elég, a célzással is lesz még bajunk, mert a fegyverek lézerirányzéka nincs teljesen összehangolva a játék "rendes" célkeresztjével, ami a megnyugtató mennyiségnél kissé több mellé lövést eredményez.

De semmi gond! Hisz csapattársaink segítenek a bajban... Nem? Nos, nem... olyannyira retaldált a mesterséges intelligencia, hogy segítségre ne számítsunk tőlük. Vicces, mert ugyanezt mondtam a The Darkside Chronicles-nél is és az inkább a koop élményre van kihegyezve, de itt mégis jobban kiidegel az MI kérdése az egyjátékos módban.

Később a játékhoz megjelent egy DLC, amiben játszhatunk újabb hét küldetéssel, ezúttal a Különleges Erők szemszögéből átélve a katasztrófát. Minden, már fentebb említett Umbrellás kaszt megfelelője megtalálható itt is. Az egyjátékos kampány talán élvezhetőbbre sikerült az alapjátékénál, de mivel a játékot nem tudjuk a checkpointokon kívül menteni, így kénytelenek vagyunk egy-egy küldetést együltő helyünkben végig játszani.

A történetben is sok változást eszközöl a játék. Többnyire azért beilleszthető a többi játék történetébe, de pl. a játék bizonyos részén magát Leon Kennedyt kell üldözőbe vennünk, amire én nem nagyon emlékszem a Resident Evil 2-ből. Sőt, a végén, egy kritikus ponton két befejezés közül választhatunk!

A játék fogadtatása elég vegyesre sikeredett. Volt, aki a többjátékos részt emelte ki, mint pozitívumot, de az összkép még így sem festett rózsás képet. Talán ez, talán a történetbeli változtatások miatt, de a játék nem tartozik a játék hivatalos univerzumába. Volt már ilyen a Gaiden esetében.

Ahogy említettem vannak olyan játékok, amiknek sosem kellett volna elkészülniük. Azonban az Operation: Raccoon Citynek ugyan lehetne létjogosultsága, de a design-beli hiányosságok és az igénytelenség a földbe tiporja a játék bármely jó próbálkozását. A jószándék meg volt, de csak a sorozat egyik legutáltabb darabját sikerült összehozni.

2005

Egy évvel ezelőtt Terragrigia önfenntartó, futurisztikus, tengeren lebegő városát terrortámadás éri, amikor az Il Veltro nevű szervezet genetikailag módosított lényeket (azaz bioorganikus fegyvereket) dob a városra. Más megoldás nem lévén a saját napenergiáját használva porig rombolják Terragrigiát.

Az események után egy évvel, eltűnik két B.S.A.A. ügynök, Chris Redfield és Jessica Sherawat. Felettesük két embert, Jill Valentinet és Parker Lucianit küldi az elveszettek utolsó ismert tartózkodási helyére: egy a tengeren, magányosan sodródó luxushajóra. Jill és Parker meg is érkeznek a Queen Zenobiára, de a hajó közel sem annyira lakatlan mint gondolták. Abszurd és torz kinézetű lények járkálnak a Queen Zenobia belsejében. Jill-ék az embert próbáló mentőakció közben leleplezik nem csak a hajó, de az egy évvel ezelőtti terragrigiai katasztrófa valódi okait...

Az ötödik rész lepipálta a Capcom játékainak eladásait, de a rajongók nagy hányada felemás érzésekkel fejezte be a játékot. A legtöbben a horror hangulat abszolút hiányát és az akciófilmbe illő részek térnyerését kifogásolták. Lassan, de biztosan úgy tűnt azoknak lesz igaza, akik szerint a negyedik rész által kitaposott új ösvény lesz a sorozat veszte is. Ez egészen a Resident Evil Revelation megjelenéséig maradt így.

Eredetileg Nintendo 3DS-re jelent meg, mivel a készítők úgy gondolták a gép tulajdonságai miatt képes feszült és ijesztő atmoszférát teremteni, ahol a játékos azt érzi hogy minden sarkon veszély leselkedik rá. A fejlesztők célja a játéksorozat gyökereihez való visszatérés, valamint a játékmenet modernizálása. A hajó véleményem szerint teli találat a maga klausztrofób és izolált környezetével. A játékot fejezetekre van bontva, ahol minden új szakasz előtt kapunk egy emlékeztetőt mi is történt az előző fejezetben. Ez ekkoriban még nem volt megszokott, de adott egy sorozatos beütést a történetnek.

Ugyan a Revelations,  3DS exkluzív játék lett, egy évvel az eredeti megjelenés után egy évvel kiadtak egy HD verziót, az akkori konzolokra és PC-re is. A feljavított grafika mellett, kaptunk még egy bővített Raid Modot is.

Ha az újkori Resident Evileket nézzük, azt kell, hogy mondjam, a negyedik rész sikerének ellenére is, a Revelationnak sikerült elsőnek anélkül használni ezt az akció orientált megközelítést, hogy mégis áthassa azt a korai részek hangulata és borzongása. Ám nem pusztán a régi atmoszféra a játék újítása. Végre lehet egyszerre lőni és mozogni! Állítólag azért nem alkalmazták ezt eddig, mert "túl gyors lett volna egy túlélőhorror játékban. Szerencsére hallgattak az új idők szavára és meglépték ezt az újítást. De persze nem japánokról lenne szó, ha ezért az apró ajándékért ne vettek volna le valamit a mérlegről. Karakterünk kicsit lassabban fog kocogni a megszokottnál és az ellenfelek dinamikusabban mozognak vagy térnek ki támadásaink, lövéseink elöl.

Kapunk egy új eszközt, a Genesist, aminek a fő tulajdonsága, hogy mintát vehetünk az elhullott ellenségeink teteméről. Ha összegyűjtöttünk elegendő szövetet, a szerkezet egy gyógy-felszereléssel ajándékoz meg. Ám nem csak erre hasznos új szerkentyűnk, hanem képes rejtett tárgyakat is megtalálni a helyiség, így nyújtva plusz lőszert a játékosoknak. A harmadik funkciója a különféle dolgok (pl. fegyverek, fegyver-alkatrészek) kioldása a pályákon elszórt ujjlenyomatok beszkennelésével.

A fegyverek fejlesztése sem a megszokott módon történik. Pályánkon megtalálva, illetve ellenségek által hátrahagyva vehetünk fel különböző fejlesztési elemeket. Néhol találni fogunk dobozokat, amikbe használaton kívüli fegyvereinket rakhatjuk. Itt illeszthetjük beléjük a talált elemeket is, amiknek mindegyike felruházza valamilyen képességgel a szóban forgó fegyvert. Van amelyik nagyobb tárkapacitást ad, másik nagyobb sebzést stb. Az is megvan határozva hogy melyik fegyverbe, mennyi elemet lehet bele rakni és van olyan alkatrész, amit bizonyos vasakba nem rakhatunk (pl. Géppuskába tűzsebességet).

Ha a kampány módot meguntuk, ott van még újdonságként a Raid Mode. Ez igazából egy darálásra építő akció, kis szerepjátékkal leöntve. Választunk egy karaktert, felfegyverezzük és a pálya kiválasztása után hajrá! A pontból indulunk és el kell jutni B-be, de ezalatt egy tetemes mennyiségű nyomorult verődik a nyomunkba. Ellenfeleink szintekkel rendelkeznek így eltérő erővel, szívóssággal és gyorsasággal rendelkeznek. Magunk is tapasztalati pontokat gyűjtünk be minden pálya végén, amitől előbb utóbb szintet lépünk. Mindemellett pénzt is kapunk teljesítményünkért, amiből persze aztán a bolt menüpontban vásárolhatunk lőszert, fegyvert és egyéb más dolgot.

A modernebb megközelítés maradt, azonban ennek ellenére is most kapjuk meg hosszú idő után azt a játékot, aminek ténylegesen van valami köze a horror hangulathoz. A szörnyek designja kissé gyenge, de érezhetően nehéz már mit kitalálni ennyi rész után. Ettől még megér minden egyes belefektetett percet.

2002

Leon S. Kennedy és társa, Jack Krauser a USSTRATCOM két kiváló ügynöke a dél-amerikai dzsungelben kutat egy Javier Hidalgo nevű drogbáró után, aki bizonyítottan kapcsolatban áll az Umbrella Vállalattal. A közeli faluba érve rájönnek, hogy az ott lakókat megfertőzték a T-Vírussal. A zombiktól és egyéb rémségektől hemzsegő  területen Javier egy szörnyű titkára derítenek fényt. Mindez alatt Leon megosztja emlékeit a raccoonban átélt borzalmakról és Claire Redfield történetét a Rocfort-Sziget katasztrófájáról...

Egy újabb Wii játék, ami egy újabb railshooter. Egy kisebb túlzással azt is mondhatnám, hogy az Umbrella Chronicles kapott egy önálló kiegészítőt. Annál kifejtetettem hogy a visszatekintésből hiányzott a Resident Evil 2, illetve a Code: Veronica cselekménye. Na itt most ezeket megkapjuk egy harmadik történetben összefonva. Noha a visszaemlékezős részek nem szolgálnak meglepetéssel, Leon és Krauser történetéből megtudhatjuk utóbbi hogyan lesz az a személy, akit a Resident Evil 4-ben megismerhettünk.

Akárcsak a már említett Umbrella Chroniclesben, itt is megkapjuk a fejezetekre bontott történeteket. Azonban míg ott négyet kaptunk, itt csak hármat (a dél amerikai kaland, raccoon city és a rockfort-szigeti flashbackek). Kiemelném a raccooni kampányt, ahol Leon és Claire először találkoznak a zombikkal és az Umbrella által kreált borzalmakkal. Vagy a sztori van ilyen jól megírva vagy a szinkronszínészek munkája ilyen fasza, de tökéletesen átjön a két fiatal már-már hisztérikus rémülete az első pályákon. Külön tetszik az is, hogy az UC-vel ellentétben itt már látjuk a mellettünk harcoló társunkat is (legalábbis egyjátékos módban) és ugyan lőnek is a szörnyekre, de túlzott aktivitást azért ne várjunk tőlük. Magunk vagyunk, mint az ujjunk.

Mint ahogy az elődnél, itt is pontokat kapunk a pályákon való teljesítményünkért, amiket aztán elkölthetünk a fegyvereink fejlesztésére. Ha már a tárgyaknál tartunk, sikerült kijavítaniuk az UC azon hibáját, hogy a gyógynövényt azonnal elhasználjuk, mikor felvesszük. Immár hozzáadódik tárgylistánkhoz és egy gombnyomással akkor használjuk fel, amikor csak akarjuk. Továbbra is vehetünk fel elsősegély sprayket is, amik ismét visszadobnak a játékba halálunkkor, hogy megússzuk a checkpointtól való kezdést.

Az átvezető videók iszonyat jól néznek ki sokkal szebbek mint bármelyik eddigi Resident Evilben (az ötödik rész kivételével). Az in-game grafika is rengeteget fejlődött, ami szintén a játék javára válik.

Ha valakinek hiányérzete maradt volna az Umbrella Chronicles után, az nyugodtan rávetheti magát a The Darkside Chronicles-re. Az előd után nagy meglepetést már senkinek sem fog okozni, de mindenképp egy pofásra sikerült darabbal gazdagodott a sorozat.

2009 március

Öt év telt el azóta, hogy Leon S. Kennedy megmentette az Amerikai Egyesült Államok elnökének lányát a Los Illuminados nevű szektától. Az egykori S.T.A.R.S. tag, Chris Redfield immár a bioterrorizmus ellen létrejött B.S.A.A. tagja. Mint a szervezet egyik ügynöke, épp az afrikai Kijuju-ba utazik, hogy egy közismert terrorista, Ricardo Irving nyomára bukkanjon. A helyszínen találkozik új társával Sheva Alomarral. Ketten indulnak a nyomok felderítésére, de Chris nem is sejti, hogy az út végén a múltja legsötétebb démonával kell szembe nézzen.

2005 júniusában, a negyedik rész megjelenésekor bejelentették a folytatást. A projektben az első Resident Evil több fejlesztője is részt vett. Ahogy az sejthető volt, a folytatás a negyedik rész által kitaposott úton fog tovább haladni, így maradt az akció orientált megközelítés mód. Extra újításként, az eddigiektől eltérően a cselekmény többnyire nappal fog játszódni. A játék 2009 márciusában jelent meg konzolokra és szeptemberben PC-re.

Történet szempontjából az ötödik rész a sorozat tetőpontja. Az út, amin a fő sorozat részei (RE0, RE, RE2, RE3, RE Code: Veronica, RE4) haladtak, ehhez a részhez vezettek. Itt van az első rész egyik főszereplője, Chris, de rajta kívül is lesznek ismerős arcok és megtudhatunk egy s mást a T-Vírus és az Umbrella Corporation eredetét illetően. Lenne még mit mondani, de az már spoileres lenne. Ha csak a fent említett részekkel játszottatok és fanok vagytok, akkor tetszeni fog a lezárás. És mivel egy fejezet lezárul, kíváncsi vagyok mivel fog előrukkolni a Capcom. Valamint végre azt is megtudhatjuk, kik voltak a Degeneration film végén a TRICELL feliratú védőruhába öltözött alakok.

A napfényben való parazita és szörnyirtásban társunk lesz Sheva. Ebből is látszik, hogy a játék kooperatív módra van tervezve, de ha egyedül támad kedvünk aprítani, azt is megtehetjük. Ekkor a számítógép veszi át az irányítást Sheva felett. Régebben nem vettem észre, de mai szemmel az AI borzalmas és kőbuta.

Pedig az ellenfeleink nem fognak habozni. Visszatérnek a negyedik rész parazitái, kissé módosult változatban. Sokkal fejlettebbek és veszélyesebbek, mint az egykori spanyol falusiak. De a megkergült emberek mellett lesz még dolgunk egyéb ocsmányságokkal is és még a második rész Lickerei is visszatérnek, kissé átalakítva.

Fegyverből messzemenően itt kapjuk a legtöbbet. Kézifegyvereket, vadászpuskákat és géppuskákat és magnumokat vehetünk és fejleszthetjük őket csutkára. A tárgyak vásárlására és eladására a fejezetek között, illetve a főmenüben lesz alkalmunk. A leltárban kilenc tárgynak lesz helye, amiket ezúttal valós időben tudunk kezelni, így bármilyen fegyvercsere, vagy gyógynövény használatakor támadás érhet minket. Továbbra is lehetőségünk van közelharci támadásra Chris machetéjével vagy legyengült ellenfelek esetében quick-time eventek segítségével. Ez utóbbiak fontos szerephez jutnak egyes átvezető videókban.

Az újrajátszhatóságról továbbra is a temérdek kioldható cucc gondoskodik. Ezt megfejelték még a később megjelenő DLC-kel, amik aztán megjelentek az alapjátékkal együtt egy Resident Evil 5 - Gold Edition néven. Ez a gyűjteményes kiadás nem véletlen, hisz ez a játék a legkeresettebb rész a sorozat történetében.

Ennyi lenne. Hiába szebb és merészebb kicsivel az ötödik rész és hiába az egyik személyes kedvencem, nincs benne annyi újdonság a negyedik felvonáshoz képest, hogy többet tudjak róla írni. A hiba talán abban keresendő hogy sosem koop-oztam vele, mert úgy minden bizonnyal nagyobb élményt nyújt, de ha valakinek van rá módja tegyen vele egy próbát mindenképp.

"Hét évvel azután, hogy Leon és Claire együtt harcolt a zombik ellen Raccoon Cityben, élőhalottak tűnnek fel az egyik repülőtéren. A hatóságok lezárják a környéket. A kormány kommandósokat küld Leon vezetésével a bennrekedtek, köztük egy szenátor és Claire kimentésére. Nekik köszönhetően néhányuknak sikerül kijutnia. Ezalatt az egyik gyógyszercég bejelenti, hogy megtalálta a vírus ellenszerét. A vakcina azonban szállítás közben megsemmisül. Claire indul a központba az újabb szállítmányért. Rájön, hogy ott a réginél sokkal veszélyesebb vírussal kísérleteznek. Csak Leon segítségére számíthat."

Ugyan 2008-ra már három élőszereplős Resident Evil film is elkészült, ezek messze eltértek a játéksorozattól, mind a történetet, mind a hangvételt tekintve. Szinte adta magát egy film, ami hű a játékok történeteihez és a karaktereihez. Ez nagyjából meg is valósult, egy japánok által készített CGI animációs filmben, a Resident Evil - Degenerationben (Nem. Nem fogom Kaptárnak hívni akkor sem...).

Az élőszereplős filmek után, egy olyan animációs filmet kapunk, ami a játékokkal azonos univerzumban játszódik. Itt megtörtént a Kastély és a Raccoon City incidens és a Rockfort sziget ostroma is. Az Umbrella vállalat becsődölt, de a "munkásságuk" tovább terjedt a fekete piacon, létre hozva ezzel a bioterrorizmus intézményét. Ahogy a világ, úgy a karakterek is változtak. Claire, már nem az a talpraesett tinédzser lány, mint egykoron hanem a TerraSave nevű mozgalom oszlopos tagja, akik a gyógyszerészeti vállalatokat és azok kísérleteit ellenőrzik. Az aktivista Claire mellett, nagyobb szerepet kap Leon, de ez érthető, hisz ekkoriban még friss volt a negyedik rész sikere, amiben ő főszereplőként működött közre. Mivel nem sok idő telt el az elnök lányának megmentése óta, Leon hozza a szörnyirtásban jártas kormányügynök figuráját. Ott van még a hozzájuk csapódó kommandós Angela Miller, aki sok vizet nem zavar. Ő megpróbál valami tanulságot és mélységet adni a filmnek, de nagyon nem jön össze neki. Még Ron Davis szenátort kell megemlítenem. Az igazi seggfejt testesíti meg, akit alig vársz hogy felfaljanak a zombik, de valahogy mindig megússza.

Mivel a karakterek eléggé két dimenziósak, jogosan várnánk, hogy a sztori legalább leköt, de sajnos nem. Ez a film egyszerűen nem működik, ha nem vagy rajongó. Egyszerűen túl lapos a cselekmény és a fordulat is annyira mondvacsinált, hogy szétesik az egész. Ez így is menne a stáblistáig, ha nem lennének a kikacsintások. Claire ernyővel felszerelkezve indul a zombik ellen, Claire és Leon újra találkozása, ami kísértetiesen hasonlít  a Resident Evil 2-ben történt első találkozásra, a G-Vírus és még sorolhatnám.

Az animáció  nagyjából rendben van. Néhol a mozgás darabos és az arcok némelyike is elég bénán nézett ki közelről. De ha már arc: Leon fizimiskája úgy, ahogy van mehetett volna a kukába a krumpli orrával, meg a túlzottan félrefésült hajával.

Ez a film közelebb áll a játékokhoz és sokkal inkább Resident Evil-ebb, mint az élőszereplős hollywoodi változatok, de pontosan ez a baja is a filmnek. A fanok meglesznek vele elégedve, de mindenki másnak csak óvatosan.

1998 június 23 - A Raccoon City melletti erdőben történt furcsa gyilkosságok kivizsgálására a STARS különleges alakulat Bravo csapatát küldik a helyszínre. Bár megszakad a kapcsolat a főhadiszállással, tovább folytatják a nyomozást, mialatt vérszomjas fenevadak támadnak rájuk. A csapat újonca, Rebecca Chambers és a zűrzavarban megszökött katonai fegyenc Billy Coen veszedelmes felfedezést tesz a gyilkosságok hátteréről.

1998 július 24 - A STARS Alfa csapata is a helyszínre érkezik, bajtársaikat kutatva. Miután egy közeli kastélyban menedékre lel, Chris Redfield és Jill Valentine olyan szintű borzalmakkal találja szembe magukat, ami minden képzelet felülmúl.

1998 szeptember 29 – Az Umbrella Vállalat által létrehozott T-Vírus ezúttal Raccoon Cityben üti fel a fejét ezzel változtatva földi pokollá a várost. Jill Valentine, tévedett, mikor azt hitte maga mögött hagyta a kastélybeli borzalmakat, így most újra menekülni kényszerül az Umbrella szörnyetegei elől. A katasztrófa és rettegés közepette az egyetlen segítsége egy Carlos Olivera nevű zsoldos, akivel együtt próbálnak kijutni a városból.

2003 február –Évekkel a raccooni katasztrófa után, Chris és Jill egy alakulat tagjaként, megkísérli felszámolni az Umbrella egyik utolsó kísérleti telepét Oroszországban végleg tönkretéve ezzel a gonosz multivállalatot.

Ugyan kevesen tudják, de ezek az események csupán egy nagyobb terv részeit képezték. Ez a terv pedig egyetlen embert szolgál, akinek a neve: Albert Wesker.

A railshooterek műfaja soha nem állt közel hozzám. Leragadtam valahol a VirtuaCop és a House of the Dead első részénél. Az ilyen játékok lényege, hogy karakterünk tőlünk függetlenül mozog egy adott út vonalat téve meg (innen ered a railshooterből a „rail” szó, ami „sín”-t jelent). Nekünk csupán a célkereszt felett van kontrollunk amivel az utunkba kerülő összes ellenséget célba tudjuk venni és már pumpálhatjuk is beléjük az ólmot.

Annyira talán nem is meglepő, hogy a Resident Evil franchise is rátalált a műfajra, hisz voltak hasonló próbálkozások már a sorozatban(Survivor 1-2,Dead Aim).Szerintem azonban itt nem a játékmeneten, vagy magán a játékon van a hangsúly, hanem a történeten. Mivel a negyedik résszel a sorozat új írányba indult, jól jött egy kis visszatekintés a fontosabb előzményekre.Habár a játék ennek nem tesz maradéktalanul eleget, ugyanis a második rész és a Code: Veronica cselekménye kimaradt a recapból, de néhány olyan kérdésre kaphatunk választ, amire eddig nem a sorozat történetében. Megtudhatjuk hogy jutott ki Ada a második rész után Raccoon Cityből. Azt is, mi történt Rebeccával a Zero és az első rész között, de HUNK viszontagságokkal teli menekülését is újra élhetjük. Már ezekért is érdemes lenne végig játszani az Umbrella Chronichles-t, de a játék elmesél egy  önálló történetet, ami a sorozat egyik legfontosabb karakteréről, Albert Weskerről szól. A teljesen új sztori mellett, azért itt is tisztázódik pár eddig homályos részletet. Hogyan élte túl Wesker a Kastély Incidenst?Miként tett szert a Code: Veronicában látott képességeire? Hogy vált azzá, akit Ada kampányában láthattunk a negyedik részben? Wesker eredettörténete részeként, kapunk egy új fejezetet a Resident Evil történetéből. Itt már évekkel a raccooni katasztrófa után járunk. Az akkor történteknek köszönhetően az Umbrella Vállalat magabiztosan halad a csőd felé. Épp ekkor készül megadni a kegyelem döfést a két  egykori STARS tag: Chris Redfield és Jill Valentine, akik egy kisebb osztaggal kiegészülve támadást indítanak egy oroszországi Umbrella telep ellen. Persze Wesker szemszögéből válik teljessé ez a történet is, de jó látni az Umbrella tényleges végnapjait.

A lövöldözésen kívül szedhetünk fel újabb fegyvereket (és ezáltal lőszert is) és ha szorul a hurok egy quick time event keretein belül közelharcban is szájba csaphatjuk ellenfeleinket. Egyébként nem csak itt használunk QTE-t, hanem az egész játék alatt lesznek szituációk, (többnyire a boss fightoknál).

Természetesen a játék alapját a lövöldözés adja és ezáltal a fegyverek nagy jelentőséggel bírnak. A pályákon találunk fegyvereket, amiket aztán a további misszióknál bármikor kiválaszthatunk. Ekkor minden küldetés eleje előtt hozzáadhatunk a végtelen lőszerrel rendelkező pisztoly mellé még egy vasat, amihez viszont már véges mennyiségű skulónk van csak. A pályákon elért statisztikák fejében pontokat kapunk, amiket elkölthetünk fegyvereink tovább fejlesztésére. Ez jó dolog, hisz ki ne örülne szorult helyzetben egy végtelen lőszerrel rendelkező jackhammernek...

Ez a játék egyértelműen egy szerelmes levél a rajongóknak. A meglepő számomra, hogy itt nem csak a játék rajongóiról beszélek, hanem az élőszereplős filmek fanjairól is. A sorozat arculatváltásával érezhető lett a filmek pörgősebb hangvételének áthallása is, amit megfejeltek pár onnan átemelt motívummal. Már a negyedik részben feltűnt az első film hírhedt lézerfolyosója, de itt sokkal jobban visszahozza az eredetit. Nem is beszélve a játék történetének egyik központi eleméről, a Vörös Királynőről, aki a filmekben is szintén az Umbrella egyik fejlett mesterséges intelligenciája volt, akárcsak immár a játék univerzumában.

Problémám kevés van a kamera rángatáson kívül, de az a műfaj sajátossága. A gyógynövényeket felszedéskor azonnal elhasználjuk, ami egy értékes taktikai plusztól fosztja meg a játékost. Bizonyos, számomra érdekesnek tartott küldetéseket csak akkor játszhatunk végig, ha megfelelő értékelést kapunk egy megadott pályán. A gond csak annyi, hogy ezek a leghangulatosabb pályák és így ennek eléggé öngól szaga van.

A The Umbrella Chronicles egy remek összegzés mindazoknak, akik nosztalgiázni vágynak és azoknak is, akik most kapcsolódnak be a sorozatba. Sajnos csak Wii-re és PS3-ra jelent meg, de oda érdemes beszerezni. Itt-ott retconol és megváltoztat dolgokat, de továbbra is a zombihadak és a rettegés dominálnak.